Ne gondoljuk, hogy a tömeges éhezés egy olyan probléma, ami csak a fejlődő országokat érintheti. A háború, az amiatt egyre csak gyengülő gazdaság és az infláció miatt már olyan országokban is egyre többen küzdenek az életben maradásért, amelyekről ezidáig csak ritkán hallhattunk hasonlót.
Spanyolország
„Minden héten azt látjuk, hogy az árak emelkednek, még az alapvető termékek esetében is… Már nem bírjuk tovább” – mondta Madridban az Euronewsnak a 44 éves Hugo Ramirez. Mint sokan mások, ő sem gondolta volna, hogy valaha élelmiszersegélyre szorulhat, hiszen stabil állása van az építőiparban, de a mostani rekordinfláció miatt muszáj beállnia a sorba – máskülönben nem lenne mit ennie a családjának. Minden szombaton egy olyan egyesülettől kap élelmiszert, amelyet még a koronavírusjárvány idején a bajba jutott lakosok megsegítésére hoztak létre. „Én havi 1200 eurót (nagyjából 500 ezer forintot – a szerk.) keresek, a feleségem pedig 600 eurót részmunkaidős házi segítségnyújtásért, de van három gyermekünk is. Miután kifizettük a 800 eurós bérleti díjat és még 300 eurót egyebekre, nem sok marad” – magyarázza Ramirez.
Minden hétvégén hozzá hasonló emberek ezrei sorakoznak a spanyol főváros ételosztó pontjainál. „Minden héten újabb és újabb rászoruló családokat látunk (a sorban), különösen az ukrajnai háború óta” – mondta az Agence France-Presse-nek Raul Calzado önkéntes (a spanyolországi önkénteskedésről itt írtunk bővebben). Azt tapasztalta, hogy az anyák egymás után mondanak le a női higiéniai termékekről annak érdekében, hogy etetni tudják a gyermekeiket. Az Aluche nevű városrészben működő civilszervezetek minden héten közel hét tonna élelmiszert osztanak szét a lakosok között, ezzel pedig mintegy 350 háztartást segítenek. Calzado szerint ez a szám év végére akár 400-ra is emelkedhet.
Ukrajna
Még 100 év sem telt el az ukrán nép történetének egyik legnagyobb katasztrófája, a holodomor óta, Ukrajnát azonban ismét tömeges éhínség szorongatja – Ferenc pápa szerdai általános audenciáján elmondott beszédében az ország lakosságának jelen helyzetét az 1932-33-as nagy éhínséghez hasonlította. Szintén az Euronews számolt be a csontsoványra fogyott 75 éves Galina történetéről, aki a Harkivtól mintegy 50 kilométerre délkeletre fekvő, Libjazse nevű faluból származik (az Ökumenikus Segélyszervezet ezen a területen végzett munkájáról itt írtunk bővebben).
Bár az orosz csapatok nem érték el ezt a települést, Libjazse mégis a harcok frontvonalára került az ukránok védekezése során. „Eleinte semmink sem volt, egyetlen bolt sem volt nyitva, élelmünk sem volt. Most már csak 33 kiló vagyok… Tragikus. Az egész falut elpusztították. Azelőtt olyan szép volt, most pedig teljesen kipusztult” – számolt be a háború következményeiről az idős asszony.
Egy idős nő egy segélyszervezettől kapott konzervet nézeget a humanitárius segélyért sorban álló emberek előtt Herszon főterén 2022. november 17-én. (Fotó: Chris McGrath/Getty Images)
A hónapok óta tartó harcok miatt az egyébként mezőgazdaságból élő falu lakói éheznek, így nekik most az ENSZ Világélelmezési Programja oszt segélycsomagokat és tartós élelmiszert: főleg tésztát, rizst, babot, húskonzervet és olajat. Az idősebb lakosok házaihoz a szomszédok viszik el a csomagokat – talicskára vagy kerékpárra pakolva. De nem az élelmiszerhiány az egyetlen gondja az ittenieknek: a tél közeledtével az energiaellátás miatt is aggódhatnak. „Igen, hat hónapja vagyunk áram nélkül, és most már három hónapja gáz nélkül. De valahogy csak kibírjuk” – mondta Ljubov Poluskina, egy másik falubéli.
Még keletebbre még nagyobb a baj
Mindeközben kicsit távolabb még nehezebbek a mindennapok: a Vöröskereszt szerint az afgánok számára egyre kevesebb a remény. Előrejelzések szerint a tálibok által uralt ország lakói a következő évben még az eddigieknél is rosszabb körülmények között lesznek kénytelenek élni, és még többeknek kell majd az életben maradásért küzdeni. A szélsőséges vallási csoport 2021 augusztusában vette át a hatalmat Afganisztán fölött (erről itt írtunk korábban), ez pedig alapjaiban rengette meg az országot: milliók zuhantak szegénységbe és éhezésbe, a külföldi segélyek pedig szinte egyik napról a másikra leálltak –
és mint minden hasonló krízist, ezt is a legkiszolgáltatottabbak, azaz a gyerekek és a nők, a betegek és a szegények sínylik meg leginkább – erről pedig itt írtunk részletesebben.
„A gazdasági nehézségek (amelyekkel szembe kell nézniük a lakosoknak) valódiak. Nagyon komoly a helyzet, az emberek az életükért fognak küzdeni – fogalmazott Martin Schüepp, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) igazgatója. – Egyre több olyan emberrel találkozni, akinek el kell adnia a holmijait, csak hogy megéljen, vagy fűtőanyagot kell vásárolnia, miközben az élelmiszerek és más alapvető cikkek költségei egyre csak növekszenek”. A Vöröskereszt már most is havonta körülbelül 10 500 egészségügyi dolgozó fizetését állja Afganisztánban azért, hogy az alapvető egészségügyi szolgáltatások fennmaradhassanak. „Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy nem a mi elsődleges feladatunk az egészségügyi személyzet kifizetése. Humanitárius szervezetként nem is mi vagyunk a legalkalmasabbak erre, de ezt most kivételesen azért tettük meg, hogy a szolgáltatások fennmaradhassanak” – mondta Schüepp.
Nem kell messzire menni
Napjainkban Magyarországon is egyre többen szorulnak a civil szervezetek és a segélyszervezetek segítségére: október elején több helyen lehetett olvasni arról, hogy a budapesti ételosztásokon a hajléktalanok mellett értelmiségiek, például fiatal egyetemisták, nyugdíjas közgazdászok, bölcsészek is sorakoztak.
A Heti Betevő Egyesület a közösségimédia-felületén arról írt, hogy míg néhány héttel korábban 220-230 adag ételt adtak ki, október elején elérték a kritikus 300-as sorszámot – ami (a hideg idő és a további drágulások közepette) valószínűleg csak emelkedett azóta. „Egyre többen, egyre éhesebben, egyre rosszabb körülmények közül érkeznek hozzánk” – olvasható a bejegyzésben. Az Ételt az Életért, a Krisna-hívők ételosztó, humanitárius szolgálata is évről évre krízisek egymásutánjában segíti hazánk rászoruló lakosságát, az ő ételosztásaikon is
egyre több a dolgozó, átlagkeresetű rászoruló, akik az alapvető kiadásaik mellett már nem tudják megvásárolni a szükséges élelmiszereket.
A Cedek Szeretetszolgálat munkatársai is hasonló tendenciáról számolnak be népkonyhájukon, és nagyjából percenként kapnak üzenetet arról, hogy hol volna szükség akár hideh élelmiszercsomagokra.
Az emelkedő energiaárak, az infláció és a gazdasági válság következményeképp egyre többen kerülnek Magyarországon is az utcára. Napjainkban nagyobb szükség van rá, mint valaha, hogy segítsünk egymáson, támogassuk a segélyszervezeteket és a környezetünkben élő, kevésbé szerencsés embertársainkat – főleg mivel a megszavazták azt az új szociális törvényt, amely egy olyan, ötszereplős sorrendet tartalmaz, amelyben a szociális biztonság megteremtése elsősorban az egyén feladata, őt követi a hozzátartozó, majd az önkormányzat, a karitatív szervezetek, és ha mindezek nem képesek segíteni, akkor az állam. Eddig a szociális biztonság megteremtése állam és az önkormányzatok kötelezettsége volt.
Kiemelt kép: ételosztás Herszon főterén 2022. november 20-án – Fotó: Chris McGrath/Getty Images
