Ahogy már mi is megírtuk, idén 20. alkalommal adta kivételes tehetségű hazai kutatónőknek az akadémikusokból álló zsűri a „L’Oréal – UNESCO A Nőkért és a Tudományért” hatmillió forint összdíjazású elismerését. A díjjal azt szeretnék elérni, hogy minél több tehetséges, sikeres nő legyen ismert és elismert, segítve ezzel is pályafutásukat, kutatásaikat. Az évforduló alkalmából az anyag-, és élettudományok mellett új kategóriaként jelent meg a formális tudományok területe, így háromra bővült a 2022-es díjazottak száma. Most őt, a harmadik díjazott dr. Bajusz-Rácz Anitát kérdeztük, hogy meséljen kicsit a kutatásairól, és persze magáról is. (A két másik nyertessel, dr. Spohn Rékával és dr. Hetényi Anasztáziával készült interjúnk itt és itt olvasható.)
Mesterséges intelligenciával a gyógyításért
A gyógyszerek fejlesztésének első szakaszában a lehetséges hatóanyagmolekulákat számos tesztnek vetik alá.
Amellett, hogy a kutatók megvizsgálják, tényleg gyógyító hatással vannak-e ezek a szervezetünkben található terápiás célpont működésére, azt is vizsgálják, milyen esetleges mellékhatásokkal járnak, mennyi idő alatt bomlanak le, mennyi idő alatt szívódnak fel. Ez egy rendkívül időigényes és költséges folyamat. Hosszú évek telhetnek el aközött, hogy egy molekulát alkalmasnak gondolnak a kutatók egy betegség kezelésére, és hogy forgalomba kerüljön egy gyógyszer. Dr. Bajusz-Rácz Anita, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársaként számítógépes modellezéssel képes rövid idő alatt több százezer vagy akár több millió hatóanyag-jelölt gyógyszerbiztonsági tulajdonságait előre jelezni, és így kizárni azokat, amelyek biztosan nem lesznek használhatóak a gyógyszerfejlesztés során. Amíg egy molekula hagyományos laboratóriumi körülmények közötti vizsgálata napokig is eltarthat, Anita mesterséges intelligencián alapuló számításos modelljeivel akár perceken belül érkezhetnek eredmények. Ezek az új, gépi tanulásos algoritmusok képesek lehetnek a mellékhatások, valamint a szervezettel való kölcsönhatás főbb lépéseinek előrejelzésére – egy gyógyszer bevételétől egészen a szervezetből való teljes kiürülésig –, segítségükkel pedig meghatározható, hogy a vizsgált hatóanyag alkalmas-e arra, hogy később a gyógyításban alkalmazzák.
A három díjazott: dr. Spohn Réka, dr. Bajusz-Rácz Anita, dr. Hetényi Anasztázia (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Mesélj egy kicsit a munkádról, amiért kaptad ezt az ösztöndíjat!
A díjhoz kötődő kutatásomban mesterséges intelligencián alapuló modelleket használok fel arra, hogy előre tudjam jelezni különböző potenciális gyógyszerhatóanyagoknak a gyógyszerbiztonsággal kapcsolatos tulajdonságait. Mire is kell itt gondolni? Egy új fájdalomcsillapítónál elsődlegesen azt várjuk, hogy ha bevettük, akkor hasson is, de nem csak erről van szó: emellett például szintén fontos, hogy ne legyen mérgező. De gyógyszerbiztonsági kérdés az is, hogy az a gyógyszerhatóanyag, amit beveszünk, fel tud-e szívódni a bélrendszeren keresztül, vagy hogy a gyógyhatás elérése után le tud-e bomlani, majd ki tud-e ürülni a szervezetből. Rengeteg kritériumnak kell megfelelnie a hatóanyagnak, mielőtt az a gyógyszerkutatás következő szakaszába lép. Egy gyógyszer kifejlesztése a piacra kerülésig 10-15 év, ennek a fejlesztő munkának a kezdeti szakaszát pedig a számítógépes modellezéssel jelentősen le lehet rövidíteni, mert nem kell minden egyes molekulának minden egyes tulajdonságát laboratóriumi körülmények között meghatározni.
Ehhez mi kell, hogy jól érts a számítógépekhez, a matematikához vagy a kémiához, vagy mindjáromhoz egyszerre?
Mindhárom kell egyszerre ahhoz, amivel én foglalkozom. Jónak kell lenni az informatikában, a kémiában, azon belül is a gyógyszerkémia világában és a matematikában is, hiszen statisztikán alapuló modellekkel foglalkozunk.
Hogy jött neked ez, nem tudtál választani ezek közül?
Már a gimnáziumban is szerettem a matematikát és a kémiát is, de hogy a matematika is előjöjjön, az kellett, hogy olyan kutatócsoportba kerüljek az egyetemen, és olyan témavezetőm legyen, aki ilyen területtel foglalkozik. Számomra ez egy igazán szerencsés együttállás volt.
Belekóstoltál más területbe is?
Viszonylag hamar, már első évesen belecsöppentem a kemometriába, ami a statisztikai módszerek alkalmazása a kémiai adatokra, de ekkor még nem a gyógyszerkutatás volt a terület, amire alkalmaztam a számítógépes modellezést. Összességében azt lehet mondani, hogy már az elejétől fogva a matematika és kémia uralta a kutatásaimat.
Több olyan területtel is foglalkozol, amelyek még mindig nem számítanak tipikus „női” területnek. Te hogy tapasztaltad, mennyire vannak reprezentálva a nők?
Igaz, a matematika, a kémia és az informatika egyik sem olyan terület, ahol túl sok nőt találni, mint ahogy maga a kutatás sem egy tipikusan „női pálya”, így együtt, specifikusan ezen a területen pedig végképp kevesen vagyunk. Én azt gondolom, hogy érződik, hogy ki kell vívni a tiszteletet, talán így lehet ezt legjobban megfogalmazni. Ha egy nő egy férfiak által dominált területen dolgozik, és be tudja bizonyítani, hogy ugyanolyan jó képessége van, mint nekik, akkor onnantól kezdve már nem érdekes a neme. De amíg idáig eljut, addig nagyon meg kell dolgozni ezért. Biztos vagyok benne, hogy ez nemcsak a kutatásban működik így, hanem minden pályán előfordul, ahol alul reprezentáltak a nők. Tehát bizonyítani kell ahhoz, hogy az embert komolyan vegyék.
Te is észrevetted, hogy többet kell teljesítened ahhoz, hogy előrejuss?
Én igazából maximalista vagyok, így ezt nem tudom megmondani. A témavezetőim pedig nemtől függetlenül nagyon magas szintet vártak el tőlem és a csoporttársaimtól is, amit mindenkinek teljesíteni kellett, nem kivételeztek senkivel.
Szerinted mit lehet ez ellen a jelenség ellen tenni? A hasonló díjaknak mennyire van kézzelfogható eredménye?
Szerintem abszolút motivál, tényleg ad egy pozitív löketet egy ilyen díj elnyerése a kutatómunkához. Az akadémiai szférában is mindenki ismeri ezt a díjat már, és ez nemcsak rám hatott motiválóan, hanem reményeim szerint mindenkire, aki talán nálam fiatalabb kutatónő. Ha a fiatal doktorandusz nők tudnak erről a lehetőségről, hogy ilyen sikereket is el lehet érni nőként, akkor bízom benne, hogy rájuk is ugyanolyan motiválóan hat majd, ez egy jó megerősítés lehet nekik is, ha pályáznak. Hiszen egy nőnél gyakran megbicsaklik a karrier akár a gyerekvállalás miatt. Amikor én megkaptam ezt a díjat, hatalmas elismerésként tekintettem rá, a munkahelyemen is mindenki elismerően nyilatkozott, hiszen azért ennek a díjnak van súlya a tudományos pályán. Olyan szürreális volt, amikor megtudtam, hogy én nyertem, hogy nem mertem elhinni, mivel nagyon sok okos és tehetséges női kutató van itthon. De rengeteg önbizalmat adott a díj számomra a kutatásomban. Szeretném, ha még sok más női kutató is átélhetné ezt a karrierjében.
Mit ajánlanál azoknak, akik érdeklődnek a tudományok iránt? Vagy főleg azoknak, akik nem érdeklődnek iránta?
Szerintem nincs nagy hangsúly arra fektetve, hogy kineveljük a tudós nők következő generációját, nincsen ez a pálya igazán „reklámozva”. Pedig biztos vagyok benne, hogy rengeteg nagyon tehetséges lány van, akik talán nem is tudnak arról, hogy létezik ez az opció is a jövőben számukra.
Miért ajánlod ezt a pályát?
Mert nagyon izgalmas és kreatív. Azt lehet mondani, hogy ebbe nem lehet beleunni. Minden nap jön egy probléma, amit meg kell oldani, és minden nap ér valami sikerélmény. És nagyon változatos is tud lenni! Kell hozzá egy kreatív hozzáállás, de semmiben nem vagyunk rosszabbak ezen a területen a férfiaknál, csak szerintem a nőkben nincsen meg az az önbizalom sokszor a pályaválasztás elején, ami kell ehhez.
Én például inkább tanárnak készültem a gimnáziumi években, mert nem is volt benne a tudatomban az, hogy nőként én is lehetek kutató.
Hiszen az átlagember úgy képzeli el a kutatókat, hogy azok nagyon okos férfiak lehetnek… De könnyen lehet, hogy ma már sokkal nagyobb az önbizalma a lányoknak, mint nekem volt 18 évesen… Én azt üzenem a lányoknak, hogy merjenek álmodni, hogy bármi lehet belőlük, akár asztronauták, akár kutatók, mert szerintem ez is egy nagyon szép hivatás – én legalábbis hivatásként tekintek rá. Szerintem talán nem olyan jó a PR-ja, mert nem azonnal látszik a kutatás eredménye, hanem lassabban, lehet, hogy csak 5 vagy 10 év múlva hasznosul, amit feldezünk ma, és emiatt nem könnyű meglátni a szépségét. Pedig minden kutató a társadalom jövőjéért dolgozik a jelenben. Ha pedig a jövőben hasznosulni tud a kutatásunk a társadalom számára, az hatalmas büszkeség.
Kiemelt kép: L’Oréal – Vincze Máté/nőklapja.hu
