A most 91 éves Jean McGuire Massachusettsben nőtt fel, később pedig Washingtonban élt az 1930-as és 1940-es években – éppen akkor, amikor a bőrszín miatti egyenlőtlenségek fénykorukat élték az oktatási intézményekben (is). A nyugdíjas pedagógus és emberjogi aktivista igazi legendának számít Bostonban, jelenlegi lakóhelyén: 1966-ban segített megalapítani az egyenlőségért küzdő Metropolitan Council for Educational Opportunity (METCO) nevű non-profit szervezetet, amelynek 1973-tól 2016-ig ügyvezető igazgatója volt, emellett ő volt az első afroamerikai nő, akit 1981-ben a bostoni iskolai bizottság tagjává választottak. Egész életében az oktatási rendszer megreformálásáért és a szegregáció felszámolásáért küzdött, munkásságáról pedig még Emmy-díjas dokumentumfilmet is forgattak Eyes on the Prize címen (a film olyan hétköznapi férfiak és nők által indított mozgalmakról mesél, melyeknek hatásai a mai napig is érezhetők az Egyesült Államokban).
Egész életében jót cselekedett – mégis kinek szúrta a szemét?
McGuire nyolcéves kutyáját, Bailey-t sétáltatta, amikor a bostoni otthonuk közelében lévő parkban támadás érte október 11-én. Az ismeretlen kilétű tettes este fél 9 körül váratlanul bukkant elő, a kezében lévő késsel pedig ötször is megsebesítette az idős asszonyt, aki ezután sem hagyta annyiban a dolgot, és minden erejét összeszedve maga is támadásba lendült: ő ágyékon rúgta, kutyája pedig üldözőbe vette, majd végleg elkergette a férfit. Az eset után nem sokkal járókelők fedezték fel az akkor már eszméletlen nőt, akit azonnal kórházba szállítottak. A támadás híre sokkolta a bostoni közösséget, az idős polgárjogi aktivista azonban csodával határos módon túlélte a támadást, jelenleg is eszméleténél van és lábadozik.
Kapcsolódó
Száz gyilkos nő Kalocsán – Börtöninterjú
A METCO jelenlegi vezérigazgatója, Milly Arbaje-Thomas október 12-én nyilatkozatot adott ki az esetről: „Vajon tudhatta a támadója, hogy ez az idős, 91 éves nő maga a szívből jövő elkötelezettség és jóság, és ő az, aki lehetővé tette, hogy a gyerekek bőrszíntől függetlenül részesülhessenek magas színvonalú oktatásban?
Vajon tudta az elkövető, hogy az életét nehéz sorsú embertársainak szentelte, és mindazokért él és dolgozik, akiket kirekesztett a társadalom?”
McGuire a diákokat személyesen is mentorálta, és nem egyszer otthonába is befogadta a rászorulókat. Barátai úgy gondolják, hogy Jean valószínűleg még az elkövetővel szemben is empatikus lenne, azt feltételezve, hogy rosszul alakult az élete, és valamit egészen biztos, hogy nem kapott meg gyerekkorában.
„Nem támogatná a viselkedést, de talán azt mondaná, hogy az illetőnek minden bizonnyal komoly segítségre lenne szüksége”
– nyilatkozta az egyik aggódó barát, akit szintén McGuire vett a szárnyai alá kamaszkorában.
Kiemelt kép: Getty Images
