II. Erzsébet Winston Churchillel kezdett, és Liz Truss volt az utolsó, aki a nevében kormányt alakíthatott. A kettő között eltelt hetven évben izgalmas karakterek fordultak meg a palotában.

Túlságosan jóképű!

Ez volt az általános vélemény Anthony Edenről, aki II. Erzsébet második miniszterelnöke volt, és közvetlenül Churchill után vette át a kormány vezetését. Egy Etonban és Oxfordban végzett igazi angol úr, aki az első világháborúban nagy bátorságról tett bizonyságot, mikor sebesült bajtársát a németek lővonala elől menekítette ki.

A ragyogó szemű, mindig elegánsan öltözködő Eden mégis elég rosszul nősült. Feleségét, Beatrice-t nem érdekelte a politika, inkább a többi férfi. Mielőtt a békés különélés mellett döntöttek, három fiuk született, ám a középső mindössze tizenöt percet élt. Az elsőszülött, az apja ragyogó szemét öröklő Simon pedig 1945-ben, a második világháború egyik légicsatájában halt meg. A házaspár ezután döntött a válás mellett, amire 1950-ben került sor. Mindeközben az asszony családjának sajtókapcsolatai folyamatosan segítették a tehetséges férfit, aki 1924-ben lett Tory képviselő, később külügyminisztériumi államtitkár, majd külügyminiszter.

A pártban egy idő után már Churchill riválisának számított, az életben viszont éppen rokonok lettek, miután elvette Churchill öccsének lányát, Clarissát. Clarissa szép volt, és rendkívül mozgalmasan élt, sokat utazott, a háborúban tagja lett a rejtjelezők elit csapatának. Bár férjénél huszonhárom évvel fiatalabb volt, mégis a férfi élete végéig boldogan éltek, miután 1952-ben összeházasodtak. Clarissa, akinek a társaságába olyan emberek tartoztak, mint Alexander Korda, Orson Welles, és Párizsban látta a meztelenül táncoló Josephine Bakert, teljes odaadással segítette férjét és annak pályáját.

Anthony Eden és felesége Clarissa kutyájukkal (Kép: Fox Photos/Getty Images)

Ezt a pályát a szuezi válság törte meg, melyben sok egyéb mellett a királynő és a kormány közötti bizalmi viszony is megrendült. Eden, akit kabinetje tagjai maguk is kicsit megvezettek, nem avatta be mindenbe a királynőt. Márpedig az angol államvezetésnek ez az egyik sajátossága.

Az uralkodónak mindenről tudnia kell – bizony, akkor is, ha nem ő dönt.

Nehezítette a helyzetet, hogy Eden súlyos és nagy fájdalmakkal járó epebetegséggel küzdött, egy időben hónapokra elhagyta az országot. Jamaicában, a James Bond regények írójánál, Flemingnél pihent, amit II. Erzsébet roppant helytelennek tartott. Nem erősítette a kapcsolatot, hogy Eden tolmácsolta őfelségének a kormány határozott véleményét Margit hercegnő Peter Townsenddel, egy elvált férfival tervezett házasságával kapcsolatban. A kabinet, amelyben Edenen kívül is voltak elvált férfiak, hallani sem akart erről a házasságról, ami a hercegnő élettörténete ismeretében sorsdöntő tiltásnak bizonyult.

Lady Macmillan szerelme

Az 1957-63 között miniszterelnök Harold Macmillan magánélete olyan döbbenetes történetet rejt, hogy most inkább erre koncentrálunk, nem a politikai feladatra, amely neki jutott. (Brit-amerikai kapcsolatok helyreállítása a szuezi válság után, kubai rakétaválság, első nyugati kormányfőként ellátogatott a Szovjetunióba…) A jelentős családi könyvkiadó vállalattal rendelkező Macmillan Dorothy Cavendish-t vette feleségül, nekik is három fiuk született. A férj szenvedélyesen politizált, az asszony boldogtalan volt, a velük élő anyósával sem jött ki valami jól. Néha autóval száguldozott, mert azt érezte, valamit tennie kell. Aztán egy vadászaton megismerte Bob Boothy-t, aki szintén konzervatív parlamenti képviselő volt, és elkezdődött egy csaknem negyven éven át, öregkorukig tartó szenvedélyes szerelmi kapcsolat. Boothy, a könnyed és szellemes agglegény elvette volna a nőt, de Macmillan nem akart válni. Inkább eltűrte, hogy a felesége időről időre a szeretőjével legyen, azt is, hogy együtt utazzanak, sőt, azt is, hogy Dorothy megszülje a másik férfi gyerekét. Az angol sajtó nyílt titokként kezeli, hogy a házaspár lányának, Sarah Macmillannek Bob az apja.

Miközben a két férfi ilyen furcsa kapcsolatban állt a magánéletben, a politikában kifejezetten szövetségesek voltak. Furák ezek az angol politikus férfiak, és fura ez a sok extrém helyzet felett szemet hunyó, de a formákra oly sokat adó angol felsőbb osztály. Hármuk története az asszony halálával ért végett 1966-ban, amikor Dorothy infarktust kapott, és mindkét férfi mélyen gyászolta. Macmillan visszaküldte Boothynak az asszonynál talált leveleket. Végül is egy gentlemanről van szó…

Harold Macmillan 1975-ben (Kép: Jeremy Grayson/Radio Times/Getty Images)

Egy költőnő, egy zongora

Ha volt miniszterelnök, akit II. Erzsébet aggodalommal fogadott, akkor első munkáspárti kormányfője, Harold Wilson volt az. Egy középosztálybeli férfi? Ki tudja, mit gondol a monarchiáról…! Ehhez képest Wilson lett a királynő legkellemesebb csalódása, sőt Churchill után a legkedvesebb miniszterelnöke is.

Egy szellemes, jó humorú, a pletykákat házhoz szállító, mégis korrekt ember, akit ha nem is egymás után, de kétszer választottak kormányfőnek.

Wilson felesége, Mary Baldwin sem szenvedhette a politikát, elismert költőként több verseskötete jelent meg. Az ő nevét felhasználva készült a Mrs. Wilson naplója című tévésorozat, amely a kormányfő nejének állítólagos naplóját dolgozza fel, de kevés köze volt a valósághoz. Mrs. azaz már Lady Wilson 102 évig élt, jóval tovább, mint Alzheimer-kórban meghalt férje.

Nagy-Britanniának volt nőtlen miniszterelnöke is a huszadik században, Edward Heath. Ő asszony és gyerekek helyett egy hatalmas Steinway zongorával költözött be a Downing streetre. 1970-ben talán már nem volt sokkoló, hogy egy komorna és egy ácsból lett sikeres építési vállalkozó fia került a kormány élére. Valaki, aki csak ösztöndíjjal juthatott be Oxfordba.

II. Erzsébet és Edward Heath a Fanfár Európáért elnevezésű gálakoncerten vesznek részt (Kép: Hulton Archive/Getty Images)

Az észak-ír konfliktus ekkor járt a csúcson, kezdődött a bányászsztrájk, Heath-nek sem jutottak könnyű évek. Ráadásul a szociális juttatások megnyirbálásával kezdte, nem jutott pénz iskolai menzára, iskolatejre, ingyenes fogászati ellátásra. Heath zeneértő ember volt, és bár magánélete titokzatos maradt, évtizedekkel később néhány, fiúk elleni zaklatási ügyben felbukkant a neve. Kabinetjében oktatási miniszterként szolgált egy rendkívül ambiciózus fiatal nő, bizonyos Margaret Thatcher, akinek a királynőhöz fűződő ambivalens viszonya sok témát adott már az elemzőknek.

Thatcher és az ő pukedlija

Túl sokáig marad, túl sokat beszél – állítólag így jellemezte Thatchert a királynő, aki jó darabig egyáltalán nem élvezte a hetenkénti audienciákat Mrs. Thatcherrel. A kormányfő pukedlija inkább karikatúrának volt tekinthető, de úgy tűnik, odaadása, ereje, munkabírása idővel meggyőzte a királynőt. Ahhoz is idő kellett, hogy az apja fűszerüzletéből induló Thatcher elismerje az uralkodó képességeit, mert bármilyen meglepő, ő maga nem sokra tartotta a női vezetőket.

Habitusuk, kedvteléseik és döntési módszereik annyira eltérőek voltak, hogy az már-már nyílt konfliktushoz vezetett, sőt, kis híján kihozta a sodrából Erzsébetet. Thatchert szociálisan érzéketlennek tartotta, kíméletlennek és rendkívül zavarta, hogy a miniszterelnök számára a Nemzetközösség közel sem jelentett annyit, mint neki. Állítólag a két férj, Denys Thatcher és Fülöp herceg sem fukarkodott az epés megjegyzésekkel, amelyek arról szóltak, milyen esélyei lehetnek az országnak, ha két nő vezeti. Tegyük hozzá, két olyan nőről van szó, akik mindig számíthattak férjük maximális támogatására, ez feltétlenül közös volt bennük.

A gőzerővel privatizáló, az országot komoly szociális válság ellenére is másik pályára állító Thatcher a Falkland-szigeteki háborúba is olyan elszántan bocsátkozott bele, mint a gazdaság megreformálásába. II. Erzsébet erényei között az egyik legfontosabb, hogy soha nem dédelgette saját sérelmeit, képes volt felülvizsgálni a véleményét. Idővel nagyon is értékelte első női miniszterelnökét, akinek a Térdszalagrendet adományozta, és akinek a temetésére is elment. Ilyen kegyben addig csak Winston Churchill részesült.

Thatcher legalább annyira elválaszthatatlan a britektől, mint a királynő. Erzsébetet, Thatchert és Károlyt ábrázoló maszkok egy londoni piacon (Kép: Pictures Ltd./Corbis via Getty Images)

Egy darab sajt Balmoralban

Thatchert John Major követte, aki a királynő halála után személyes emlékei közül elsősorban Erzsébet memóriáját emelte ki. Meg persze a kutyáit, akik szinte mindig jelen lehettek a megbeszéléseken, tekintve, hogy nem kellett attól tartani, bármit kifecsegnek.

Tony Blair és őfelsége kapcsolatát A királynő című film dolgozta fel, ez II. Erzsébet uralkodásának talán legproblémásabb időszakára, Diana hercegné halálára koncentrál.

A még élő miniszterelnökök egyike sem mulasztotta el, hogy bizalmas részletek felfedése nélkül, de megemlékezzen a királynő humoráról. Theresa May az egyik balmorali látogatását idézte fel, amikor szokás szerint a királyi család minden kötöttség nélkül találkozik a miniszterelnökkel. Együtt sütögetnek, sétálnak – ez Thatcher számára valóságos kínszenvedés, de legalábbis elvesztegetett idő volt. May emlékezett arra, amikor leejtett egy darab sajtot, és döntenie kellett, észrevétlenül felveszi-e a földről. Tusakodása közben a királynő tekintetét érezte magán, aki remekül szórakozott miniszterelnöke dilemmáján.

 Lady Norma és Sir John Major II. Erzsébet temetésén (Kép: Gareth Fuller – WPA Pool/Getty Images)

A sors fintora, és elkövetkező kvízkérdések témája, hogy Nagy-Britannia legrövidebb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke szolgálata alatt halt meg a leghosszabban regnáló brit uralkodó. Liz Truss-nak csupán percek jutottak őfelségével, az indiai szülők gyermekeként Southamptonban született Rishi Sunak pedig megint egy új korszakot nyit a brit történelemben.

Kiemelt kép: Getty Images / Canva