Mivel a gyerekek ovisként vannak ábrázolva, figyelembe véve az akkori gyermekvállalási életkort, a nagyszülők nagyjából ötvenesek lehettek. 

Ma egy ötvenes éppen új életet kezd. Jógázik, nyelvet tanul, válik és újraházasodik. Családot alapít, meglehet, még az elsőt. Botot akkor használ, ha az edzőteremben eszközként a kezébe adják, hogy szálkásítson. 

Az ötvenes újratervezi az életét, mert tudja, hogy a B oldal hosszú lesz. Igazából jóval hosszabb, mint az A volt. Unokái még nem nagyon vannak, hiszen ő is később vállalt gyereket, akik még tanulnak és otthon laknak. Egy ötvenes nő ma semmiképp nem néni. Aktívan dolgozik a munkahelyén, majd otthon a második műszakban is, sorozatot néz, és olykor a barátnőkkel lazít. Egy világ választja el a tankönyvi ősz nagyitól.

Folynak a viták arról, melyik jobb, a korábbi modell vagy a mai, de tény, hogy sokat változott néhány évtized alatt az elképzelésünk, mit is szeretnénk csinálni ötven-, hatvan-, hetvenévesen. Mert ami lényeges változás, hogy sokkal hosszabb a várható élettartamunk. Sokan nem is sietnek nyugdíjba menni, hiszen aktívak, energikusak. 

Bis hundertzwanzig! – húzkodjuk a szülinapos fülét, hogy így legyen. Viszont alapos szervezés kell, ha jól akarjuk kitölteni azt a százhúszat…

Az egyre hosszabb élettartamról és a boldog B oldalról a 14. oldalon olvashatnak.