A tapasztalatok azt mutatják, hogy amilyen hangsúlyos szerepet kap a barátság fiatal korunkban, olyan mélyrepülésbe kezd felnőtt életünkben, és lassanként minden más – munka, párkapcsolat, családalapítás – előrébb kerül a fontossági sorrendben.
Szabadon választható kötelék
Mégis sokan büszkélkedhetnek gyerekkoruk óta tartó barátságokkal, mások pedig felnőttként is ki tudnak alakítani stabil baráti kapcsolatokat. Persze az érem másik oldalán ott sorakoznak a korábban szorosnak hitt, ám megszakadt kötelékek. Dr. Albert Fruzsina szociológus szerint – aki munkatársával, egyben barátnőjével, dr. Dávid Beátával több évtizede vizsgálódik az emberi kapcsolatok hálózatairól – a szakmán belül is elhanyagolt kutatási területnek számít a barátság.
„Kicsit olyan ez a téma, mint mozgó célpontra lőni, hiszen már a definíciónál nehézségekbe ütközünk: ki mit nevez barátságnak? Mindenkinek megvan a saját elképzelése az ideális barátról” – magyarázza a szociológus. Még a családtagunkat vagy párunkat is tarthatjuk barátunknak, a lényeg a kölcsönösségben rejlik, illetve abban, hogy magunk választjuk meg az illetőt. „Ahogy anyukám szokta mondani, az ember a családját kapja, a barátait viszont megválogathatja – mondja Pintér Zsófi (28), aki úgy véli, attól lesz élő a kapcsolat, hogy a felek a jelentéktelen napi apróságokat is megosztják egymással. – A barátaimmal egy szakra jártunk az egyetemen, így hasonló az érdeklődésünk, megértjük egymás gondjait, örömeit. Felnőttként szerintem jobban át lehet gondolni, mi alapján választunk barátot, és tudatosan törekedhetünk rá, hogy ezeket a számunkra fontos kapcsolatokat fenn is tartsuk. Talán csúnyán hangzik, de egyszerűbb azokkal ápolni a barátságot, akik ott vannak az orrunk előtt. Ám ha az élet újra összehoz minket, egy régen megszakadt barátságot is könnyedén fel lehet eleveníteni. Egy középiskolai barátnőmmel szintén így jártunk, akivel sokkal jobb lett a kapcsolatunk most, mint régen.”
Kamaszkori szakítópróba De nem mindig van ez így, számtalan példát találhatunk arra, hogy a legszorosabbnak vélt gyerekkori barátság is véget érhet. Győri Dia (26) története is erre bizonyíték. „Minél intenzívebb egy kapcsolat, annál jobban fáj az elvesztése. Az egyik barátnőmmel óvodáskorunktól kezdve elválaszthatatlanok voltunk – meséli Dia. – Ám gimnáziumba már két különböző városba mentünk. Elsőben még minden hétvégén találkoztunk, aztán ő megismerkedett egy fiúval, és az eltérő élmények és környezet miatt szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Bár a kapcsolatot még próbáltuk tartani, egy idő után azt vettük észre, hogy már nem találjuk a közös hangot. Sosem tudtuk megbeszélni a sérelmeinket, mind a ketten makacsok voltunk, nem mozdultunk egymás felé, és aztán már túl késő lett.”
Dr. Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta elmondása szerint Dia esete tipikusnak mondható.
…
Hogy miért, az a cikk folytatásából kiderül. Keressétek a Nők Lapja Psziché legújabb, 2017/04. számában.
Szöveg: Guti Eszter
Fotó: Getty Images
