Évtizedeken átívelő pályafutása során a rock, a country és a gospel műfajában is maradandót alkotott, ráadásul az első, könnyűzenei szólókarriert befutó nők közé is tartozik. Mind a mai napig „a rockabilly királynőjeként” emlegetik, 2009-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Nemcsak egyedülállóan erős, érces hanggal áldotta meg a sors, de még jódlizni is kiválóan tud. 

Éneklésre született

Wanda Jackson 1937. október 20-án született egy apró oklahomai településen, Maudban. Négyéves volt csupán, amikor szüleivel a könnyebb boldogulás reményben Los Angelesbe költöztek. Anyukája gyakran énekeltette hangosan a ház körül játszó Wandát, mert innen tudta, hogy lánya akkor is épségben van, ha épp eltűnt a szeme elől. Mindössze hatéves volt, amikor az apja először gitárt adott a kezébe, ő pedig rögvest beleszeretett a western swing műfajába. Apja és nagybátyja gyakran zenéltek együtt helyi bárokban, idővel pedig ezekhez a fellépésekhez a kis Wanda is csatlakozott.

Los Angelesből a negyvenes évek közepén költöztek a szintén kaliforniai Bakersfieldbe, onnan pedig később vissza Oklahomába – de ezúttal már az állam fővárosába. Wanda ott a templomi kórusban énekelt, majd kortársai unszolására benevezett a helyi rádió, a KPLR tehetségkutató versenyére. Ezt meg is nyerte, és a csatornán saját műsort kapott, amelyet tinédzserkorában is folytathatott. Az egyik adás alkalmával figyelt fel rá az akkor már sikeresnek mondható Hank Thompson countryénekes, és meghívta, hogy lépjen fel vele a következő koncertjén. Wanda életében ezután egymást érték a koncertek – ezek miatt pedig időnként a társasági életét is hajlandó volt elhanyagolni. „Vandának sosem volt ideje randevúzni, vagy ilyesmire. Csak a gitárja… csak az járt a fejében” – emlékezett vissza egy középiskolai barátja.

Ilyet még nem látott a világ

Hank Thompson komoly küldetésnek tekintette, hogy felkarolja felfedezettjét, így hát rendszeresen szerepeltette maga mellett a televízióban, valamint igyekezett egy kedvező lemezszerződést is szerezni mentoráltjának. Wandát Thompson kiadója, a Capitol Records szerződtette volna, de végül Ken Nelson producer meggondolta magát, mondván „lányok nem adnak el lemezeket”. Könyvében Wanda úgy emlékezett erre vissza, hogy „Ken nem volt szexista, inkább csak üzletemberként gondolkodott. De azért ez (a kijelentése) mégis adott nekem egy lökést ahhoz, hogy be akarjam bizonyítani: tévedett!”.

Wanda pedig még 1954-ben, középiskolás korában leszerződött a Decca Records kiadóval, ami több szóló dalát is rögzítette, köztük a You Can’t Have My Love-ot, ami hatalmas sláger lett – noha maga Wanda nem igazán kedvelte ezt a szerzeményt.

Hiába került fel a toplistákra a dal, Wanda turnézás helyett inkább befejezte a középiskolát, majd 1955 márciusában újra stúdiózni kezdett – ezúttal Nashville-ben, ahol a country-világ legfontosabb színpadán, a Grand Ole Opry-ban is felléphetett. A koncertre édesanyja egy spagettipántos, szív alakban dekoltált ruhát varrt neki, amire a helyszín házigazdája, Ernest Tubb nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy „elfogadhatatlan”, ezért Wanda egy rojtos dzsekit vett fel fölé. És ha mindez nem lett volna elég, Wandára az Opry tagjai negatív megjegyzéseket tettek miközben épp a színpadon zenélt; „Azon az estén döntöttem el, hogy a Grand Ole Opry miliője nem nekem való” – emlékezett vissza később az ominózus koncertre.

Fellépőruhái a későbbiekben is nagy port kavartak, mivel más női country előadókkal ellentétben Wanda rendre az anyukája tervezte feltűnő, csillogó és flitteres ruhákban állt színpadra. „Én voltam az első, aki némi pompát vitt a country zenébe – vélekedett később. – Nagy rajongója voltam Elizabeth Taylornak és Marilyn Monroe-nak, úgyhogy úgy akartam öltözködni, mint ők”. Mary A. Bufwack és Robert K. Oermann könyve szerint Wanda öltözékei „tüzet, energiát és gátlástalan merészséget sugároztak, ami kétségkívül sokkolta a konzervatívokat”, de színpadi mozgása is forradalminak számított akkoriban.

Sikeres dalok, sikeres pasi

1955-ben, miután leérettségizett, végre turnéra indult. Nem mondhatni, hogy a családja bármennyire is ellenezte volna mindezt, mi több, édesapja felmondott munkahelyén, hogy lányát menedzselhesse főállásban. Bob Neal segített nekik koncerteket szervezni – az első fellépések egyikét pedig rögtön az akkoriban feltörekvő Elvis-szel hozták össze.

A fiatal tehetségek között a munkakapcsolat rövid időn belül szerelmi viszonnyá alakult, és Presley még egy gyémántgyűrűvel is megajándékozta szerelmét, aki az ékszert nyakláncra fűzve viselte egy éven át. „(Presley) abban az időben hódított meg, amikor épp csak kezdtem megérteni, hogy mit jelent valójában a nőiesség, és hogyan tudom fiatal nőként kifejezni magam” – olvasható Wanda önéletrajzában.

People don't know about Elvis Presley and Wanda Jackson and that's disappointing. pic.twitter.com/yqqPIOINCG

— Cheyenne (@sirensalerted) January 21, 2016

De nemcsak a magánéletében, a karrierjében is fontos szerepet játszott ez a kapcsolat: Presley bátorította ugyanis Wandát arra, hogy a country helyett fókuszáljon inkább a rock and roll műfajára. „Elvis bátorságot adott nekem ahhoz, hogy én is ezt az újszerű zenét énekeljem, ahogyan ő tette. Mondtam neki, hogy »Nem tudom ezt csinálni, Elvis, én csak egy countryénekes vagyok! Különben is lány vagyok. Nem tudok ilyeneket énekelni.« Erre ő azt mondta: »Tudom, hogy képes lennél rá, ha megpróbálnád.« Megígértette velem, hogy megpróbálom, és én megtartottam az ígéretemet – emlékezett vissza a Foxnak adott interjújában. – Mikor a Capitol Recordshoz kerültem (amint nagykorú lett, mégis leszerződtették – a szerk.), felvettem az egyik első rock and roll dalomat, az I Gotta Know-t. Kifejezetten nekem írták, van benne egy kis country beütés. Ez volt az átmenet számomra. Sok rock and roll dalt vettem fel, de többnyire feldolgozások voltak, mert senki sem gondolta, hogy egy női nézőpontból írt dal eladható lenne… De én elkezdtem számokat írni, és mindegyik jól sikerült… Úgy tűnik, csak kellett egy kis bátorítás.”

Az I Gotta Know hatalmas siker lett; az amerikai Billboard legtöbbet játszott country és western dalai közé is bekerült, Wanda pedig később karrierje egyik legfontosabb mérföldkövének nevezte ezt a számot.

Bár sok közös volt bennünk Elvis-szel, kapcsolatuk véget ért, mikor Tom Parker ezredes átvette az irányítást Presley karrierje fölött. „(Elvis) rövid idő alatt olyan népszerű lett, hogy a koncertek után már nem tudtunk csak úgy beülni valahová. Amikor a rajongók meglátták a rózsaszín Cadillacet, tudták, hogy Elvis ül benne, így pedig nehéz randizni… 1957 első feléig voltunk együtt, aztán ő Hollywoodba ment, hogy filmes karrierbe kezdjen” – emlékezett vissza Wanda.

Az Elvistől kapott gyémántgyűrűt Wanda édesanyja őrizte meg a lánya számára.

Legenda születik

Wanda késő ötvenes évekbeli felvételeit nemcsak a zenehallgató közönség, hanem a kritikusok is nagy elismeréssel fogadták. Mary A. Bufwack és Robert K. Oermann könyvükben rockabilly klasszikusoknak nevezték az olyan dalokat, mint például a Baby Loves Him, emellett pedig megjegyezték, hogy Wanda rocklemezei „szexuálisan agresszívek” voltak, és „szinte ijesztő vadságról” tettek tanúbizonyságot. Wanda szerint azonban a Capitol még ilyenkor sem volt biztos benne, hogy hogyan is tudná értékesíteni őt és a lemezeit.

1958-ban Wanda nagy sikert aratott a tengerentúlon a hirosimai és nagaszaki bombázásokra utaló Fujiyama Mama című rock and roll kislemezével, kiadója pedig ezen felbuzdulva a következő évben japán turnéra indította, amelynek során Tokióban és Okinawában is fellépett.

Amerikába való visszatérése után Las Vegasban játszott Bob Wills-szel, majd további koncerteket adott újonnan alakult turnézenekarával, amelynek a fekete zongorista, Big Al Downing is tagja volt. Ezekben az időkben előfordult, hogy Downingot nem akarták beengedni bizonyos koncerthelyszínekre a bőrszíne miatt, Wanda azonban megtagadta, hogy nélküle lépjenek fel. „Nézd, ő a zenekarunk tagja. Ha őt nem látjátok szívesen, akkor egyikünket sem” – szállt szembe az egyik klubtulajdonossal.

A hatvanas években a Capitol német disztribútora meggyőzte a kiadót, hogy érdemes lenne a német piacra vonulni Wanda számaival, ennek okán pedig elkészítették a német nyelvű dalváltozatokat, amelyek Németországban és Ausztriában is toplistára kerültek. Visszatérvén az Egyesült Államokba holland és japán nyelven is felénekeltették vele a legnépszerűbb számait.

A hatvanas évek végén újra visszatért a country műfajához, majd egy „spirituális újjászületést” követően, a hetvenes években gospel lemezeket dobott piacra. A nyolcvanas években körbeturnézta Európát, a kilencvenes években pedig az amerikai közönséget szórakoztatta gyakran élőben.

2003-ben Heart Trouble címen jelent meg sorban a negyvenegyedik lemeze, amelyen olyan pályatársai zenéltek vele, mint például a psychobilly-nagyágyú The Cramps, Elvis Costello vagy Rosie Flores. 2006 januárjában I Remember Elvis címmel jelent meg feldolgozáslemeze. „Elvis bátorítása nélkül talán soha nem játszottam volna rock and rollt. Ezzel a lemezzel mondok köszönetet egy kedves barátomnak” – olvasható az album füzetében.

2009-ben Wanda Jacksont beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, köszönőbeszédében Elvist méltatta és megköszönte neki, hogy támogatta őt, amikor még csak kislány volt. A hivatalos honlapon az alábbi méltatás olvasható Wanda fotója alatt:

„Az egyik első nő, aki betört a rock and roll fiúk klubjába. Wanda Jackson rockabilly, rock and roll és country előadó, aki vad, vakmerő odaadással énekel. Elvis Presley biztatására átnyargalt a countryból a rockba, és olyan őrületes slágereket szerzett, mint a Let’s Have a Party.”

Még ugyanebben az évben rögzítette a White Stripesból is ismert Jack White-tal a The Party Ain’t Over című albumot, amelyet szintén elismerő kritikákkal illettek világszerte.

Ezután, a hetvenen túl újabb turnéra indult, mígnem 2019-ben, 82 éves korában bejelentette, hogy visszavonul a színpadról – de a zenétől így sem tudta távol tartani magát: 2021-ben ugyanis stúdióalbumot adott ki Encore címmel. A korong producere Joan Jett volt.

Valamit valamiért

Sok szó esett már az Elvis-szel való kapcsolatáról, fontos azonban megjegyezni, hogy Wanda életében mégsem Presley volt a legmeghatározóbb férfi. 1961-ben ment hozzá Wendell Goodman programozóhoz, aki később a menedzsere is lett. 57 évig, a férfi 2017-ben történt haláláig voltak házasok, és számos hullámhegyet és -völgyet vészeltek át együtt. Nyíltan beszéltek például arról, hogy a hetvenes években mindketten alkoholizmussal küzdöttek, ami igen nagy csapást mért házasságukra. Végül a hit és az egyház segítette át őket ezen a nehéz időszakon (Wanda ebben az időben tette a már említett kitérőt a gospel műfajába).

Két gyermekük született: lányuk, Gina 1962-ben és fiuk, Greg 1964-ben. A gyerekeket javarészt dadusok nevelték, hiszen a szupersztár édesanyjuk és apjuk, az ő menedzsere, gyakran voltak távol otthonuktól. Wanda erről 2017-ben úgy nyilatkozott: „Tudtam, hogy nem normális, hogy így nőnek fel, és emiatt mindig is volt némi bűntudatom.”

Kiemelt kép: Wanda Jackson & Her Party Time – Fotó: GAB Archive/Redferns via Getty Images