– Aú! – éles kiáltás verte fel a Bodzavirág utca csöndjét. A kiáltás tőlem származott, ugyanis az imént térdeltem bele valamibe, ami nagyon fájdalmas volt. Egy gyöngyszembe, olyanba, amilyenből általában kislányok szoktak karkötőt, nyakláncot, esetleg bokaláncot fűzni maguknak. Az elmúlt időszakban az egész otthonunkban a legváratlanabb helyeken lehetett gyöngyöket találni, most éppen a csupasz térdembe benyomódva. (Senkinek nem tanácsolom, hogy így gyűjtsön gyöngyöket. Az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor anno kukoricán kellett térdepelni – bár ebben soha nem volt részem.) A kiáltásra persze előbújtak a kíváncsi buckalakók.

– Mi történt, Tati, miért kiabálsz? – kérdezte tettetett együttérzéssel a helyszínre érkező kilencéves Berni.

– Hát – feleltem –, nem fogod elhinni, mit találtam a térdemben.

– Mit?

– Egy gyöngyöt. És tudod, hogyan került oda?

Berninek remek a fantáziája, úgyhogy rögtön el tudta képzelni, és szeretett is volna egyből faképnél hagyni, de nem engedtem.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .