Különös belső utazásra indult a színésznő, akit néhány éve az ország legszimpatikusabb tévés személyiségének választottak. Miközben a közönségével bensőséges kapcsolatot ápol, és az ezerarcú szerelemről mesél, megszerette a magány szót, a barátnőivel pedig szívesen venne egy ütött-kopott cirkuszos kocsit.

Tegnap láttam a Nyugati nyaralás című filmet. Vicces, hogy az egyik jelenetben éppen Nők Lapját tartasz a kezedben.

Most, hogy mondod, a Nők Lapja tényleg meghatározónak számított azokban az években, minden nő olvasta, és ahogy visszagondolok, imádtam a címlapokat nézegetni, hogy ki van rajtuk. Mint amikor gyerekkoromban lefekvésnél kazettás magnón hallgattuk a meséket, és arról ábrándoztam, hogy egyszer én is így szeretnék varázsolni a hangommal.
A címlapokkal kapcsolatban is úgy éreztem, csak olyan nők szerepelnek rajtuk, akiknek varázslatos az életük. Valami földöntúli csodának képzeltem őket, nem gondoltam, hogy hús-vér emberek, akik ugyanolyan életet élnek, mint bárki más.

Lehet, hogy neked is varázslatos az életed.

Sokkal hétköznapibb: én is befizetem a csekkeket, szervizbe viszem a kocsit, piacra járok, és elintézem a gyerekem iskolai dolgait. Ami esetleg különlegessé teheti, az nem a csillogás-villogás, hanem a nagyobb felelősség, hogy a nyilvánosság miatt minden pillanatomért felelősséget kell vállalnom. De ezt a részét elfogadtam.

Elmeséled az olvasóknak, miről szól a film?

Egy veszprémi család különös nyaralásáról a nyolcvanas években. Elmennének a Riviérára, de négy helyett csak három útlevelet kapnak, nehogy disszidáljanak. A férj kitalálja, hogy akkor nyaraljanak a Balatonon, nyugati turistának kiadva magukat. Van abban valami báj, ahogy ügyeskedik a család, és a kevésből is megpróbálják kihozni a maximumot.

Neked mi hiányzik a nyolcvanas évekből?

Olyan édes naivitásban éltünk, legalábbis gyerekként meg kamaszként. Tudtuk, miről nem szabad beszélni. De valahogy mégis, attól, hogy a nagybátyám Nyugat-Németországból küldött egy répanadrágot, és hozzájutottam egy moncsicsihez, úgy éreztem, úristen, van a világnak egy olyan része, ahol annyi titokzatos dolog történik, és érezhető közelségben van a szabadabb élet.

Próbáltam kiszámolni: amikor a két színművészetis felvételid között egy butikban is dolgoztál, az a nyolcvanas évek végére esett?

Az már egy lehelettel később volt, a kilencvenes évek elején.

Igaz, hogy kirámolták a kasszát az üzletben?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .