„Én most indulok, Jancsikám. Te nem jössz, biztosan…?” Ugye emlékeznek Halász Judit arcára, ahogy elfehéredő ujjakkal szorítja a telefont, és elhaló hangon kérdezi a fiút, akit szeret: nem jössz velem? Pár napja még együtt álltak sorba kenyérért, menekültek a lövések elől. És most a lány meghozta a döntést: elmegy. Jancsi marad. Szabó István Szerelmesfilmjében Kata és Jancsi évekkel később újra találkozik. Franciaországban, ahol a lány él. De hiába vannak újra együtt, töltenek boldog napokat a tengernél, amiről gyerekkorukban annyit ábrándoztak, már semmi sem ugyanolyan.
Bármilyen meglepő, a rendszerváltás előtt, akkor, amikor a tankönyvekben még az ellenforradalom négy fő okáról tanultak a diákok, a magyar filmekben nagyon is jelen volt 1956. Cenzúra, dobozban tartás, betiltás – minden megtörtént, mert annak a néhány őszi napnak a megítélése a Kádár-rendszer és maga Kádár János szempontjából elemi fontosságú volt. Éppen ezért az alkotók sok allegóriával, többszörös áttétellel dolgoztak, és leginkább a szereplőik személyes dilemmáira koncentráltak. Emberi drámák, kiúttalanság, árulás, elszakadás – ezeken keresztül jelent meg annak a néhány világra szóló napnak a tanulsága. Sándor Pál Szerencsés Dánielében az események a forradalom után, decemberben játszódnak, ahol a főszereplőknek dönteniük kell, mennek vagy maradnak. Az egyik fiú harcolt, ő tehát inkább menekül, a másik a szerelmét követné, de nem tud dönteni.
Minden filmben benne van, és ezért is érvényesek a mai nézők számára, hogy a forradalom után semmi sem lehetett olyan, mint addig. Bár néhány év után konszolidálódott a helyzet, emelkedett az életszínvonal, és a magánélet tereit többnyire érintetlenül hagyta a hatalom, de a morális veszteséget, a megtöretést, a reménytelenséget több alkotó is érzékeltette.
Két asszony
Gothár Péter 1982-ben készítette el a Megáll az időt, ami megint csak azzal kezdődik, hogy Köves Dénes disszidál, felesége a két gyerekkel itthon marad. Akkor hangzik el a kulcsmondat: „Jó, hát akkor itt fogunk élni.” A fiúk nőnek, és egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy ez az „itt” meghatározza a „hogyant” is. Mert itt csak megalkudni lehet, beállni a sorba, soha nem kilógni, sunnyogni, anélkül, hogy el lehetne gyászolni a forradalmat, szembe lehetne nézni annak kudarcával. Helyette örökös elvágyódás, infantilis álomkergetés üli meg a fiatalokat. És a nem annyira fiatalokat is… Egyre nyilvánvalóbb, hogy aki maradt, annak muszáj megalkudnia.
