Szinglinek lenni nem újdonság, nem divat – legfeljebb maga a kifejezés új. Sokan félreértelmezik a „szingliséget”, pedig a társkeresés, és ezzel párhuzamosan az egyedülállóság időszaka szinte mindannyiunk életében megjelent, és általában senki sem önként választotta, hanem a körülmények hozták így. Mára e korszak határa némileg kitolódott, sok lány nemcsak húszas, hanem harmincas éveiben is még csak keresi az igazit.

Az alapmű Helen Fielding szerzeménye: Bridget Jones naplója, ez a kedves, finom humorral megírt regény, amelynek kapcsán az egész világ felfigyelt azokra a lányokra, akiket korábban sokan így jellemeztek: „Valami baj lehet velük, hogy nem kellenek senkinek…”. Pedig az égvilágon semmi baj nincs velük, csak még nem találták meg azt a férfit, aki mellett hosszú távra elkötelezhetnék magukat. Társ nélkül a karácsony sem az igazi. Az alábbiakban „saját szinglink”, Faár Petra vall tavalyi karácsonyáról.

Egyedül a világban

„Pár nap, és újra itt a karácsony, és a tavalyihoz képest nem sokat változott a helyzetem. Még mindig csak P. Petra vagyok, nem pedig X-né, vagy X. Petra vagy legalább ex X-né P. Petra, tehát az idén sem mentem férjhez, komoly házassági ajánlatot sem kaptam, valamint az igazit sem találtam meg. így nem töltök napokat a megfelelő ajándék kiagyalásával és beszerzésével a kedvesem számára, az ünnepi vacsira is egyedül érkezem majd, és nagy valószínűséggel így is távozom (kivéve, ha a Jézuska tényleg létezik, és elolvasta a neki írt levelemet, amelyben a nekem teremtett társamat kérem tőle).

A tavalyi karácsony egyébként sci-fi-be illő volt…

Szenteste, együtt a család, anyu, apu, hugi, nővér plusz férj, plusz két gyönyörű kislányuk. Közös éneklés, ajándékbontogatás (a hitem megrendül, a kért ajándék nincs a fa alatt), ami nem is baj, hiszen szeretem ezeket a rituális családi szertartásokat, csak hát később… Magányosan autóztam hazafelé, vártam egy szembejövő reflektor fényét, istenem, küldj valakit az utamba! Egész úton egy teremtett lélekkel sem találkoztam, megállapítottam, hogy egyedül vagyok a világban. Senkit se sajnáltam annyira, mint magamat, összetörtén értem haza, félredobtam a bejglit és az ajándékokat, megsemmisülve zuhantam az ágyba, és hosszas elmélkedés után (biztosan feladatom van, ha csak én maradtam a világban…) álomba sírtam magam.

Na, ez idén nem fog megtörténni, inkább hajnalig ülök az éjféli misén, vagy elmegyek valamelyik diszkóba a tizen-, huszonévesek közé, és úgy csinálok, mintha jól érezném magam, mindegy, mi lesz, csak tömegben legyek.”

Hogyan készüljön egy szingli az ünnepre?

Hogy ne telepedjen ránk a ború, karácsony előtt határozzunk el egy-két dolgot!

Minél több barátomnak (és utáltamnak) karácsonyi üdvözlőlapot és e-mailt küldök, hátha félremegy a címzés, és álmaim pasijától érkezik viszontválasz.

Azért is veszek fenyőt, és gyönyörűen feldíszítem! Rátűzöm a kedvenc színészem sármos fotóit, hogy mosolyogjon rám is egy jóképű pasi!

Nem fogok akkor vásárolni, amikor a boldog családok, hanem inkább éjszaka, egy éjjel-nappali üzletben! Akkor még jólesően meg is állapíthatom: én vagyok a legjobb nő a szupermarketben!

Mivel nincs párom, az ő ajándékára szánt pénzt saját magamra fordítom. A vásárlás után senkinek sem kell magyarázkodnom: „ez csak egy leértékelt vacak…”.

Megmentem a világot! Karácsonyi karitatív feladatot vállalok, ezzel gyorsan elmegy az idő, és még jól is fogom érezni magam utána.

24-én délelőtt ápoltan, szépen sminkelve sétálgatok az elegáns üzletekben, azzal a boldog tudattal, hogy nem kell hajnaltól sütnömfőznöm az egész családnak, nem kell mosogatni, takarítani…

Ha itt a Jézuska…

24-én délután, miután szépen becsomagoltuk az ajándékokat, szivárogjunk át a szülői házba, lehetőleg úgy, hogy már megszerveztük az éjszakai programot a barátnőkkel! Ha utálatos rokonok is feltűnnének a színen, akik rosszindulatú kérdéseket tesznek fel, előre gyártott válaszaink közül szemezgessünk. A „Mikor mész már férjhez?”, vagy a „Miért nincs barátod?” kérdésre megfelelő válasz lehet: „Előbb meg akarom valósítani magam”. Késő éjjel, amikor hazafelé tartunk, gondoljunk arra, hogy jövőre már nem egyedül nézzük éjszaka a szirupos karácsonyi filmeket. Idén viszont egyáltalán ne nézzük, kapcsoljunk egy zenés adóra, kezdjünk őrületes SMS-váltásba a barátnőkkel, utána pedig mélyedjünk bele egy könyvbe, amely szuper tanácsokkal lát el a jövőt illetően – ami csakis jobb és szerelmesebb lehet, mint a mostani időszak!

Írta: Balogh Edina és Fejős Éva

Nők Lapja 2002/50. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images