Mióta élsz kint?

1998 óta. Mozgásfejlesztőként dolgozom a saját stúdiómban, amit 2003-ban alapítottam. Itt nem annyira ismert, mi mindent lehet elérni a babáknál korai fejlesztéssel, ezért azon dolgozom, hogy megváltoztassam az izlandi rendszert. Még az egyetemre is beiratkoztam ötvenévesen. Persze nekem külföldiként mindennel több kört kell futnom, de kitartok.

Azt mondják, Izlandon két évszak van: nyár és tél. Tényleg így van?

Nálunk sosincs olyan nyár, mint ami az európaiak fejében nyárként él. Nyáron is inkább tavaszi az időjárás, minden kizöldül és gyönyörű szép, de tizenkét fok az átlaghőmérséklet. Igaz, az elmúlt években akár húsz-huszonöt fokig is felkúszott a hőmérő higanyszála. Az emberek azt hiszik, hogy télen nagy a hideg, de az az igazság, hogy Magyarországon jóval hidegebb van. Itt viszont rengeteg a vihar, és roppant bántó tud lenni a szél. Szerencse, hogy sok a gejzír és olcsó a geotermikus energia. Ennek köszönhetően a házak előtt még a járdát is fűtik. 

Hogy viselhető el a fény hiánya?

Na ez az, ami tényleg megviseli a nem északi embert. Decemberben délelőtt fél tizenkettőig koromsötét van, tizenkét óra felé feljön a nap, és háromkor lemegy, négykor már megint koromsötét vesz körül. Elein­te jól bírtam, szinte fel sem tűnt, igaz, ekkor születtek a gyermekeink, más foglalt le. Öt-hat évvel ezelőtt azonban az én hangulatomra is kezdett hatással lenni a sötétség, azt hiszem, az erre való érzékenység a korral is jár.

Gondolom, a mécses fogyóeszköz nálatok.

Én nyáron is rengeteg mécsest használok. Persze a sötét időszakban is lehet szépséget találni. Az északi fény, ami csak télen látható, nekem rengeteg energiát ad. Olyan, mintha valaki szórakozna velünk, és zöld meg lila LED-lámpákat táncoltatna az égen. Amikor elég hideg, de napsütéses napot tudunk magunk mögött, és felhőtlen az ég, akkor szokott kialakulni ez a fénytünemény. Valóságos csoda. 

Milyen a természet?