A Körszínház japán kabukijátékot mutatott be: a Csusingurát — a Roninok hűségét.

— Mi a kabuki játék? — kérdezzük a Csusingura rendezőjét, Kazimir Károlyt.
— A kabuki majdnem egyidős a shakespeare-i színházzal. Maga a szó a kabuiku igéből származik. Jelentése: eltérni. Vagyis: eltérni a régi, orthodox módszerektől. Századokkal ezelőtt állt Japánban, Szumoban egy oltár, amelynél — hogy vallási célokra pénzt gyűjtsenek — revüszerű, látványos táncos előadásokat mutattak be. Ezekből nőtt ki a kabuki játék.

— Ön tanulmányutat tett Japánban. Mi vonzotta a japán színházhoz?
— Annak idején azzal kellett volna a szakmát kezdenem, hogy a távol-keleti színházat tanulmányozzam. Az ősi japán színház egyenértékű az európaival. Különben is, ma, amikor annyira az emberiség érdeklődésének előterébe került a Távol-Kelet, amikor mindinkább részévé válik egyetemes fejlődésünknek, történelmünknek, fontosnak éreztem, hogy megismerjük színművészetét is, s gazdagodjunk általa. Az emberiség közös kultúrkincséhez szorosan hozzátartozik a távol-keleti művészet. Hamisnak, tévesnek érzem az Európa-centrizmust.

— A kabuki dráma szamuráj dráma. Valamennyi a szamurájok idejében játszódik. A szamuráj szó szerint annyit jelent: valaki, aki résen van. Fogalma nagyjából azonos a középkori lovagéval. Vajon közel kerülhet-e hozzánk, közel lehet-e hozni az európai, azon belül is a magyar nézőhöz, a szamurájokat, konfliktusaikat?
— Hozzám nem állnak közelebb a shakespeare-i királyok sem! Legalábbis társadalmi személyiségüket tekintve és korban, időben. De a szamuráj drámák éppen úgy, mint a shakespeare-i királydrámák, mindig érvényes gondolatokat, érzelmeket fejeznek ki. A gyűlölet, szeretet, megvetés, nagyravágyás, szenvedély, barátság, vágy alapérzéseit — csak más hangszerelésben.

— Az előadás, e rendezés híven követi-e a kabuki dráma szabályait, ahogyan évszázadok előtt megfogalmazták egy-egy mozdulat, egy-egy hangsúly jelképértékét és ahogyan ma is játsszák?
— Nem! Több ok miatt. Japánban a néző pontosan ismeri és értékelni tudja a játékszabályokat. Egy-egy gesztus, tekintet, fejmozdulat évszázadok során csiszolódott ceremóniái! s szépségét. Másodszor: a színészek maguk is a kabuki játék légkörébe nőttek bele. Japánban általában ugyanazoknak a színészcsaládoknak egymást követő nemzedékei a kabuki művészek. Nálunk természetesen mindkét feltétel hiányzik.

— Tehát nem a „valódit ”, hanem az „igazat ” igyekezett tolmácsolni?
— Pontosan! Ha lehet ilyen fogalmat számokkal megközelíteni, úgy 95 százalékban vettem át a kabuki játék kellékeit: az én színpadomon is kis zenekar festi alá a jeleneteket, a fölöslegessé vált kellékeket, ruhadarabokat fekete ruhás emberek viszik ki — és sorolhatnám tovább. De olyan elemekkel is gazdagítottam a játékot, amelyek — úgy éreztem — nagyon jellemzőék a szamurájok világára. Talán emlékszik, hogy nemrég az egész világsajtót bejárta a hír a japán katonáról, aki akkor és úgy jött ki az erdőből, hogy nem tudta: véget ért a világháború, ö nem kapott parancsot a harci tevékenység abbahagyására! Ezt a mozzanatot is, amely olyan éles fényt vet a vak, a feltétlen engedelmességre, bevettem a kabuki játékba és Weöres Sándornak egy hangulatfestő, játékos japán versét is.

— És mi a helyzet a kabuki játék végtelennek tűnő hosszúságával?
— Nem hagyhattam meg a tizenegy felvonást! Rövidítenem kellett! Látja, azt irigylem a kabuki színháztól, hogy ott az emberek reggel ülnek be a nézőtérre, frissen, pihenten — úgy érkeznek, mint fontos ünnepi szertartásra és nem lankadó, vagy csak néha lankadó figyelemmel kísérik a színpadon kibontakozó eseményeket, nyolc-tíz óra hosszat. Nálunk kimerültén jönnek a színházba, maradék figyelemmel, érzelemmel.

— Japánban a kabuki dráma nézői forró indulattal, teljes azonosulással kísérik a cselekményt. Egy-egy fordulatnál szinte az önkívület határán süvöltenek fel: matte imashita!
— erre vártunk! Ügy vélem, ilyen hatásra magyar nézőtől nem lehet számítani. — Természetesen nem! Az ilyen nézőtéri magatartásnak hagyományai sincsenek nálunk. Nem is számítok rá, sőt nagyon is váratlanul érne. De remélem, a magyar nézőnek is szokatlan, szép élményt jelent a kabuki játék. Képet kap majd egy teljesen más értékrendszerű társadalomról, férfiak-nők másfajta helyzetéről, kapcsolatáról, másfajta emberi magatartásáról.

Kertész Magda

Nők Lapja 1972/31. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images