Ne gondolja az Olvasó, hogy témahiány miatt foglalkozunk mostanában annyit a babonákkal. A világ rázkódik új babona-láztól, és ami körülöttünk történik, azzal foglalkoznunk kell. A többi kiderül az alábbiakból.

Luisa Francia 33 éves müncheni írónő anyagot gyűjtött a boszorkányság történetéről szóló filmjéhez. Fóliánsokat, periratokat böngészett, közben szülővárosában felfedezett egy aktív boszorka-kört. Tapasztalatszerzés céljából beállt a kis csapatba. Ám mit tesz az ördög — ő is megfertőződött.

Mindaddig távol állt tőle mindenféle miszticizmus, sőt a haladó táborhoz tartozott. Részt vett a diákmozgalmakban, kiállt a nők jogai mellett, együtt menetelt a békeharcosokkal.

Fertőződése, ahogy a Stern írja, képtelen ötleteket sugalmazott neki. Lehetségesnek látja, hogy „spirituális energiával” megakadályozzák atomfegyverek telepítését az NSZK területén… A „Puszta jelenlétünkkel leküzdünk minden pusztító erőt” … Luisa megbolondult? — kérdezi a lap, és válaszol: ha igen, akkor sokan mások is megbolondultak.

Felnőtt emberek csapatosan utaznak a sámán-kongresszusokra. Zsúfolásig megtöltik a termet, ha egy indián gyógyítóember szól a néphez. Holdtöltekor füveket gyűjtenek, himnuszokat költenek a Nagy Istennő tiszteletére. Régi mítoszokban bogarásznak, elmerülnek a tudattalanjukba, transzba ejtik magukat. Azonosulnak az univerzummal és minden növénnyel, állattal, emberrel. Egyikük a Satumus gyűrűjén keringett körbe-körbe … Megbeszélik, hogyan lehetne átmenteni magukat a biztosra vett világkatasztrófán, és arról tanakodnak, „milyen lesz a világ AZ után”… 

Abszurdum — állapítja meg a Stern, majd így folytatja: „Akik ily mértékben nevetségessé teszik magukat az ismeretlen fürkészésében, azokban nyilván meggyökeresedett az érzés, hogy az ismert dolgok csődöt mondtak. Megrendült bizalmuk a szakértők és a tudományos módszerek iránt. De nem támolyog-e a világ egyik válságból a másikba?”

A továbbiakban furcsa tényekről értesülünk. A 70-es évek nyugatnémet feministái tudatosan újították fel a nemzeti és nemzetközi boszorkány-hagyományokat. Innen vették jelszavukat is: „Visszahódítjuk magunknak az éjszakát!”

Amikor százezer olasz nő tüntetett, hogy engedélyezzék a terhességmegszakítást, ezt a híressé vált rigmust skandálták Róma utcáin (olaszul igazán hatásos az ütemezése): „Tremate, tremate, le streghe son tomate!” Reszkessetek, reszkessetek, visszatértek a boszorkányok!

A Stern: „Ha nőknek 1982-ben szent meggyőződésük, hogy mágikus erejük van, azzal magyarázható, hogy évezredeken át ilyen képességet tulajdonítottak nekik.” Mágikus kapcsolatban álltak a természettel, közvetítettek az elemek és az ember között. Minden mítoszban szerepel a Nagy Istenanya, élet és halál úrnője.”

Becslés szerint csupán 1560 és 1630 között 9 millió nő végezte életét a máglyán. Tehát nem a „sötét középkorban”, hanem a humanizmus virágzása után, az újkor hajnalán, és még azon is túl. Az új világkép egyik legnagyobb formálója, Johannes Kepler hat éven át kilincselt magas és legmagasabb rangú pártfogóinál, hogy édesanyját megmentse a máglyahaláltól. Férfiakat is megégettek boszorkányságért, „sokkal többet, mint általában hiszik.”

Ennek az őrületnek, számos betegséghez hasonlóan, szerteágazó okai voltak. A többi között az elfojtott és visszahatásként a kicsapongásig fokozódó szexualitás. Azután a nők vitathatatlan természetközelsége. Ennek következménye gyógyító és betegápoló képességük. Értettek a magzatelhajtáshoz éppúgy, mint a fogamzás elleni védekezéshez és a szülés lebonyolításához. Sok bába nagyobb tekintélyre tett szert, mint a leghíresebb orvosok. A férfiak jóval később léptek színre és vették birtokukba a gyógyítás tudományát. (Az orvosi pálya most megint „elnőiesedik”, de más okokból.)

A régi boszorkányperekben a fejéhez kap az ember a tényleg ördögi körforgástól. Ha a vádlott menekül, bűnösségéről tesz tanúbizonyságot, rossz a lelkiismerete. Ha marad, bűnös, csak az ördög nem engedi eltávozni. Tehát a sátán a „híveit” akarja elvészéjteni? A tébolyult agy nem ismer logikát, megzavarodott fejekben minden lehetséges.

Silvia Bovenschen frankfurti irodalomtörténész : „Letűnt idők, elfelejtett lelkek képei és mítoszai nem halnak meg, mert még mindig megváltatlan vágy- és kívánságtartalékot reprezentálnak.” Ép ésszel ez a (szó szerint lefordított) mondat nem érthető. De hát az obskurant szó első jelentése homályos. Amilyen a jóslatok halandzsa-nyelvezete.

A Stern általában józanul szemléli a mai babona-hullámot. Megállapítja, hogy a hátborzongató esztelenségek nem mindig nevetségesek. A vallások, írja, elvesztették hajdani egyeduralmukat és vonzóerejüket. Az emberi természetbe azonban beidegződtek a szertartások, ünnepek, imák.

Ez is elfogadható: „Nevetséges — ha ugyan nem veszélyes — visszatérni a teljes misztikumhoz, miközben a társadalmi valóság gomolygó ködben vész el.”

Marge Percy angol feministával, költőnőved szintén egyetérthetünk: „Elfog a félelem, ha a nők a boszorkánykodást vagy bármilyen úgynevezett spiritualitást lehetséges fegyvernek vélnék az erőszak ellen.” Világos beszéd.

Gyenes István

Nők Lapja 1982/44. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images