Mindenkinek megvan a maga sajátos reggeli rutinja. Van, akinél ebben helye van a szundi gomb tízszeri kinyomásának, mások azonnal kipattannak az ágyból, esetleg még munka előtt futni mennek. Akárhogy is legyen, hajlamosak vagyunk a szokásaink rabjaivá válni – de mégis mit árulnak el ezek rólunk? A napi rutin az eltérő személyiségtípusok közötti különbségekre is rávilágíthat, vannak ugyanis bizonyos hasonlóságok azok között az emberek között, akik hasonlóképp kezdik a reggeleket.

Nézzük hát, mit csinálnak a hatékonyság megszállottjai, a rugalmas és laza emberek vagy épp a szorongóbbak!

Akik a szundi gombra esküsznek

Amennyiben a reggeleink nagy részét a szundi gomb nyomogatásával töltjük, valószínűleg nem hiszünk a mondásban, miszerint „ki korán kel, aranyat lel”. Az arany számunkra az, hogy még szendereghetünk egy kicsit a melegben – és ezt bátran meg is tesszük, hiszen azt valljuk, megéri még néhány (azaz körülbelül 40) percet az ágyban forgolódni a megfelelő felkészülés érdekében…
Akik rendszeresen így indítják a napot, azok általában igazi hedonistának tartják magukat, és nem tudják (vagy csak nem érdekli őket eléggé), hogy a sorozatos szundizástól a reggeleik valójában nyögvenyelősebbé válnak, ők maguk pedig sokkal kimerültebbek lesznek – ellentétben azzal, ha az első csengetésre kimásztak volna a kuckójukból.

Akik az ébresztő előtt felriadnak

Az igazán produktív ember ismérve! Valamint az irigylésre méltó alvási rutiné is… De arról is árulkodik, hogy valaki rendszerető (túlzó esetekben talán kicsit merev és szorongó) ember. Bárhogy is legyen: tény, hogy a pacsirta típusba tartozni a legtöbbünk számára még mindig csalogatóbb az éjjeli baglyok táboránál.

Akik egyáltalán nem használnak ébresztőt

Az emberek között is a legkülönlegesebbek. Valószínűleg csak mesékben léteznek – vagy nyugdíjasok. Akiknek olyan finomra hangolt a cirkadián ritmusuk, hogy teljes nyugodtsággal biztosra vehetik: ébresztő nélkül sem alszanak el, azok előtt mi, egyszerű halandók tényleg csak leborulni tudunk.

Akik előző nap megtervezik a holnapi öltözéküket

A hosszú távra tervező, megbízható és kiszámítható (néha talán kicsit unalmas) emberek szokták ezt csinálni. Akiknek biztonságot ad, hogy előre megterveznek mindent az életükben, azok általában nem a jelenben, hanem a jövőben élnek – ami, mondjuk, a karrierjük szempontjából igazán kifizetődő hozzáállás. Előre tervezni és szervezetten élni (paradox módon) felszabadítóan hathat az emberre, hiszen a szabályok sokszor csak még több teret adnak a játékosságnak. Mindenképpen érdemes a túltervezőknek szem előtt tartania ezt, és néha a lovak közé dobni a gyeplőt (és mondjuk egy bohém sállal feldobni a tökéletesen megkomponált aznapi összeállítást)!

Akik a küszöbön állva improvizálnak

Az előző típus éles ellentéte: a mindent az utolsó pillanatra hagyó, szétszórt, de vitathatatlanul szabad szellemek. A spontaneitást általában üdvözölendő tulajdonságnak tartjuk, és egy kiegyensúlyozott élethez valóban szükség van jókora adag rugalmasságra – de azért ezt sem érdemes túlzásba vinni. Kellő egyensúlyt adhatunk a reggeleknek (és kikerülhetjük az utolsó pillanatos kapkodást és rohanást) azáltal, ha előző este legalább egy gyors pillantást vetünk a holnapi időjárás-előrejelzésre… Higgyük el, ennyi felkészülés mindig megéri!

Akiknél nem reggel a reggel sport nélkül

Sokan mondják, hogy kétféle ember van a világon: azok, akik hajnalban edzeni mennek, és az összes többi lusta naplopó… A viccet félretéve: akik napi rutinjuk első részébe sikeresen beillesztik a sportot, azok az átlagosnál többnyire céltudatosabb, kitartóbb és valószínűleg kiegyensúlyozottabb emberek – tekintve, hogy a sport milyen kedvezően hat a szervezetre, a hormonháztartásra, a nyirokkeringésre és a mentális állapotra egyaránt. Le a kalappal előttük!

Akik elfelejtenek reggelizni

Azaz akiknek már oviban is multitasking volt a jele. Oké, ügyesek, de ha egy tippet elfogadnak: mindig figyeljenek arra extrán, hogy ne hanyagolják el magukat! Az életünknek mi vagyunk a főszereplői – mi lehet hát fontosabb annál, hogy megadjuk magunknak, amire szükségünk van? Lehet, hogy az ilyen embereket büszkeséggel tölti el, mikor másoknak (Talán kissé idegesen? Elismerést várva?) sorolják, hogy mennyi mindent csináltak már aznap – de azért jó, ha nem felejtenek el néha egy-egy nagyobb levegőt venni. A feladatok (sajnos) megvárnak bennünket, nem szalad el előlünk az íróasztalon heverő iratkupac sem annyi idő alatt, amíg egy kicsit kifújjuk magunkat.

Akik mindig elkésnek

Közhely, vagy sem: aki mindig elkésik, az mélyen egy igazi művészlélek. Az örökké zsizsgő és sosem pontos embereket hajlamosak vagyunk a művészek skatulyájába zárni – de ha kicsit mindannyian magunkba nézünk, rájöhetünk, hogy bizony van ebben némi igazság. Akiket zavar, hogy állandó késés az életük (és esetleg ezt már a barátai is szóvá tették), azoknak érdemes lehet kipróbálniuk a „visszafelé dolgozás” módszerét. Este feküdjenek le korábban, így reggel hamarabb ébrednek majd, kipihentebbnek érzik magukat, és több idejük juthat a készülődésre is.

Egy próbát megér… a többiek nagyon hálásak lesznek érte.

Kiemelt kép: Justin Case/Getty Images