„Nem dohányzom, nem lehet tüdőrákom!” E közkeletű tévhit miatt valószínűleg sokan nem fordulnak tüneteikkel időben orvoshoz. Pedig e súlyos betegség ‒ Európában és hazánkban is, ez a ráktípus okozza a legtöbb daganatos halálozást ‒ mindenkinél előfordulhat, akinek tüdeje van. Mire figyeljünk? Mit tehetünk?

Mindenképpen gyanúra adhat okot, ha valakinél akár hetekig tartó, nem múló köhögés alakul ki, de a légzési problémák, fáradtság, mellkasi vagy vállfájdalom is felhívhatja a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben. A tünetekhez időszakos láz, étvágytalanság, fogyás is társulhat. A „majd elmúlik, csak megfáztam”, „túlhajszoltam magam”, „sokat idegeskedek, ezért fogyok” magyarázatokkal ne húzzuk az időt, forduljunk mihamarabb orvoshoz. S bár a dohányosok valóban a nagyobb kockázatú csoportba tartoznak, de – s ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – nem csak az ő betegségük lehet ez a daganattípus. A passzív dohányzás, bizonyos vegyszerek, az azbeszt, a légszennyezés mind kockázati tényezők, de a családi hajlam, s bizonyos kapcsolódó betegségek is hozzájárulhatnak a tüdőrák kialakulásához.

A Lélek-zet Egyesület a tüdőrákos betegekért és hozzátartozóikért ‒ Magyarországon az egyetlen, tüdődaganatosokkal foglalkozó egyesület ‒ novemberi, Vizsgáltasd ki magad! elnevezésű kampányával arra hívja fel a figyelmet, hogy a fenti tünetek jelentkezése esetén, illetve, ha a rizikócsoportba tartozunk, ne halogassuk az orvosi vizsgálatot.

„Az idő rengeteget számít, egy korai stádiumban levő tüdődaganat kezelése ‒ köszönhetően az új, innovatív terápiáknak ‒ jóval nagyobb esélyt, sokkal jobb prognózist ad a túlélésre, mintha előrehaladottabb állapotban fedezik fel az elváltozást” ‒ mondja Pataki Erika, a Lélek-zet Egyesület alelnöke.

S hogy mi történik, ha orvoshoz fordulunk? A tünetek alapján a háziorvostól kapott szakorvosi beutalóval különféle vizsgálatokat végeznek. A vér- és a többféle képalkotó vizsgálat után szövetmintavétel, és ‒ bizonyos tüdőrákfajták esetén ‒ biomarker vizsgálat következhet. Ezek eredménye alapján állítják össze az egyénre szabott kezelési tervet.

A diagnózis közlése mind a beteg, mind a családja számára érzelmileg nehéz helyzet. Darwish Diána pszichológus ‒ aki mindenekelőtt a szűrés fontosságát hangsúlyozza – azt emeli ki, bármi is a vizsgálatok eredménye, a bizonyosság mindig jobb. „A bizonytalanság, sok esetben egyre növekvő szorongást szül, ám ha kiderül, mi a baj, elkezdhetünk a célra koncentrálni.” A gyógyító csapat, a beteg és a családtagok egy rendszert alkotnak: mindenki működése hat a többiekre is. „Nincsenek elvárások a családtagok részéről, de ami fontos, hogy jól támogassuk beteget: abban segítsünk, amire aktuálisan szüksége van. Figyeljünk arra, hol tart a betegség elfogadásának feldolgozásában, halljuk meg, mi az igénye, mit szeretne – ez persze sokszor nem könnyű. Ilyenkor az is fontos, hogy magunkkal is foglalkozzunk, ez nem önzőség, hiszen csak stabil állapotban tudunk megfelelő támogatást nyújtani” – hangsúlyozza a szakember. S ami elengedhetetlen: magának a betegnek is legyen terve és orientációja a gyógyulásra, amiben segíteni tudja őt a környezete.