Mostanában másról sem szónak a hírek, csak az inflációról, ársapkákról, elszálló élelmiszerárakról, bár igazából be sem kell kapcsolnunk a tévét, elég csak bármilyen üzletbe betérnünk, hogy lássuk, érezzük: tényleg minden nagyon drága lett. Mégis sokszor érzek késztetést arra, hogy spórolás helyett igenis megvegyem a drágább (és sokkal szebb) koktélparadicsomot, beszerezzem a rég kinézett drága illatgyertyát, vagy éppenséggel beüljek valahová a barátnőimmel, és rendeljünk egy túlárazott, de különleges koktélt. Rögtönzött felmérésem alapján ezzel nem vagyok egyedül: a környezetemben többen is akadnak olyanok, akik nemhogy nem mondanak le (most már) luxusnak számító kiadásokról, de talán többet is költenek ilyesmikre, mint korábban a „békeidőkben”. (Bár hazai statisztikák azt mutatják, hogy azért mi magyarok meg tudjuk húzni a nadrágszíjat, és az idei karácsony jóval szerényebb lesz, mint a korábbiak.)
Spórolás helyett költés
Ez a fajta viselkedés azonban nem az őrültség jele, tehát megnyugodhatunk, sőt: statisztikailag és tudományosan is alátámasztható jelenségről van szó, ami világszerte jellemző, főként a fiatalabb korosztályokra. A Dazed magazin szerint az eredetét a világjárványra vezethetjük vissza: 2020 júliusában a Barclaycard megállapításaiból kiderült, hogy a britek 40,6 milliárd fontot költöttek nélkülözhető vásárlásokra, ami fejenként körülbelül 770 fontnak (mai árfolyamon 326 900 Ft-nak) felel meg. A legtöbben elviteles ételekre és új ruhákra költöttek (bár egy válaszadó Slush Puppie márkájú jégkásakészítő gépet, egy másik pedig pezsgőfürdőt vett, ráadásul úgy, hogy nincs is kertje).
Kapcsolódó
Spórolni nem csak a fűtésen lehet!
Ez a viselkedés a korlátozások feloldásával sem szűnt meg: a brit statisztikai hivatal friss adatai szerint bár az online vásárlási kiadások csökkennek, 2020 októbere óta folyamatosan a járvány előtti szint feletti maradtak. Ez nem hangzik túl logikusan, hiszen mivel rengeteg szórakozóhely zárva tartott, és az emberek ott sem mehettek szinte sehova (sokan dolgozni sem), ezért elvileg sok pénzt meg kellett volna spórolni. De csak volna, hiszen az adatokból kiderül, hogy a többletet elköltötték (ésminden bizonnyal itthon is sokan tettek hasonlóképpen) házhoz rendelt ételekre és ruhákra (amiket hónapokig fel sem tudtuk venni a lakáson kívül…). Most pedig az évtizedek óta nem látott mértékű infláció miatt is egyre kevesebb a rendelkezésre álló jövedelmünk, amivel játszhatunk – akkor miért nem tudunk leállni a költekezéssel?
A Yorkshire Building Society tanulmánya szerint a brit felnőttek mintegy 19 százalékának kevesebb mint 100 fontnyi (46800 forint) megtakarítása van. Emellett a Fidelity pénzügyi szolgáltató cég külön kutatása szerint az Y és Z nemzedékhez tartozók (a mostani huszon- és harmincasok) 45 százaléka nem látja értelmét a megtakarításnak, amíg a dolgok nem normalizálódnak. Az ilyen statisztikák gyakran adnak okot arra, hogy sokan azt mondják, hogy a fiatalok nagyobb pénzügyi stabilitásra tehetnének szert, és tudnának saját lakáshoz is jutni, ha egyszerűen lemondanának olyan dolgokról, mint a Netflix, a gyorséttermek, az avokádós pirítós és az edzőterem, de mindez egyáltalán nem így van: az elemzés ugyanis kimutatta, hogy egy átlagos britnek több, mint 125 évig kellene lemondani a heti egy házhoz rendelt pizzáról, hogy legyen elég pénze egy londoni lakás önerejéhez. Így pedig könnyen érthető, hogy (nem csak) a fiatalok miért nem helyezik előtérbe a megtakarítást (vagy miért nem képesek egyáltalán erre), hiszen úgy érezhetik, hogy minden mindegy.
Akkor sem jutnánk előre az életben anyagilag, ha ezeket a dolgokat is megvonnánk magunktól, de az biztos, hogy sokkal boldogtalanabbak is lennénk nélkülük.
Hiszen az apró örömök és kényeztetések nélkül mi értelme van az egésznek? (Ha mindenképpen szeretnénk ruhával kényeztetni magunkat, akkor arra is tudunk pénztárcabarát megoldást, amivel megélhetjük a kényeztetés élményét, de nem visz anyagi csődbe.)
A szegénység pszichológiája
Ennek is van magyarázata, mégpedig olyan jelenség, amit a közgazdászok, szociológusok és pszichológusok már régóta ismernek. Ez nem más, mint hogy az alacsony jövedelemmel rendelkező személyek például gyakrabban lottóznak, kevesebbet törődnek a megtakarításaikkal, illetve gyakran ésszerűtlenül sok és rossz konstrukcióval rendelkező hitelt vesznek fel. Kutatások szerint ugyanis, ha valamiben hiányt szenvedünk, az egy beszűkült gondolkodásmódhoz, csőlátáshoz vezet, ami pedig azt eredményezi, hogy más dolgokat teljesen figyelmen kívül hagyunk. Normális esetben több dologra is tudunk figyelni, a munkákra, hétköznapi feladatokra, hogy ettünk/ittunk-e, de aki anyagilag nélkülöz, annak – mondjuk egy szakításon frissen átesett szerelmeshez hasonlóan – csakis egyetlen dolgon jár az esze, az elméje automatikusan a ki nem elégített igények felé fordul.
Mivel a rossz anyagi helyzetben az előrelátás és tervezés lehetetlen, hiszen nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap (ami amúgy sem célszerű, mert csak szorongást kelt bennünk), a gondolkodás beletapad az „itt és most”-ba.
Emiatt van az, hogy ha valaki, aki gyakran nélkülözik, egy kis pénzhez jut, akkor inkább megveszi a drága sportcipőt vagy tévét, mintsem eltenné a pénzt, hogy kamatozzon, hiszen előbbinek van látszatja.
Gyakorlatilag most ugyanez zajlik, csak a korábbiaktól eltérően sokkal szélesebb rétegben: főleg a fiatalok, akik most kezdik az önálló életüket, és értelemszerűen emiatt nem volt semmilyen megtakarításuk, azzal szembesülnek, hogy a jövedelmük nem elég ahhoz, hogy spóroljanak, illetve ha így is tesznek, azt az infláció felzabálja. Így pedig nem látják értelmét annak, hogy megvonják maguktól a pillanatnyi örömöt okozó dolgokat, mert ezzel elviselhetőbbé válik az a bizonytalanság, amiben mindannyian élni kényszerülünk manapság.
Kiemelt kép: Getty Images
