Magamutogatás és rejtőzés talányos elegye volt Cecil Beaton. A huszadik század elején született London Hampstead városrészében, egy tehetős fakereskedő fiaként. Tanult Harrow-ban, Cambridge-ben, és szenvedélye lett a fényképezés, amióta csak a dadája megtanította a masina kezelésére. Engedelmes családtagjai voltak első modelljei, de Beaton nem elégedett meg azzal, hogy egyre jobb képeket készített, sikerre is vágyott. Jó iskolai kapcsolatai révén fontos emberekről és társasági eseményekről készíthetett fotókat, ezeket elküldte magazinoknak, majd a megjelenés után álneveken saját maga írt áradozó leveleket a lapoknak, hogy ezt a kiváló fotóst ugyan hol szerezték. Nem volt gátlásos, az biztos. Furcsa figura, feltűnő ruházatban, botrányos barátokkal, meghökkentő történeteivel. Ő maga volt a dandy tankönyvi megtestesülése, egyszerre elegáns, polgárpukkasztó és dekadens – figyelemreméltó életművel. Vonzotta az elegancia, a csillogás, nagy sztárokat fényképezett Amerikában, miközben férfiakkal és nőkkel egyaránt volt kapcsolata. Táncosnőkkel éppen úgy, mint olimpiai bajnok vívóval.
Amerikából egy csúnya botrány után tért vissza, ugyanis egy kódolt antiszemita megjegyzése miatt vissza kellett vonni, majd újranyomni a Vogue aktuális számát. Nem csoda, hogy ezek után szerződést bontottak vele.

Sir Cecil Beaton otthona fürdőszobájában (fotó: Sasha/Hulton Archive/Getty Images)

Kislány mackóval

A harmincas évek Angliájának egyre ismertebb divat- és társasági fotósa lett, hamarosan a királyi család is igényt tartott a szolgálataira. Beaton meseszerű, a valóságtól elemelt, mesterkélt stílusa jól szolgálta a királyi család akkori törekvését: ideált adni a népnek, amit tisztelhet, ami után vágyhat. Miután 1937-ben kinevezték udvari fotósnak, a királyné közbenjárására a brit Hírszerzési Minisztérium alkalmazta. Fontos képeket készített a németek pusztításáról, a legismertebb ezek közül a három éves Eileen Dunne-t ábrázolja. A mackóját szorongató sebesült kislány kórházban készített portréja 1940-ben a The Illustrated London címlapjára került. A sorozat egy másik kockája nem sokkal később a Life címlapján volt látható, amerikaiak millióit rendítve meg. Sokak szerint ez a fotó nagyban hozzájárult, hogy az amerikai közvélemény felsorakozott a háborúba lépés mellé.

Eileen Dunne, 1940, Cecil Beaton fényképe (fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

Beaton önmagát nem szakembernek, mindig is művésznek tartotta. A háború után új kihívásokat keresett, a jelmeztervezés felé fordult. Olyan sikerrel, hogy egyik munkájáért Oscar-díjat kapott. Hogy melyikért?

Erzsébet – ekkor még – hercegnő és Margit hercegnő a Buckingham Palotában Cecil Beaton fényképén (fotó: PA Images via Getty Images)

Ő tervezte az 1964-es My Fair Lady című film ruháit, vagyis az ő látványos kreációiban alakította Elizát Audrey Hepburn. Mivel Beaton rajongott az operáért és a balettért, több klasszikus előadás ruháit, díszleteit is tervezte, méghozzá nem akárhol, hanem például a New York-i Metben.
Jómódú, beérkezett, nyugtalan, híres ember volt. Készített portrét Greta Garbóról, Marylin Monroe-ról, Mick Jaggerről, Elizabeth Taylorról, de Picasso, Dali, Andy Warhol vagy Truman Capote is a kamerája elé állt. 1947-ben két és fél hektáros vidéki birtokot vásárolt, nagy odaadással újította, szépítette, szenvedélyesen kertészkedett. Kívánsága szerint oda, a Reddish Home kertjébe temették el.
Egyszerre volt botrányosan szabatos és titokzatos, képei sem sorolhatóak be egy kategóriába. Ám a királynőről és a királyi családról készített portréi megőrizték a századeleji stílust. Nem tudni, az udvar mennyit tudott Beaton szabályosnak éppen nem mondható magánéletéről, de tény, hogy II. Erzsébet 1972-ben lovaggá ütötte. Beaton évtizedeken át vezetett naplót, ezek a kötetek halála után megjelentek, és – még erősen szűrve is – azt mutatják, hogy írójuk nem szűkölködött kritikai érzékben.

A botrányhős sógor – kamerával

Margit hercegnő férjének élete külön filmre kívánkozik. És nem csak azért, mert azon kívül, hogy beházasodott a királyi családba, több mint száz képpel képviselteti magát a Nemzeti Arckép Csarnok állandó gyűjteményében. Lefotózta Laurence Oliviertől Tolkienig az ország kulturális életének színe javát, tervezett madárházat a londoni állatkertnek, az ő fotóját tette lemezborítóra a Queen együttes, és nagy hatású dokumentumfilmet forgatott az öregedésről, valamint az ember háziállatokhoz fűződő viszonyáról. Magánéletének taglalása pedig már-már korhatáros történet.

A kis Antony Armstrong-Jones sebzett, érzékeny, tehetséges fiú volt, jórészt a vizuális művészetekkel foglalkozó felmenőkkel. Magányos és szeretetlen lehetett, hiszen úgy feküdt gyermekbénulással fél évet kórházban, hogy családjából mindössze a nővére látogatta meg.

Margit hercegnő és Antony Armstrong-Jones eljegyzésük bejelntése után (fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Szülei korán elváltak, egész életében azzal küzdött, hogy bizonyára nem volt elég jó az anyjának. Az anya ugyanis a válás után feleségül ment egy grófhoz, és inkább a tőle született két gyerekével foglalatoskodott. Ezen a traumán sem Etonban, sem Cambridge-ben nem segítettek, ám az ott szerzett társasági kapcsolatok révén a szárnyait bontogató fiatal fényképész jelentős megbízásokhoz jutott. Elismert divat- és társasági fotós lett, részt vehetett egy királyi körúton is, portrét készített Marlene Dietrichtől Maggie Smith-en át mindenkiről, aki csak számított.

Miután elvette Margit hercegnőt – 1960-ban történt, és ez volt az első a televízióban közvetített esküvői szertartás – egy ideig nem folytathatta a munkát, főállású királyi családtag lett. Később kiharcolta, hogy dolgozhasson, fotózott a Vogue-nak, a Daily Telegraph-nak, a Vanity Fairnek, művészeti vezetést vállalt a Sunday Timesnál. Nem túlzás, hogy a hetvenes években az ország egyik legismertebb fotósának számított.

Egyszerűen imádott dolgozni, ez volt a szenvedélye, az önkifejezése, a siker, amire a gyerekkori fájdalmak gyógyírt jelentettek.

Magánéletének közerkölcsbe ütköző elemeire már az esküvő előtt derült némi fény. Az udvar ugyanis a háttérkutatások alapján nem engedte, hogy az legyen a násznagya, akit választott. Kiderítették, hogy a férfi nyilvános vécékben szokott magának férfi barátokat szerezni. Kérdéses, hogy az udvar tudott-e ennél többet a vőlegény titkairól. Például azt, hogy ennek a bizonyos férfinak a felesége gyermeket szült Armstrong-Jones-tól, alig valamivel a Margittal kötött házasság előtt. Nem valami ígéretes kezdés, és a folytatás sem szívderítő.

Lord Snowdon Lauren Bacallt fényképezi 1974 áprilisában (fotó: Daniel SIMON/Gamma-Rapho via Getty Images)

A házaspár állandóan veszekedett, a Kensington palotában lévő lakosztályukban drámai jelenetek zajlottak. Egyáltalán nem volt ritka, hogy mások előtt alázták meg egymást, harcoltak, gyűlölködtek. Snowdon első inasa huszonöt napig bírta velük az életet, majd felmondott, ráadásul kitálalt a sajtónak… Pedig akkor még kevesen tudták, hogy a fotósnak nem csak a munkaéhsége nagy, de a szexuális étvágya is. Amikor tizennyolc boldogtalan év után elvált a hercegnőtől, szinte azonnal elvette asszisztensét, Lucyt, aki hamarosan kislányt szült neki. Évekkel később az is kiderült, hogy volt még egy állandó szeretője, egy újságírónő, még egy törvénytelen fia, és a csontvázak csak potyogtak ki a szekrényből egymás után.
Antony Armstrong-Jones 87 évesen halt meg. Tizenöt évvel élte túl eső feleségét, Margit hercegnőt.

Királyi családtagok – David és Sarah

Margitnak és férjének egy fia és egy lánya született, akik mindig számíthattak nagynénjükre, a királynőre. A második Lord Snowdont, David Armstrong-Jonest láthattuk mind Fülöp, mind Erzsébet koporsója mögött lépkedni. A kétgyermekes, most hatvanegy esztendős férfi korábban a Christie’s aukciós ház elnöke volt. Húga, Lady Sarah Chattoo minden forrás szerint rendkívül közel állt II. Erzsébethez. Sarah képzőművész, és édesanyja halála után átvette a Királyi Balett alelnöki posztját is. Csendesen él férjével, kiegyensúlyozottan nevelik két fiukat. Lady Chattoo koszorúslány volt Diana és Károly esküvőjén, később Harry keresztanyjának is felkérték. A két testvér családjukkal együtt mindig részt vett a sandringhami közös karácsonyi ünnepségeken.

Az anyakirálynő 87. születésnapját ünneplő családtagok 1987-ben. Balról jobbra: Eduárd herceg, Károly herceg, Diana hercegné, II. Erzsébet királynő, David Armstrong-Jones, azaz Linley vikomtja és Lady Sarah Armstrong-Jones. (fotó: Jayne Fincher/Princess Diana Archive/Getty Images)

Kiemelt kép: Erzsébet és Margit Beaton fényképén (PA Images via Getty Images), Cecil Beaton (John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images), Margit és Antony Armstrong-Jones (Hulton Archive/Getty Images)