„Mindenkinek arra van ideje, amire akarja.” – Nekem például arra, hogy minden egyes alkalommal szikrákat szórjak a szememmel, amikor ezt a mondatot meghallom. Mert rengeteg olyan nőt látok, aki nem azért hanyagolja a színházat, a rendszeres testedzést vagy a ráérős kávézást a barátnőkkel, mert naphosszat sorozatokat bámul meg Facebookot pörget. Azért nem jut ideje magára vagy a szórakozásra, mert éjszakába nyúlóan dolgozik, a gyerekeiről gondoskodik, a háztartást vezeti, az idős szüleit ápolja. 

Megesik, hogy a kiemelten fontos feladatok között is rangsorolni kell. Szerencsére ez a képesség tanulható. 

EGYENSÚLYBAN

Figyelem egy ideje a környezetemben az embereket, és azt látom, hogy néhányan nagyon jól tudnak priorizálni. Persze nekik is vannak kimerítőbb időszakok az életükben, de sosem panaszkodnak, hogy valamit másképp csináltak volna. Sokáig azt hittem, hogy ez pusztán fegyelmezettség és kötelességtudat kérdése, de rájöttem, hogy ennyi nem elég, mert e két erény kombinációja sokszor vezet megfelelési kényszerhez. Akik valóban a műfaj mesterei, azok magukra is szánnak időt, tudják, mikor van szükségük pihenésre, társaságra, egyedüllétre, és valahogy sikerül is mindezt megoldaniuk. De vajon honnan ered ez a magabiztosság? Otthonról hozzák? A személyiségükből fakad, vagy az évek során megtanulták? 

– Ezek mind összeadódnak – mondja Falucskai Henriett klinikai szakpszichológus. – Ha a személyiséget nézzük, nagyon fontos beszélnünk a kontrollfunkciókról. Akinél ezek rosszul működnek, az nem lesz képes megfelelő ütemtervet, a maga számára kielégítő fontossági sorrendet felállítani. Azt gondolhatjuk, hogy ezt alapvetően otthonról hozzuk, de sokszor látjuk, hogy a nagyon precíz, rendszerető közegben felnőtt emberek mégsem így élik az életüket, mert telítődnek. Ahogy olyan is előfordul, hogy valaki a munkahelyén kifejezetten megbízható, minden határidőt tart, otthon viszont kienged. A lakásában, a családja körében káosz van, de tudja uralni, és kifejezetten bosszantaná, ha ott is minden elvágólagos lenne, órarendhez igazodna.

A pszichológus tapasztalata szerint a priorizálás képességének hiánya gyakori probléma. Nem ezzel fordulnak szakemberhez, de hamar kibújik a szög a zsákból, amikor felismerik, hogy az elvárt dolgoknak a fogukat összeszorítva képesek megfelelni, de maguknak már nem. Ilyenkor segítene, ha eszünkbe vésnénk a Beatrice slágerének szövegét: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Ez tökéletes lenne, mert a munka mellett jutna idő a testi és a lelki kikapcsolódásra, ám ez csak akkor megvalósítható, ha valakinek az adóbevallás, a szülői értekezletre járás vagy a vécépucolás szórakozást jelent. Ugyanakkor ne söpörjük félre ezt a refrént, mert jó figyelmeztetés, hogy magunkra is szánjunk időt, mert ha nem tesszük, úgy előbb-utóbb jön egy betegség vagy a kiégés, és akkor teljesen mindegy, hogy mi volt azon a listán, nem tudunk megcsinálni semmit.

ÚJRATERVEZÉS

Sokszor robotpilóta módjára menedzseljük a hétköznapokat, nem gondolkodunk, miért pont úgy csináljuk a dolgunkat, ahogy, csak követjük a rutint. Ilyenkor kell néha behúzni a féket.