A gyerekek legtöbbje már nem szívesen olvas. A történet követése olvasással lassú és unalmas, ha kiskoruktól nem látnak maguk körül olvasó szülőket, a lassú történetkövetés eleve elveszi a kedvüket. Mert a mesefilmnézés: gyönyörködés, könnyű élvezet. Mondjuk így: búfelejtő, módosult tudatállapotban van a gyerek a képernyő előtt. Könnyed szárnyalásban leledzik.

Míg ez az egyik oldal, addig az olvasott mese adja, adhatja az azonosulást, a tényleges megértést, az empátiát, a történet- és epizódemlékezet szerveződését.
A meseolvasás, mesehallgatás nem száguldás, hanem egyfajta mélyszántás, amiben a megértés mozzanatai érlelik az értelem magjainak fejlődését, érését, erősödését.
Az olvasás megszerettetésével sokféle módon lehet próbálkozni. Mesélhet anya vagy apa olyan történetet, amit ő ajánl, olyat, ami a gyereket érdekli. Idő és nyugalom kell hozzá, hogy legyen alkalom és lehetőség megállni, megbeszélni a hallottakat, rákérdezni egy-egy szóra, kifejezésre, netán átvitt értelmű szövegrészre, tájszavakra. Délutáni, esti mesék intim órája lehet az ilyen meseolvasás–hallgatás–beszélgetés a szülők és a gyerekek között.

Dennett (korunk filozófusa) írja, hogy nemcsak az emlékezetünk, de egész életünk, még az énünk, éntudatunk magját is történeteink alakítják, formálják és határozzák meg. Ez egy összetett képességünk. Gyakorolnunk kell. Az olvasás, mesehallgatás, családi körben a történetek elmesélése kiváló edzés mindehhez. Ráadásul sokféle, kapcsolatteremtő élményt is ad.