Az ünnepek előtti hetekben a leggyakrabban feltett kérdés, hogy mit szeretnénk karácsonyra. Valami homályos okból erre mindenki udvariasan azt mondja, semmit, tényleg, na jó, akkor egy könyvet. Majd a boltokban bolyongva, a túl hangos télapós daloktól bódultan, amikor már valóban csak pillanatok választanak el az ajándékozástól, és még mindig nem tudja az ember, mit vegyen a két unokaöccsének és a testvére feleségének, aztán végül, éppúgy, mint tavaly, mindenki utalványt kap, de ettől meg iszonyúan érzi magát, hiszen nyilván a többiek mind gyönyörűen csomagolt, időben kitalált és beszerzett ajándékokkal állnak majd a fa alá… na, akkor jól jönne egy konkrét lista, vagy legalább egy működő varázspálca.

Ismerős az érzés, hogy a karácsony előtti éjszaka csomagoljuk az ajándékot, a ragasztószalag elfogy, miközben a sütőben a második tepsi süti sül, és legszívesebben átaludnánk a következő napot? Akinek igen (és most feltettem a kezem), ismét túlvállalta magát.

Az egyetlen vigaszom, hogy aztán valahogy a következő estére minden a helyére kerül. Mire megszólal a csengettyű, a kicsit ferde, ám szépségesen feldíszített (retró, óvodai díszek nagy mennyiségben) fa ragyog a nappaliban, a színes égők fényében senki nem nézi a csomagolást, a csillagszóró illata épp olyan, mint akkor volt, amikor csak az volt a dolgunk, hogy örüljünk, és már mindenki boldog, a gyerek leginkább. 

Igazából ezt az érzést szeretném karácsonyra. Csak ezt nem lehet a listára írni.

Békés, boldog ünnepet kíván a szerkesztőség nevében: Akovács Éva főszerkesztő