Az elmúlt évtizedben itthon és világszerte egyre többet hallani a közoktatás égető problémáiról.
Itthon sem könnyű
A magyar helyzet sem rózsás. Pedagógusnak, szülőnek és az érintett gyerekeknek nemcsak a hiányos infrastruktúra (amiben ráadásul fájóan nagy különbség van magán és állami, Budapest belvárosi vagy viharsarki intézmény közt) vagy a korszerűtlen tananyag jelent kihívást, de egyre nagyobb terhet jelent a szakemberhiány is. Utóbbiról ma elsősorban az iskolák kapcsán hallunk, és az ezzel kapcsolatos elégedetlenség állt össze az elmúlt hetekben már rendszeressé vált sztrájkká és különféle szolidaritási akciókká, miközben az óvodai nevelésben legalább ekkora a probléma. A szakemberhiány itt olyan méreteket ölt, hogy egyes kisebb településeken már a szakmai ellátás színvonalát veszélyezteti.
Néhány hónappal ezelőtt bejárta a sajtót a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnökével készült interjú, amiből kiderült, a szakemberhiány következtében egyre több köznevelési intézmény alkalmaz akár közmunkásokat is a gyerekek melletti ellátandó feladatokra. Az, hogy milyen hátrányt jelent az érintett kicsiknek, hogy szakképzetlen munkaerőre bízzák őket, akikkel így fejlesztésük sem valósul meg, egy laikus számára is egyértelmű, miközben egy jól funkcionáló óvodai rendszer sok esetben pótolhatatlan szocializációs feladatokat látna el.
Ahol még nehezebb
Az óvodai nevelés adta pluszra itthon is és világszerte épp azokban a régiókban van a legnagyobb szükség, ahol a szülők saját depriváltságuk (legyen az lakóhelyükhöz, foglalkoztatottságukhoz vagy épp képzettségükhöz kapcsolódó), esetleges elszigeteltségük miatt szerényebb lehetőségeket tudnak felkínálni gyerekeiknek:
a világ legszegényebb területein egyre égetőbb problémát jelent a kisgyerekek korai szocializációjának, megfelelő táplálkozásának és egészségnevelésének biztosítása.
A több mint harmincmilliós közép-ázsiai országban, Üzbegisztánban is folyamatos kihívást jelent a vidéki falvakban élő kisgyerekek óvodai ellátása, annál is inkább, mivel a hatalmas ország lakosságának fele falusias környezetben él, jelentős részük pedig olyan hegyvidéki területeken, amelyek nemcsak nehezen megközelíthetők, de ahol nem adottak a feltételek óvoda vagy iskola létrehozására sem. Az 1924 és 1991 között szovjet tagállam, ma már független, de politikailag és gazdaságilag is még a lemaradók közé tartozó Üzbegisztánban kiemelten fontos lenne, hogy a jelenleginél több gyerek vegyen részt a megfelelő fejlesztést kínáló óvodai nevelésben, ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaesett arányuk. Öt évvel ezelőtt Üzbegisztánban mindössze minden negyedik óvodás korú gyermek járt óvodába (a vidéki területeknél ennél is rosszabb volt az arány), azaz a gyerekek mintegy háromnegyede nem jutott hozzá az óvoda által biztosított (és biztosítandó) foglalkozásokhoz, játékokhoz, fejlesztésekhez. A megoldást most egy mozgó óvodává alakított buszflotta jelentheti.
Mozgó óvodák
Üzbegisztán nehezen megközelíthető településeinek óvodai ellátását most iskolabuszokból kialakított mozgó óvodák segítségével igyekeznek megoldani. A kormány ugyanis egészen újszerű megoldással állt elő a helyzet kezelésére: speciálisan kialakított iskolabuszokkal igyekeznek pótolni az épített óvodákat, a vidám sárga buszok pedig a legeldugottabb régiók három és hétéves kor közötti lakóinak óvodai ellátását hivatottak megoldani. Öt évvel ezelőtt az országban csak minden negyedik gyermek járt óvodába, a távoli területeken pedig csak minden tizedik. Amióta 2017-ben elindultak az óvodabuszok, az óvodai nevelésben való részvételi arány 27 százalékról 67 százalékra ugrott, a cél pedig, hogy a program segítségével 2026-ra elérjék a 80 százalékot.
A masszív kialakítású, játékokkal és a gyerekek életkorának megfelelő eszközökkel felszerelt, ugyanakkor kisebb méretű buszok – szám szerint jelenleg 65 – alkalmasak a hegyvidéki települések megközelítésére, és minden nap más faluban állnak meg. A velük utazó pedagógusok alkalmanként három órát játszanak és tanulnak, egyszerre akár 16 gyermekkel. Üzbegisztán távoli hegyvidékein az óvodáskorú gyermekek így minden reggel élénksárga buszokra szállnak, és a következő néhány órát festéssel, játékkal, alkotással és énekléssel töltik, azaz jól érzik magukat, és közben kibontakoztathatják képességeiket is.
Hab a tortán
A kezdeményezés önmagában nagyszerű, és még fontosabb, hogy a program kisebb-nagyobb módosításokkal a világ bármely pontján adaptálható, és nem mellesleg fenntartható is: a buszok energiaellátása ráadásul nemcsak korszerű, de megoldja az áramellátás nehézségeit is azokban a falvakban, ahol az energiához és a folyóvízhez való hozzájutás is szűkös. A buszok ugyanis napelemekkel vannak felszerelve, melyek elegendő energiát biztosítanak a belső tér hűtésére, fűtésére, és működtetik a mosdót, valamint a mini konyhát is.
„Kulcsfontosságú, hogy minden gyermek hozzáférhessen a befogadó, gondoskodó és kreatív óvodai oktatáshoz” – mondja Stefania Giannini, az UNESCO oktatási főigazgató-helyettese. Üzbegisztán Kerekeken guruló óvoda projektje olyan modellt kínál, amely a világ minden táján inspirálhatja az országokat ugyanennek a célnak az elérésére” – teszi hozzá.
Kiemelt kép: Getty Images
