Életem legfurább interjúja egy relatív gyorshajtás miatt történt. Egész nap fotózták az interjúalanyt, és nem tudtunk sort keríteni a beszélgetésre. Úgyhogy elhatároztuk, hogy majd Szekszárdról hazafelé, az autóban bepótoljuk. Abban az időben még nem készült el az M6-os autópálya, így a 6-os főúton jöttünk, meglehetősen lassan. Azért nem nyomtuk neki, mert november vége volt, sötét, és éppen leesett az első hó. A latyak elkezdett az útra fagyni. Aztán egyszer csak Dunaföldvárnál egy szembejövő autó megcsúszott, és frontálisan karamboloztunk. Nem igaz, hogy az embernek ilyen helyzetben lepereg az élete filmje. Legalábbis nálam nem ez történt. Inkább mindent mintegy lassított felvételen láttam. Lassan robbant ki elém a légzsák, lassan lett vége a pörgésnek, ahogy a síkos úton a totálkárosra tört autónk kilehelte a lelkét. Csodával határos módon a balesetben senki sem sérült meg, és hazafelé, egy másik autóban folytattuk az interjút. Ami korábban döcögött, és csak a felszínt karcolgattuk – miután az interjúalannyal megmenekültünk a halál torkából –, a végére egészen mély beszélgetéssé alakult. Szerencsére nem szükséges minden jó interjúhoz egy frontális karambol, de az biztos, hogy rosszabbul is járhattunk volna.

Vérünkben a küzdelem

– Lenne mit javítani a közlekedési morálon – mondja Zsinkai Elvira. A rendőr alezredest most választották meg a nemzetközi Roadpol (Európai Közlekedésrendészeti Szervek Hálózata) elnökének. – Ezt nemcsak mint rendőr állítom, hanem mint magánember is. Az utóbbi időben nem keveredtem semmiféle közlekedési konfliktusba, de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy más szemmel nézem a közlekedőket. Több mint tíz évig vizsgáltam közlekedési bűncselekményeket, a közlekedési balesetektől kezdve a közúti veszélyeztetésekig, és látom, hogy az odafigyelés legkisebb hiánya is mekkora konfliktust szülhet az utakon. Sokaknak szinte a vérükben van a küzdelem, hogy A-ból B-be a legrövidebb időn belül sikerüljön eljutniuk. Őket nagyon ki kellene szűrni az utakról. Sok esetben viszont csak az történik, hogy félreértik egymást az emberek. Például amikor korábban kihallgattam egy közlekedési veszélyeztetésben részt vevő felet, elmondta, hogy csak a kihangosítóba beszélt telefonon, és miközben oldalra nézett, látta, hogy a másik félnek elborul az agya, és ráhúzza a kormányt. Ugyanis azt hitte, a másik beszólt neki…