A harminchárom éves Kaffka Margit 1913 telén egy álarcosbálon döntötte el, hogy elfogadja jóbarátja öccsének udvarlását. A fiatalember hetek óta tette neki a szépet, ő pedig vonzónak és mély érzelműnek találta udvarlóját. Egyetlen dolog miatt aggódott: Bauer Ervin tíz évvel fiatalabb volt nála. A következő nap mégis meghívta magához a huszonhárom éves egyetemistát, s az éjszakába nyúló beszélgetés végén szerelmet vallottak egymásnak. Hamar kiderült a következő akadály: a fiú bevallotta, hogy egy éve menyasszonya van. Aztán azt is, hogy a menyasszonya mellett van még egy szeretője. Az írónőt joggal fogta el a kétely: „Könnyelmű szerelmi-léhának, hazug nőcsábásznak, bűnösnek, könnyelműnek kell-e látnom?” A szívére hallgatott, és nemmel válaszolt. Igaza lett. Öt év jutott nekik – háborúval, nélkülözéssel és megingás nélküli, őszinte szerelemmel.

A miskolci születésű írónő már ismert volt a fővárosi irodalmi életben, amikor férjével és kisfiával, Lacikával együtt Budapestre költöztek. A nagyváros nem csak a művészi szabadság ígéretét hordozta: Kaffka Margit elvált derék, de a művészeteket idegenkedve néző férjétől. Tanári fizetéséből tartotta el magát és gyermekét, emellett a Nyugatban és más lapokban publikált. Sok kortárs író mellett megismerkedett Bauer Herberttel, írói nevén Balázs Bélával is. Vele csak intellektuális barátság kötötte össze, más művészek iránt azonban gyakran gyulladt hirtelen fellobbanó és ugyanolyan gyorsan kihunyó szerelemre. Sassy Attila festő, Szabó Dezső író, Papp Viktor zeneszerző és Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője rövid ideig viszonozták érzelmeit, de aztán elriasztotta őket a feléjük áradó szenvedély hőfoka.