A precíz szülő talál okot. A mi családi pontosságunk inkább kényszeresség, de a két tulajdonság a gyökerénél valahogy közös, és ha valaki gondos, mindig keresi a válaszokat.

A szakirodalom és az internet tökéletes lehetőség a „miértek” elaprózására, a kétségbeesésre; ha akarom, így van, ha akarom, másképpen. Ki kell vinni a gyereket a temetőbe, vagy óvni kell az ovist a marcona halál hírétől? Mindkettőre akad ipari mennyiségű érv, aztán persze úgy lesz, ahogy az élet hozza, ahogy sikerül. 

Mi a fővárosból járunk haza a halottainkhoz, Szegvár nem mindennapos élmény, hát együtt mentünk ki a temetőbe, nagyival és Zoli bátyóval, az öcsémmel.
A keskeny apai ág többsége képviseltette magát, így természetesen Hanna is velünk tartott. Már a koszorút és a mécsest is kettesben vételeztük délelőtt, ami ugyan a lányomnak hétköznapi vásárlás volt, lévén, a helyi virágboltban játékokat is kapni, és a plüss-sarok rózsaszín egerei jóval maradandóbb élményt jelentettek, mint apa parázs érvei a műanyag koszorúk ellen. 

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .