„Meghozta már Holló a Nők Lapját?” Hollónak hívták a postást Létavértesen, ahol a nagyszüleim éltek, és édesanyám már gyerekként megkülönböztetett izgalommal várta a hét egy bizonyos napját: azt a napot, amikor Holló bedobja a lapot (mit bedobja – behozza az előszobába, és leteszi a kis fehér asztalra).
A Nők Lapja behívta az otthonunkba a világot, miközben ahhoz is közel ment, ami itthon, velünk történt. Illúziókeltés nélkül mutatta be a vidéket, sorsokba engedett bepillantást: olykor kemény, és mégis derűsen viselt sorsokba. Sok olvasó merített erőt ebből: az ő élete talán nem is olyan nehéz. De ha nehéz is – nincs egyedül.
A Nők Lapja mindig ott volt nekünk. Mint egy barátnő, aki meghallgat, akitől tanácsot kérhetünk, akivel átbeszélhetjük, ami foglalkoztat. Amikor fellapoztam Okos Kata postáját a hatvanas évekből, megdöbbentem: azt kell mondanom, olyan felvilágosult, érzékeny és hiteles tanácsokat olvastam, amelyek ma is megállnák a helyüket.
A Nők Lapjának emberarca van. Akik készítik, nem félnek magukat is megmutatni. A lapban megszólaló szakértők nemcsak hitelesek, de szerethetők is: Bálint gazdának feltétel nélkül elhittük, hogy most van itt az ideje a metszésnek, és amikor a drága Vekerdy Tamás azt mondta, nem szakad le az ég, ha néha megírjuk a gyerek helyett a leckét, szülők százezrei sóhajtottak fel megkönnyebbülten. (Volt szerencsém megismerkedni a tanár úrral, megtisztelő, hogy olykor gyereknevelési kérdésekben is segített tanáccsal – hiszen persze hogy hozzá fordultam. Az egyik kérdésem és a rá adott válasz meg is jelent a lapban, természetesen kivágtam, és azóta is őrzöm!)
A Nők Lapja iránti szeretet generációról generációra hagyományozódott a családunkban – mint ahogyan több százezer másik magyar családban is, és nem csak a nők körében! A férjem is olvassa a lapot – ami azt illeti, egyből lecsap rá, amikor hazaviszem a legfrissebb számot, és hamarabb végez vele, mint én. Az életem ezer szálon kapcsolódik a Nők Lapjához, és nemcsak a húsz éve kitépett recept meg az afrikai népmese miatt, ami egy váratlan helyzetben elviselhetőbbé tette néhány óránkat, hanem a rengeteg fontos mondat miatt is, amiket olyan nagyszerű szerzőktől őrzök belül, akik ma már a kollégáim.
Eltettem emlékbe azt a lapszámot, amely a kislányom születése napján jelent meg (Elvis Presley-vel a címlapon). Ő is megkapja az örökséget.
Segítség levélben az 1960-as évektől
A hatvanas években az olvasók Okos Katához fordulhattak ügyes-bajos dolgaikkal, sőt lelki dilemmáikkal is, ő pedig legjobb tudása szerint válaszolt a felvetett kérdésekre. A lelki problémák kibeszélése a lap hasábjain évtizedeken át folytatódott.
Okos Kata a lelki doktor
„30 ÉVES MOSZKVICSOS” közli velünk, hogy becsületes munkájával már lakást, autót szerzett, megtakarított pénze is van. Sajnos, eddig mindezt hiába ajánlgatja cserébe a boldogságért – hiába vágyik olyan társ után, akivel szép meleg otthonát, kényelmes életét megoszthatná, nem találja azt, akit keres.
Állítása szerint „a csendes, rendes, dolgos, szerény férfit nem értékelik a nők, unalmas vagyok a számukra”.
Kedves Panaszkodó! Talán elfogultnak tart bennünket, mégis kijelentjük: nekünk jobb a tapasztalatunk és véleményünk a nőkről. Meggyőződésünk, hogy sok olyan rendes, dolgos, egyedülálló nő van, amilyet Ön keres, és aki sokra becsülné egy komoly férfi szerelmét – de óvakodnia kellene az olyanoktól, akiknek esetleg nem a személye érdekes, hanem a „moszkvicsos” jelige tetszik meg túlságosan…
Legyen több önbizalma: ne a kocsiját és a lakását tekintse legvonzóbb „tulajdonságainak”, ezeket ne reklámozza.
Azt ajánljuk, folytassa a keresést, s ha kölcsönös a rokonszenv, akkor kerüljön sor a gazdasági körülmények megbeszélésére.
A szerelem nem az a terület, ahol az „anyagi ösztönzés” előtérbe helyezése előnyösen hat. Egy rendes ember – nő vagy férfi – nem anyagi okból választ társat, hanem egy másik rendes embert keres. Persze, ha szerelemmel együtt jólét is vár rájuk, az nem árt a boldogságuknak.
Soltész Ágnes rovata – Ügyek-bajok
Kapocs a rászorulók és a segítők között
Soltész Ágnes 1985 és 2014 között vezette a Nők Lapja levelezésirovatát, amely később az Ügyek-bajok címet viselte: őrangyalként igyekezett segíteni a bajbajutottakon, összekötni segítőket és rászorulókat, emberséggel, empátiával.
„Most felrémlik előttem egy ötgyerekes anya, aki a segítségemet kérte, mert a férje elhagyta, közeledett a karácsony, kilátástalan volt a helyzete. A levelével nagyjából egy időben érkezett hozzám egy magánszemély több százezer forintos karácsonyi felajánlása, aki segíteni akart egy arra érdemes családon. Azt ma sem tudom meghatottság nélkül elmondani, milyen boldog volt ez a rendes anyuka! Évekig tartottuk a kapcsolatot, rendszeresen beszámolt a sorsáról, a gyerekeiről, sokáig kísért a hálája” – mesélte Ági V. Kulcsár Ildikónak adott interjújában.
Egy olvasónk pedig így írt Ágiról a szerkesztőségnek küldött levelében: „Isten erre a szép hivatásra teremtette, jó természettel, tehetséggel áldotta meg, mert csak a jó célokra irányította. Ő a 20. század hőse.”
V. Kulcsár Ildikó– Ne félj, mesélj!
Válaszok empátiával, humorral
V. Kulcsár Ildikó huszonkilenc éven át – 1993-tól 2022-ig – felelt hétről hétre az olvasói levelekre úgy, mintha a barátnőjének, ismerősének adna tanácsot, és válaszaiból nemcsak az érintett, hanem mindenki sokat tanulhatott.
Kolléganőnk a következőket meséli a rovat kapcsán: „Egyszer, a kilencvenes évek közepén súlyos levélcsomagot kaptam egy tengerésztől. Egy hatalmas gurigát. Ugyanis az én tengerészem, amikor szolgálatban volt éjszaka, azaz ő állt a kormánynál, de semmi nem történt, ám ébren kellett maradnia, írni kezdett nekem az életéről. És a nagy gurigára írt levél olyan hosszú volt, hogy ha székre álltam, és a fejem fölé tartottam, leért a földre… Volt, aki a nyíregyházi temetőben akart velem találkozni éjfélkor; más elmesélte, hogy a fiai édesapja nem a férje; akadt, aki a nyomorúságáról írt, és a levélváltás hatására tízmilliót adtak neki össze az olvasók. A rovat hozadéka számomra többek között az, hogy biztos lehetek benne: határtalan az emberi szenvedés, de határtalan az emberi jóság, beleérző képesség és segítőkészség is!”
Kedvenc rovatok évtizedeken át
Nehéz, talán lehetetlen hetvenhárom év távlatából a legnagyobb hatású rovatokat összegyűjteni… A teljesség igénye nélkül felidézünk közülük néhányat, amelyek összeforrtak a Nők Lapjával.
Kisenciklopédia
A modern kalendárium
Lapunk évfordulós rovata hozzávetőleg húsz éven át jelent meg hétről hétre ezzel a címmel, egy-egy oldalon belül érdekes minirovatokkal. A szerkesztőségben „Kisenci”-nek becézett rovat anyagait eleinte Szilágyi Éva, majd 2006-tól 2021-ig Münz András írta, szerkesztette az arra érdemesek születésének-halálának kerek évfordulójára. Ez csaknem nyolcszáz alkalmat jelentett szünet nélkül, legalább hétszáz életrajzzal.
Segíthetek? Szex, szerelem
Dr. Görög Éva pszichológus
1987 és 1999 között vezetterovatát, amelyben olvasói levelekre reagált. A rovat címe később a Szex, szerelem, boldogság alcímmel egészült ki. Ez volt az első ilyen témájú sorozat, ami aztán többször visszatért a lapba, más szerzőkkel.
1992-ben Barbara nevű olvasónk így jellemezte magát: „Bár én még nem vagyok nő, de azért olvasom a rovatot.” Majd ezt kérdezte: „Sok mindent hallottam a melltartóról, ellentmondó dolgokat. Ezért kérdésem az, hordjam vagy ne hordjam? Nem lesz-e tőle lógós a mellem, vagy ezt nem is befolyásolja a melltartó?”
Természetesen olyan komoly témák is rendszeresen felmerültek, mint az alkoholizmus, a hűtlenség, vagy hogy hogyan lehet ismerkedni.
A nyolcvanas évek végén például így panaszkodtak az olvasók a pártalálás nehézségeire:
„Sokszor vagyok úgy, hogy megtetszik egy jó külsejű, rokonszenves valaki. Aztán valahogy képtelen vagyok beszélgetni vele. Nem tudom, gátlásos-e, vagy csak egyszerűen üres a feje. Néhány témát bedobok, ami aztán rendre befullad. Ettől én is lelombozódom, és feladom a dolgot. Így viszont egyedül vagyok!”
Boldog lelkek tánca
Müller Péter szeretetnyelve
Az író 2004-től 2013-ig örvendeztette meg írásaival az olvasókat.
Így emlékszik vissza erre az időszakra: „Akkoriban azt éreztem, hogy nőnek lenni nehéz. Ma már tudom, hogy férfinak is. A Nők Lapja-cikkeimből ma is előadások és könyvek születnek. Most éppen egy táncjáték is, amelyben saját szívdobogásom is felhangzik majd.”
Lajos Mari konyhája
A recept, ami mindig működik
Lajos Mari ételeivel 1995 óta találkozhatunk a lap hasábjain. Számításai szerint mintegy 5500 receptet közölt tőle a Nők Lapja!
A recepteket 2012-ben bekövetkezett haláláig férje, Hemző Károly fényképei tették még ellenállhatatlanabbá. Mari mindig igyekezett hangsúlyozni az egészségtudatos táplálkozás fontosságát, ezzel együtt húsételei és édességei voltak a legnépszerűbbek. „A legnagyobb örömöm, amikor sokan azt köszönik meg, hogy tőlem tanultak meg főzni, szépen tálalni, és hogy sosem csalódtak a receptjeimben” – vallja.
Kedves Húgom!
A mi Bálint gazdánk
1960-tól 2011-ig írta kertészeti tanácsokról szóló leveleit Kedves Húgom! címmel.
Arra tette fel az életét, hogy átadja a tudását, és megszerettesse az emberekkel a kerti munkát. Emberségét, kedvességét jól példázza egyik levelének vége: „Hát ennyire futotta az időmből és a terjedelemből, kedves Húgom. Jó nyaralást és eredményes kerti munkálkodást kívánok Neked és Családod minden tagjának! Várom kérdéseidet, amelyekre készséggel válaszolok. Kelt Füreden, 1987 június havában, rózsavirágzás idején.”
