Hiába a világjárvány vagy a különféle szankciók, a milliárdosok vagyona az elmúlt évtizedben megduplázódott, a koronavírus-járvány pedig nem hogy hátráltatott volna bizonyos területeket, de még extrán lendített is rajtuk: az e-kereskedelem, az egészségügy és a technológia területén ügyködő milliárdosok például kifejezetten jól jártak. Tehát gazdasági sokk ide vagy oda, a gazdasági olló szétnyílása továbbra is folytatódik. De hogy konkrétabbat is mondjunk: a világ 10 leggazdagabb embere konkrétan megduplázta a vagyonát a pandémia óta, miközben az emberiség 99 százaléka rosszabbul él, mint előtte, és történelmi mértékben nő a nyomorban élők száma is. Erre hívta fel nemrég a figyelmet az Oxfam (ez az igazságtalanság és egyenlőtlenség ellen küzdő globális szervezet) legutóbbi jelentéseivel. „Teljesen egyértelmű, hogy a gazdagoknak kedvező gazdasági rendszerben élünk. Ők még gazdagabbak lesznek, különösen a férfiak vannak előnyben. A rendszer elsősorban a nők és a lányok, valamint a legszegényebb közösségek kizsákmányolására épül – mondta az Oxfam ügyvezetője, Amitabh Behar, még 2020-ban.
Ahol pedig szupergazdagok vannak, ott műgyűjtök is vannak, ők pedig soha annyit nem költöttek művészetre, mint az elmúlt időszakban. Az Art Economics nevű, a művészeti gazdaságra összpontosító kutató- és tanácsadó cég által készített globális műgyűjtésről szóló felmérés szerint
az idei év első felében a gazdasági nehézségek ellenére a művészetre fordított kiadások közel kétszeresei voltak a 2019-es év azonos időszakának.
Az Art Basel és a UBS által közösen kiadott felmérés 11 régió 2700 gyűjtőjét kérdezte meg szokásaikról. A magas nettó vagyonú (HNW) gyűjtőkkel – akik közül sokan nem meglepő módon a milliárdos kategóriába estek, és bizony nem forintban – készített interjúkból kiderült, hogy a világjárvány, az infláció és az ukrajnai háború sem tántorítja el őket, ha a költési szokásaikról van szó. Külön érdekesség, hogy az egymillió dolláros műtárgyvásárlások aránya a 2021-es 12 százalékról 2022-re 23 százalékra, azaz a 2019-es szintre emelkedett.
Fenntarthatóság és a művészeti piac
Miközben a kormányok sok országban sürgősségi intézkedéseket hoztak a polgárok energiaszámláinak támogatására, hogy megakadályozzák a széles körű elszegényedést és a vállalkozások földbe állását, a nagy vagyonnal rendelkező gyűjtők nem aggódnak: 78 százalékuk továbbra is derűsen optimista a műtárgypiac jövőjét illetően.
A megkérdezettek alig több mint fele tervez műtárgyvásárlást a következő hat hónapban, 39 százalékuk pedig személyes gyűjteményéből kíván eladni. A digitális művészet és az NFT-piac is további emelkedést mutat, a nagy vagyonú gyűjtők kiadásainak 17%-át digitális művészetre, 10%-át pedig NFT-termékekre költötték.
Annak ellenére, hogy a művészeti világ szociálisan és minden egyéb téren tudatosnak tartja magát, a műkereskedelem struktúrájáról már jó ideje tudni, hogy tarthatatlanabbá válik. Kezdve onnan, hogy a vásárokról vásárokra való repülés nyilvánvalóan környezetszennyező (és a gyűjtők által kedvelt magánrepülőgépes utazás messze a legszennyezőbb), de a műtárgyak szállítása, amely általában teherautókkal és légi teherszállítással történik, szintén jelentős széndioxid-lábnyommal jár. Ráadásul a kriptovaluták (így az NFT) ökológiai lábnyoma is hatalmas (2018 novemberében derült ki, hogy azoknak a számítógépeknek, amelyek bitcoint állítanak elő, évente mintegy 45,8 billió wattórára van szükségük, ez pedig évente 22-22,9 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, ez valahol Jordánia és Srí Lanka éves kibocsátása között helyezkedik el).
A problémára egyelőre nem született még megoldás, jelenleg arról van szó, hogy a gyűjtők hajlandóak lennének felárat fizetni a fenntartható lehetőségekért. Az Art Economics jelentése szerint 98 százalékuk hajlandó lenne 5 százalékos emelésre, 86 százalékuk szívesen fizetne 10 százalékkal többet, és 57 százalékuk hajlandó lenne akár 25 százalékos fenntarthatósági prémiumot is finanszírozni, csak hogy környezetbarátabb módon juthassanak hozzá a vágyott alkotásokhoz. A fenntarthatósági intézkedések közé tartozik az alacsony károsanyag-kibocsátású szállítás és a digitális katalógusok elterjedése is. Tekintettel azonban arra, hogy 2022 első felében 74 százalékkal nőttek a vásárlások 2021-hez képest, ezek a felárak csak kis mértékben csökkenthetik a károsanyag-kibocsátást.
Kiemelt kép: George Leslie Hunter (1877–1931) portréja Arthur Leydenről – a képet idén októberben bocsátották aukcióra Skóciában – Fotó: Jane Barlow/PA Images via Getty Images
