Minden újságíró életében adódnak olyan interjúk, amelyeket nem munkának nevez, hanem kiváltságnak. Amikor egy péntek délután John Malkovichcsal szemben foglalhattam helyet egy budapesti szálloda lakosztályában, azt éreztem, ez az ünnepek ünnepe. Egy világsztár mindig nagy élmény, de John Malkovich! Ő a krémek krémje. Ismerem és nagyra tartom, amióta az eszemet tudom, és azt hiszem, ezzel a legtöbben így vagyunk. Csak azért nem írok róla több szuperlatívuszt, mert most, hogy beszélgethettem vele, tudom, hogy utálná.

John Malkovich azért érkezett Budapestre, mert A zenekritikus című színpadi művet játszotta az Erkel Színházban a Danubia Zenekarral közösen. A darab narrátora a színész, aki különböző világhírű zeneszerzőkről és zeneművekről olvas fel korabeli kritikákat, amelyek legnagyobb részben a földbe döngölik ezeket a klasszikusokat. A zenekar pedig mi mással is reagálhatna ezekre a kritikákra, mint a világ legjobb zenéivel? A zenekritikusra nagyon rövid idő alatt elkelt az összes jegy. A magyar bemutató tulajdonképpen világpremier volt, ugyanis most először kamarazenekar helyett szimfonikus zenekarral állították színpadra. John Malkovichcsal, az élő legendával a bemutató előtt két nappal beszélgettünk.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .