A holland koronahercegnő bármilyen nemű párjához hozzámehet anélkül, hogy elvesztené örökösödési jogát – így döntött tavaly a holland kormány, amelynek engedélyeznie kell a királyi család házasságkötéseit. Nincs szó róla, hogy a trónörökös, Katalin Amália leszbikus lenne, de, mert Hollandiában 2001 óta elismerik a melegházasságot, a jogot a királyi családra is ki akarták terjeszteni.
Gondolta volna ezt valaki húsz vagy akár csak tíz éve? A királyi családok a tradíció és a folyamatosság letéteményesei, alapvetően konzervatív értékeket hordoznak, néhány országban az egyház vezetői is. Éppen ezért óvatosan bánnak a reformokkal, alapvető jellemzőjük, hogy őrzik a hagyományokat. Ám egy ideje változások söpörnek végig a monarchiákon. A svéd és a dán uralkodó is megfosztotta családtagjai egy részét az ő királyi felsége titulustól, ami a megszólításon túl sok egyébbel is jár, például az alattvalóknak sokba kerülő személyi védelemmel.
Botrány botrány hátán
1914-ben Európában mindössze négy köztársaság létezett, Svájc, San Marino, Franciaország és Portugália, a többi állam élén uralkodó állt. Alig száz év alatt nagyot fordult a világ, hiszen mindkét világháború végén az átrendeződés „köztársaságosodással” járt. Jelenleg hét királyság és négy hercegség áll szemben sok köztársasággal, és szinte minden monarchiában jelentős a republikánusok száma. Történészek és szociológusok arra jutottak, hogy a monarchiák túlélésének van néhány feltétele, ezekre kellene koncentrálniuk a királyi udvarokban. Nevezetesen: az uralkodó maradjon politikailag semleges, a királyi család legyen viszonylag kis méretű, és tartózkodjon a magánéleti, illetve korrupciós botrányoktól. Fontos szempont az elszámoltathatóság és a nem trónörökös családtagok magánszférájának biztosítása. Szép kis lista!
Az uralkodó politikai szerepvállalása kevés helyen okoz problémát, már csak azért is, mert a döntéshozatalban leginkább jelképes a szerepük. Ahogy az angol, úgy a norvég, a spanyol és a dán uralkodó is rendszeresen konzultál a kormányfővel, aláírja a törvényeket, de nem folyik bele a kormányzásba. Svédországban az Olof Palme miniszterelnöksége alatt meghozott alkotmányreform még a szimbolikus elemektől is megfosztotta XVI. Károly Gusztávot, így a jelenlegi svéd királyi család valóban csupán reprezentál és nagykövete hazájának. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a berendezkedés minden országban az uralkodók aktív közreműködésével és egyetértésével jött létre.
