A New York-i Morgan Könyvtárban látható A nő, aki írt: Enhéduanna és a mezopotámiai nők i.e. 3400-2000 körül (She Who Wrote: Enheduanna and Women of Mesopotamia, ca. 3400-2000 B.C.) című kiállítás bemutatja, milyen szerepeket töltöttek be a nők és a női alakok a társadalomban, a vallási, a gazdasági és a politikai életben (anyaként, istenként, munkásként, uralkodóként stb.) az időszámításunk előtti harmadik évezredben. Egy különösen figyelemreméltó, jelentős vallási és politikai hatalommal bíró nő volt közöttük a főpapnő és költő Enhéduanna (i.e. 2300 körül), aki egyben a világirodalom első megnevezett szerzője is (a tudomány jelenlegi állása szerint). A kiállítás az ő szövegeit (ékírásos agyagtábláit) és ábrázolásait látványosan bemutatva ünnepli időtlen költészetét és maradandó örökségét költőként, papnőként és nőként.
„Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, ki az első ismert szerzőnk, sosem tippelnek senkire Mezopotámiából, és sosem tippelnek nőre sem”
– mondta a BBC-nek Sidney Babcock, a kiállítás kurátora, aki azt reméli, hogy a kiállítás nagyobb ismertséget hoz majd Enhéduanna alakjának. Elmondása alapján az embereknek általában az ókori Görögország bizonyos alakjai jutnak eszükbe, és ha egyáltalán említenek női szerzőt, akkor az (az egy teljes évezreddel Enhéduanna után alkotó) Szapphó szokott lenni – akinek mellesleg kevesebb műve maradt fenn Enhéduannánál.
Nem csoda, hogy sokan nem tudnak az ő létezéséről. Az Enhéduanna nevét viselő tárgyakat (lentebb látható néhány a verseit megörökítő agyagtábla) ugyanis csak 1927-ben fedezte fel Sir Leonard Woolley régész. Azóta már több mindent megtudtunk róla, például hogy a neve sumérul annyit tesz: „az ég dísze”, és hogy a holdistenség, Nanna főpapnőjeként (pozícióját 40 éven át, egészen haláláig megtartotta) 42 templomi himnuszt és három önálló költeményt írt, amelyeket a tudósok ugyanolyan nagy jelentősségűnek tartanak, mint a szintén mezopotámiai eredetű Gilgames-eposzt (fontos különbség azonban, hogy a Gilgames-eposzt nem tudják egy konkrét szerzőhöz kötni).
Enhéduanna korának nagyon fontos alakja volt: nemcsak vallási, hanem politikai hatalommal is bírt – már csak abból fakadóan is, hogy apja nem más volt, mint a híres akkád király, Sarrukín, akit a világ első birodalmának megalapítójaként tartanak számon. Az ő lánya tehát Enhéduanna (mondhatni, egy igazi, ősi nepo-bébi), aki a rendelkezésre álló források szerint különösen fontos szerepet játszott Akkád egyesítésében (Sarrukín itt tört először hatalomra, mielőtt a déli sumér városállamokat is elfoglalta), és ez a fontos szerep nem más volt, mint hogy a sumér Inanna istennőhöz (a mitológia szerint a már említett Nanna lányához) kapcsolódó hiedelmeket és rituálékat összeolvasztotta az akkád Istár istennő hiedelmeivel és rítusaival, majd irodalmi és vallási himnuszaiban és költeményeiben ezt az egyezőséget hangsúlyozta.
És hogy ez mégis miért olyan nagy dolog? Azért, mert ezáltal egy közös hiedelemrendszert hozott létre az egész birodalomban.
Enhéduanna himnuszait a templomok írnokai több száz évvel a nő halála után is bőszen sokszorosították. De nemcsak politikai, hanem szakértők szerint szépirodalmi értékkel is bírtak ezek az alkotások, amelyek közül az Inanna felmagasztalása című verséből vett részletben például az alkotói folyamatot írja le Enhéduanna:
„Megszültem,
Ó magasztos hölgy, (e dalt) számodra.
Amit neked éj(fél) idején szavaltam,
Azt a dalnok délben ismételje meg neked!”
A Templomi himnuszok végén pedig így írja alá művét – és hangsúlyozza annak eredeti mivoltát:
„A táblát Enhéduanna állította össze. Uram, amit (itt) megalkottak, azt még senki más nem alkotta meg”.
Betty De Shong Meador Enhéduanna-fordító a 2009-ben megjelent Princess, Priestess, Poet (Hercegnő, papnő, költő) című könyvében így vélekedik a költő írásairól: „A hang, amelyet a himnuszokban hallhatunk, egy tehetséges költő hangja. Őszintén írja le az istenségek és templomaik mindennapi életét, gondjait és eredendő természetét. Az egész környező kozmoszt aktív, magával ragadó, ellenőrizhetetlen isteni lényekkel népesíti be” – fogalmazott.
Az ókorban nagyobb volt a nemi egyenlőség, mint a XX. században?
Az tudható, hogy a mezopotámiai társadalom kevésbé volt patriarchális, mint más korabeli kultúrák, de a versek azt sejtetik, hogy Enhéduanna akár a matematikához is igen jól érthetett (a történészek a matematika eredetét Mezopotámiába vezetik vissza, az ékírás és más korai írásrendszerek kialakulásával párhuzamosnak vélik). Írásra és számolásra (valamint ezek ötvözésére) valószínűleg Mezopotámia pezsgő mezőgazdasága és textilkereskedelme miatt volt szükség, mivel a földművesek és a kereskedők kénytelenek voltak kiszámolni, hogy miből mennyit termeltek és adtak el.
A kiállításon az Enhéduannához köthető emlékeken kívül megtekinthető még mintegy 90 tárgy (szobroktól és ékírásos tábláktól kezdve henger alakú pecsétek sokaságán át egészen az agyagra nyomott képekig), amelyek arról tanúskodnak, hogy a nők milyen fontos szerepekkel bírtak Mezopotámia társadalmában. Babcock viccesen úgy fogalmazott, hogy az ókori Mezopotámiában például „nem lehetett volna Downton Abbey, mert ebben a korban a nőknek is lehetett tulajdonuk”. Mi több: ezt a tulajdont női vérvonalon továbbörökíthették.
Kiemelt kép: Babilóniai szobor (i.e. 1792 és 1750 között készülhetett), feltehetőleg Istár, a mezopotámiai mitológiában a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb istennőjét ábrázolja. Enhéduanna politikai célokból Istárral azonosította Inanna alakját – Fotó: TonyBaggett / Getty Images
