Egyszerre több varrógép zakatol, dolgozik az olló, a vasaló, a gombostű meg a vonalzó, készülnek a kötények, táskák, kabátok. A mai varrótanfolyam csoportja főleg kezdőkből áll.

– Abszolút hobbivarró vagyok, az első célom, hogy a barátnőimnek kenyereskosarat varrjak karácsonyi ajándéknak. Utána a gyerekeimnek szeretnék majd szoknyákat, mert a boltban sosem találunk olyat, ami pont jó lenne nekik – mondja az egyik résztvevő, egy tanítónő, aki ma jött másodszor. Borbála viszont már jóval tapasztaltabb, varrt huzatot, szoknyát, táskát, készített nadrágot az egész családnak. Mióta egyszer előrehajolt, és szétrepedt hátul a nadrágja, jobban ügyel az erősítésre. Szerencsére a malőr otthon történt.

– Egyszer már voltam varrótanfolyamon, nagyon tetszett. Mivel a szülés után, kisgyerekkel nem tudtam teljes munkaidőben visszamenni újságírónak, gondoltam, leporolom a tudást, és az írás mellett megvarrok egy-két dolgot, aztán majd meglátjuk, még bármi kiforrhat belőle – idézi fel. Sok éve a kisfia örökölt valakitől egy belebújós felsőt, és varrattak bele cipzárt. Amikor kiderült, hogy négy-ötezer forintot kell érte fizetnie, „majdnem dobott egy hátast”. Ma már könnyen megspórolná magának a munkadíjat.

‒ A vágás olyan, mint a fotózás. Ha a levegőben vágsz, az nem annyira biztos, mint ha kitámasztod a kezedet ‒ magyarázza valakinek az oktató. Szöllősi Réka, a vállalkozás megálmodója könnyűipari mérnök és vizuáliskultúra-tanár. Tanított szakközépiskolában is, akkoriban, 2010-ben találta ki, hogy Újbudán olyan varrótanfolyamot indít, ahol a diákok bátran kiléphetnek a szigorú iskolai keretekből. Ma már többféle csoportot visz, járnak hozzá gyerekek, kamaszok, kezdők és haladók.

‒ Sokan azért jönnek, hogy a javításokat el tudják végezni saját maguk, de érkeznek nagyobb tervekkel is. Munkába visszatérő anyukák például, akik ahelyett, hogy folytatnák egy multinál, inkább táskákat vagy gyerekruhákat szeretnének készíteni. Egyre többen jelentkeznek azért, mert fontosnak tartják a környezettudatos életmódot, és újrahasznosított anyagokból varrnának maguknak. Vannak, akik tervezőnek készülnek. Egy dizájnernek, akit tanítottam, már saját márkája van. Egy másik tanítványomat a jelmezkészítés érdekli, és az idei balatonfüredi Reformkori sétán már saját ruhában jelent meg. Főleg nők járnak ide, de egyre több férfi érdeklődik. Az egyikük például megtanulta, hogyan tudja az inget lerövidíteni, mások arra voltak kíváncsiak, hogyan varrhatják meg az elszakadt vitorlavásznat ‒ sorolja a tanárnő. ‒ Többen mondják, hogy számukra az itt töltött idő relaxáció is, igazi kikapcsolódás, végre félresöpörhetik a munkahelyi problémákat. Sokat beszélgetünk, olyan ez, mint régen lehetett a fonókban. A gyerekcsoportok hangulata is olyan, mint az osztályfőnöki óráé. Mindig van valami aktuális téma, amit magukkal hoznak, és átbeszéljük varrás közben.

Egy lány maszkban ül, két varrás között ázsiai nőt rajzol a füzetébe. Rita rajong a cosplayért ‒ így hívják, amikor a rajongók például egy képregény vagy film karakterének öltöznek be ‒, nyáron eljutott egy svéd fesztiválra is. Varrni azért tanul, hogy jelmezeket készíthessen.

A FESTÉS ÖRÖME

– Csempézni szerettük volna a fürdőszobát. Sorra hívogattam a szakikat. Az egyik látatlanban kijelentette, hogy neki nem érné meg kijönni. Kérdeztem, hogyhogy, erre közölte, hogy jó, akkor másfél millió forint a vége, és rám rakta a telefont – meséli az egyik barátom, amikor arról kérdezem, miért vágtak bele a tetőtéri lakrészük felújításába egyedül, szakember nélkül. A praktikákat menet közben, a saját bőrén tanulta meg, például hogy minél kisebb csempét választ, annál tovább kell majd felrakosgatnia. A konyhát hónapokig csinálta, napi tizenkét órákat csempézett, állandóan szenvedett az izomláztól.