A tudósok nagyon sokáig azt hitték, semmi jelentősége nincs, hogy miként születtünk, mit éltünk át a születés alatt. Azzal érveltek, hogy a születés két „főhőse” közül csak az édesanya emlékszik majd egy életen át a szülésére – a kisbaba nem. Úgy vélték ugyanis, hogy az emléktároláshoz eleve nem elég fejlett egy újszülött agya, másrészt, ha voltak is homályos emlékek, azok 6-7 éves korban törlődnek. Ám az élet, a gyakorlat homlokegyenest mást mutat. Pszichológusok a megmondhatói: a könnyen született gyermekekből általában kiegyensúlyozott, optimista felnőttek lesznek, ám akik nehéz szülés „eredményei” voltak, gyakrabban szenvednek később félelmektől, depressziótól. Ezt erősítik meg az ősi ezoterikus tanok is, miszerint születésünk körülményei eleve karmikusak – az anya és a gyermek előző életének hozadékai –, emellett rányomják bélyegüket az egész életünkre, személyiségünkre és a sorsunkra is. Nagyon nem mindegy tehát, hogy hogyan, miként születtünk meg!

Rajzoljuk ki magunkból a születésünket!

Hiába tagadták a tudósok – a művészek régóta állították, hogy igenis emlékezhetünk a születésünkre. Salvador Dalí például néhány festményébe olyan elemeket rejtett, amelyekről azt mondta: ezek a magzatkorában szerzett benyomásait, álomképeit örökítik meg.

A festőzseni vallomása alapján akár mi magunk is felidézhetjük az ilyen emlékképeinket, ha megkíséreljük lerajzolni őket. Ehhez érdemes egy csendes, békés helyen ülve kicsit elmélyülni. Képzeljük el, milyen lehetett a születésünk, lássuk magunk előtt a résztvevőket: főleg édesanyánkat és persze saját magunkat is!

…

A cikk folytatása a Nők Lapja Ezotéria 2015/6. számában olvasható.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock