Közismert mondás, hogy ma egy középkategóriás, olcsó mobiltelefonnak is nagyobb a számítási kapacitása, mint a hatvanas évek végén a teljes holdprogramnak. Ha elvileg szuperszámítógépek lapulnak a zsebünkben, és a technika iszonyúan fejlett már, miért áll üresen a Hold? Miért nem vagyunk ott?
Nem véletlenül. Annak idején a holdraszállás hatalmas tudományos eredmény volt, és bár ahogy Neil Armstrong mondta, miközben a Hold felszínére ereszkedett: „kis lépés egy embernek”, tényleg óriási ugrást jelentett az emberiség számára. Mégiscsak bennünk él a vágy, hogy új és új helyekre jussunk el, hogy tágítsuk a tudományos horizontunkat, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot. Az Apollo-program holdutazói ásványokat hoztak vissza a Földre, autóztak a Hold felszínén, megérintették-megvizsgálták – de a holdraszállás elsősorban politikai jelentőséggel bírt. Azzal, hogy a Szovjetunió elsőként lőtt ki műholdat a világűrbe, és Gagarin személyében az első embert juttatta Föld körüli pályára, a büszke riválist, Amerikát, mélyen megsebezte. Amiatt pedig, hogy az USA felett – lelőhetetlen magasságban – szovjet űrobjektumok cikáznak, óriási rémület lett úrrá az amerikaiakon. Azt üzenték ezzel a szovjetek, hogy a Föld bármely pontján, bármikor lecsaphatnak a rakétáikkal.
Holdkór
Ezért aztán Kennedy elnök 1962-ben nagy bejelentést tett: Amerika még abban az évtizedben embert küld a Holdra. „Nem azért, mert az olyan könnyű, hanem éppen azért, mert nehéz.” Ezzel vezető pozícióba kerülhetnének az űrversenyben, és helyreállítanák az Egyesült Államok megtépázott tekintélyét. Egy nemzet fogott össze, rengeteg pénzt, tudást öltek a programba, és a hihetetlen erőfeszítés eredményeképpen 1969 júliusában amerikai űrhajós sétált a Hold felszínén. Az oroszok is próbáltak embert felküldeni, de óriásrakétájuk folyamatosan csődöt mondott, ráadásul zseniális tervezőmérnökük, Koroljov is elhunyt időközben.
A Holdra jutni elképzelhetetlenül sok pénzbe került, és már nem is volt annyira érdekes az egész – sokáig egyszerűen nem érte meg visszatérni. Ellenben ma, amikor az emberiség lassan „kinövi” a Földet, több okunk is van feljutni égi kísérőnkre. Az első üzleti: a Holdon akár bányászni is lehet. Találtak ott jéggé fagyott vizet, ami alapvető fontosságú egy ottani kolóniának, de rakéta-hajtóanyagként is szolgálhat további égitestek eléréséhez. A fenti kőzet olyan héliumizotópot tartalmaz, ami jól jön majd akkor, ha a jövőben végre beüzemelik a tiszta, biztonságos fúziós atomerőműveket. Található a Holdon számos olyan ritka fém is, amely az elektronikai eszközeinkbe elengedhetetlen. És ahogy már említettük: a Hold kitűnő ugródeszka lehet a Mars irányába. A vörös bolygó az emberiség számára a legbarátságosabb viszonyokat nyújtja a Naprendszerben, természetesen a Földet leszámítva. Amikor oda fogunk jutni – márpedig, ha addig ki nem pusztul az emberiség, odajutunk –, hogy a fennmaradásunk érdekében el kell hagynunk a szülőbolygónkat, akkor, egyelőre úgy tűnik, a Mars lesz az ideális hely a letelepedésre.
A világ leggazdagabb államai tehát manapság mind a Hold meghódítását tűzték ki célul maguk elé. A kínaiak már ott is vannak Jádenyúl nevű holdjáróikkal. Készülődik Elon Musk is, a világ leggazdagabb embere, aki magánpénzekből épített űrvállalkozást, és többször felhasználható rakétáival és űrhajóival először konkurenciát teremtett a NASA-nak, majd az űrkutatási hivatal elkezdett együttműködni vele. Nemcsak azért, mert az excentrikus milliárdos űrhajói – a Falcon (Sólyom) rakéta és a Dragon (Sárkány) űrkapszula – modernebbek, mint az „állami” űrjárművek, de sokkal olcsóbban is üzemeltethetők. Míg Musk Dragonja Föld körüli használatra alkalmas, addig a Starship (Csillaghajó) nevű gépcsoda már a Holdra, de akár a Marsra is eljuthat majd. A Starship egyébként éppen úgy néz ki, mintha a hatvanas évek képregényeiből lépett volna elő: hatalmas, ezüstösen csillogó, szárnyas szivar. Ha a Falcon Heavy gyorsítórakétát is hozzászámítjuk, a jármű százhúsz méter hosszú. Képzeljük el a frissen felhúzott MOL-felhőkarcolót Budapesten: antennák nélkül pont ugyanilyen magas. A Starshippel egyetlen bibi van: még nem járt az űrben. Különböző magasságokat már meghódított a Föld légkörében, de még nem hagyta el azt. Musk idénre tervezi, hogy Föld körüli pályára állít egyet – holott az eredeti elvárások szerint ez évben már a Holdon kellett volna landolnia. Új időpontnak 2024-et tűzték ki, de hallani már későbbi céldátumokról is.
