Lugosi sok tekintetben megtestesítette az áhítva vágyott amerikai álmot. A messzi ismeretlenből, szegényen érkezett az Egyesült Államokba, ahol aztán egészen a nemzetközi hírnévig küzdötte magát.
1882. október 20-án, Blaskó Béla néven született a mai Románia területén található Lugos városában (innen ered későbbi névváltoztatása is). 12 évesen, édesapja halála után menekült el otthonról, a következő években pedig alkalmi munkákból próbálta fenntartani magát – egészen addig, míg bele nem botlott egy fiatal színészekből verbuválódott vándorszínházba. A találkozás sorsdöntőnek bizonyult, Lugosi pedig ösztönös tehetségét felhasználva keményen dolgozott azért, hogy hivatalosan is színészi pályára léphessen. Karrierje nehezen indult, amiről egy későbbi interjújában így emlékezett meg: „Eleinte kis szerepeket osztottak rám, de akkor még annyira tudatlan és ostoba voltam, hogy az emberek csak nevettek rajtam.” Az utókor – és saját maga – szerencséjére azonban átlendült a kezdeti nehézségeken és felvételt nyert a budapesti Színművészeti Főiskolára.
Nehéz idők
1914-ben kirobbant az első világháború. Miközben Európa forrongott, Lugosi az Osztrák-Magyar Monarchiában turnézott, ahol a Rómeó és Júlia, a Hamlet és III. Richárd főszerepeit játszotta. Bár a Nemzeti Színház tagjaként mentesült a lövészárokban való szolgálat alól, hazafias kötelességének érezte, hogy ő maga is kivegye részét a harcokból – nem sokkal később pedig katonai szolgálatra jelentkezett. A háború borzalmait testközelből élte át, és maga is többször súlyos sérüléseket szenvedett, melyek következtében végül 1916-ban leszerelt.
A háború után, a Tanácsköztársaság idején is aktív szerepet vállalt a színész-szakszervezetben, később pedig – hangos politikai állásfoglalása miatt – a weimari Németországba emigrált, ahol színészként helyezkedett el. Figyelemreméltó kezdeti sikerei ellenére 1920-ban úgy döntött, hogy hajóra száll – és meg sem áll az amerikai álomig.
Jelenet a Drakula című filmből. (Fotó: Getty Images)
1927-ben a Broadway úgy döntött, hogy színpadra viszi Bram Stoker Drakula című regényét. A címszerepért nem tolongtak a színészek, hiszen senkinek sem volt ínyére egy fiatal lányok vérével táplálkozó, szentségtelen szörnyeteg megformálása. Egy ismeretlen európai színész – aki nem beszélte jól a nyelvet –, azonban azt állította, hogy Drakula grófhoz hasonlóan ő maga is Erdélyben született, és hajlandó lenne elvállalni a szerepet, amennyiben szabad kezet kaphat a karakter újraértelmezéséhez.
Lugosi Bélát gyatra angoltudása sem tántorította el attól, hogy színészként folytassa pályafutását. Jellegzetes európai vonásai, karakteres és vonzó kisugárzása révén itt is megtalálták a szerepek (pedig az angolul bemagolt szövegekből gyakran egy mukkot sem értett), a színpadra vitt élőhalott gróf története pedig óriási sikert aratott országszerte.
Az általa megreformált Drakula gróf nemcsak puszta szörnyeteg volt: erős erotikus kisugárzásával olyan hipnotikus és szenvedélyes arisztokrata benyomását keltette, akinek szinte lehetetlen volt ellenállni
– nem véletlen tehát, hogy a színházak nézőtermét zömében női nézők töltötték meg. 1931-ben, miután színpadi szerepei révén egyre ismertebbé vált, megkapta a címszerepet Tod Browning Drakula című filmjében is. Bár korántsem ő volt az első színész, aki vámpírbőrbe bújt, a hírhedt grófot mégis ő emelte a horror műfaj egyik legikonikusabb alakjává.
Lugosi Drakulája a filmvásznon is vonzó, tekintélyt parancsoló és kifinomult volt, népszerűsége és tehetsége pedig egy csapásra emelte őt a rémfilmek koronázatlan királyává. A szerep hatására pillanatok alatt vált szexszimbólummá, nők ezrei bolondultak érte, a hozzá intézett rajongói levelek írói pedig gyakran remélték, hogy a karizmatikus színész a valóságban is vámpír.
Drakula volt, és örökké Drakula is marad
Annak ellenére, hogy gyorsan megszilárdította pozícióját a korai horrorfilmek egyik legkiemelkedőbb alakjaként, Lugosit később mélységesen lesújtotta az egyhangúság. Színészi karrierje kezdetét számtalan érdekes karakter megformálásával töltötte, az áhított amerikai álom pedig nem kecsegtette ezzel a változatossággal.
„Határozottan tipizálva vagyok, arra ítélve, hogy örökké a gonoszságot képviseljem”
– nyilatkozta egy interjúban. Így történt, hogy idővel saját elsöprő sikerének áldozatává lett, és hiába vágyott összetettebb karakterekre, a stúdiók továbbra is olyan szerepekkel bombázták, amelyek feltűnően hasonlítottak a démoni vámpírgróféhoz. Motivációja ennek következtében gyengülni látszott, művészi kilátásainak csökkenésével egy időben pedig egészségi állapota is romlásnak indult: háborús traumái mély sebeket ejtettek a lelkén, egyre többet ivott, és egyre mélyebbre süllyedt a kábítószer-függőségben is. Pazarló költekezési szokásai, valamint sikertelen filmszerepei következtében eladósodott, a 30-as években pedig szinte munka nélkül maradt. A hírhedt grófhoz hasonlóan ő sem találta helyét a világban, és ebben a nehéz időszakban született meg fia, Béla George is, ami plusz nehézséget jelentett számára.
A fekete macska egy 1934-ben bemutatott horrorfilm, melyben Lugosi Béla és Boris Karloff színészek először játszottak együtt. (Fotó: Universal History Archive/UIG/Getty Images)
Lugosi – látva a film óriási sikerét – élete egyik legnagyobb tévedésének tartotta, hogy pályája csúcsán elutasította Frankenstein szerepét. A sors fintora, hogy 10 évvel később, 1943-ban újra lehetőséget kapott a filmszerep eljátszására – arcát azonban a felismerhetetlenségig elmaszkírozták, a forgatókönyvírók pedig a szövegeit is kivágták. A film óriásit bukott, és a színész karrierjére is végzetes csapást mért. És ha mindez nem volna elég, a Tanácsköztársaság idejében vállalt szerepei kapcsán felkeltette az FBI figyelmét is, akik több mint tíz éven át figyelték őt, azt gyanítva, hogy egy, a filmiparba beszivárgott Amerika-ellenes propagandista. Számára mindig is fontos volt szülőhazája, a háború sújtotta Magyarország megsegítése, vélt kommunista nézeteivel kapcsolatban azonban zavarosan fogalmazott, ködösítései pedig nem tették lehetővé, hogy kiderüljön az igazság. Népszerűsége ennek következtében azonban igencsak megcsappant, és egyre kevesebb filmszerephez jutott. Az ötvenes évekre mondhatni teljesen véget ért álomszerű karrierje, és már csak árnyéka volt néhai önmagának. 1953-ban közös gyermekükkel együtt negyedik felesége, Lillian Arch is elhagyta.
Tod Browning 1931-es Dracula című horrorfilmjének posztere Lugosi Béla és Helen Chandler főszereplésével. (Fotó: Movie Poster Image Art/Getty Images)
Amikor Lugosi végül önszántából kért segítséget függősége leküzdésében, állítólag Frank Sinatra volt az, aki névtelen adományokkal támogatta gyógyulási törekvéseit. Sinatra rajongott Lugosi munkásságáért, és feltehető, hogy meghatotta őt az egykori színészóriás méltatlan helyzete. Élete utolsó pár évében a híresen rossz rendező, Ed Wood filmjeiben tűnt fel, legutolsó munkája, a 9-es terv a világűrből premierjét pedig már nem élhette meg.
Az alacsony költségvetésű – minden idők egyik legrosszabb alkotásaként elhíresült – filmben utoljára bújhatott legendás karaktere, Drakula gróf bőrébe, mielőtt 73 évesen, 1956. augusztus 16-án, szívinfarktus következtében elhunyt. Hollywoodban többször is szárnyra kapott a pletyka, miszerint az elszegényedett színész temetését maga Frank Sinatra állta – hogy mindez igaz-e vagy sem, arra már sosem fog fény derülni.
A legendás magyar színész – aki még a Hollywoodi Hírességek Sétányán is csillagot kapott – hiába küzdött ikonikus szerepe ellen, sosem tudott igazán szabadulni tőle, kérésére pedig nem másban temették el, mint Drakula gróf elhíresült jelmezében. Az erdélyi vámpírgróf és a szintén erdélyi származású Lugosi Béla karaktere immár örökké egybeforrt: küzdelmei ellenére a horror műfaj egyik legmeghatározóbb alakjává vált,
aki végérvényesen beleírta magát a filmtörténelembe.
Kiemelt kép: a Drakula című film egyik jelenete (Universal/Getty Images)
