Az Utazómajom történetével ismerkedve hallottam először a travel hacker kifejezést. Utazási hacker az, aki extrém olcsó repülőjegyekre és szálláshelyekre vadászik az interneten. Az utazások tarifáinak feltöltését ugyanis emberek végzik, akik gyakran hibáznak: lemarad egy nulla, arrébb kerül egy tizedesjegy, az eredetileg 700 eurós repülőjegyből véletlenül 700 forintos lesz. Ákos – akinek eredeti végzettsége gazdasági informatikus, és novemberig szoftverfejlesztőként dolgozott – hasonló hibákra lecsapva foglalt az elmúlt években 8700 Ft-ért retúrjegyet New Yorkba és 700 forintért San Franciscóba, vagy 2100 Ft-ért szállást egy ötcsillagos szállodában Balin, két főre
Az error fare, azaz hibás tarifával meghirdetett utak esetében időnként persze az is előfordul, hogy a társaság észreveszi a tévedését, és valamilyen kibúvót találva nem írja jóvá a foglalást. A United Airlines így törölte Ákos több millió forintot érő, első osztályra szóló jegyét Galápagosra, amit 23 ezer forintért foglalt. De bármennyire is fájt a galápagosi álomút törlése, a huszonhét éves programozó mégsem panaszkodhat, hiszen csak idén járt már a barátnőjével Izlandon, Szingapúrban, Malajziában, Balin, Lombokon, Mauritiuson és Réunionon. Mindezt úgy, hogy azt mondja: annyi energiáját elviszi már az Utazómajom, hogy egyre kevesebb ideje marad utazni.
Ákosnak egyébként meggyőződése, ha valaki elég szemfüles és rugalmas, olcsóbban ki tud hozni egy délkelet-ázsiai utat, mint egy balatoni nyaralást. Az oldalán naponta több alkalommal posztol olyan utazási ajánlatokat, amelyek az adott pillanatban az interneten megtalálható, és bárki által elérhető utak közül a legjobbak, s amelyekre gyorsan lecsapva akár féláron eljuthatunk olyan helyekre, amelyekre mindig is vágytunk.
– Amikor öt évvel ezelőtt belevágtam, eszembe sem jutott, hogy az Utazómajom ennyi energiámat fogja lekötni – mondja Ákos. – Naponta öt-hét posztot kell kitennem, akár este tízkor is, s itt nincs se hétvége, se születésnap, se karácsony. Ha hosszabb repülőúton vagyok, vagy mint most, interjún ülök, egy barátomat kérem meg, hogy posztoljon helyettem. Az nem fordulhat elő, hogy kiveszek egy hét szabadságot, és nincs egy hétig poszt az oldalon. Nekem öt éve minden napom az Utazómajomról szól, napi tizenkét-tizennégy órában csak az ezzel kapcsolatos dolgokkal foglalkozom.
Öt évvel ezelőtt a barátai kezdték unszolni Ákost, árulja el, hogyan tud a barátnőjével a húszezer forintos egyetemi ösztöndíjából ennyit utazni. Mivel olyan sokakat érdekelt a titok, hogy már nem tudta mindenkivel egyenként megosztani a tippjeit, elindított egy belső blogot, amelyet csak az ismerősei olvastak, de idővel 3000 főre duzzadt a követők száma. Ebből nőtt ki azután az Utazómajom blog, ami az első másfél-két évben nem volt különösebben népszerű. Az elmúlt két évben azonban olyan tempóban nő az ismertsége és látogatottsága, hogy már sokan próbálják ellopni az ötletét, a nevét vagy a posztjait.
Első ránézésre úgy tűnhet, Tóth Ákos megütötte a főnyereményt. Az emberek többsége ugyanis nem gazdag akar lenni, nem magára a pénzre vágyik, hanem arra, hogy úgy élhessen, ahogy a gazdagok. És ennek a vágyott életformának talán a legmarkánsabb eleme az utazás: egzotikus helyekre eljutni, bejárni a világot, jó helyeken megszállni és jó légitársaságokkal utazni, ezt gondoljuk luxusnak. Az utazásait sokan irigylik Ákostól, ahogy az oldala népszerűségét is, a travel hackerből online utazási tanácsadóvá előlépett fiú azonban megdolgozott a sikerért.
Travel hackernek lenni ugyanis bonyolult és komoly háttértudást igénylő szakma, amit kevesen űznek a világon profi szinten.
Ákos az elmúlt öt évben napi négyöt órát ölt a travel hackerkedésbe, és végül sikerült bekerülnie a világ legjobb travel hackereit tömörítő, zárt nemzetközi csoportba. Amiért azonban az egészet elkezdte, azaz, hogy minél olcsóbban utazzon, időközben okafogyottá vált, a különböző bartereknek és szponzorációs lehetőségeknek köszönhetően ugyanis egy ideje ingyen utazik. Manapság már csakis az ideje szab határt annak, hová jut el, de még mindig az utazást tartja a legjobb dolognak a világon.
– Soha nem értettem azokat, akik minden évben ugyanoda mennek nyaralni – mondja Ákos. – Mi a barátnőmmel minden alkalommal új úti célt választunk, és nagyon ritkán alszunk két éjszaka ugyanazon a helyen. Folyamatosan új impulzusokra, új élményekre vadászom, nem tudnék egy hetet tengerparton fekve tölteni. Indiába például soha nem vágytam, de amikor beesett egy olcsó indiai repülőjegy, lefoglaltuk, és azután annyira élveztük az utat, hogy végül az egyik kedvenc országunk lett. Minél nyitottabb az ember, annál több pozitív élmény éri, de ha olyan útra megy, ahol egy esernyőt követve nézi meg ezt vagy azt a látványosságot, nem fog vele sok új dolog történni. Nekünk mindig azokból a szituációkból lettek a legjobb sztorijaink, amikor kapcsolatba léptünk a helyiekkel, megismertünk egy helyi szokást, vagy kipróbáltunk egy helyi ételt. A világot nem lehet a médián keresztül megismerni, mert a sajtó minden országnak csak a legrosszabb arcát mutatja. Utazni kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, a világ korántsem olyan veszélyes hely, mint amilyennek a tévén keresztül látszik.
Ákosnak se a barátai, se a barátnője nem érzik úgy, hogy megütötték a lottó ötöst annak ellenére, hogy mind ingyen utaznak vele. A barátnőjét már egy ideje próbálja ugyan rávenni, mondjon fel ő is a munkahelyén, és utazzanak főállásban, de nem könnyű lemondani a biztosról a bizonytalanért. Ráadásul az a félelem is munkál az emberben, nem tűnik-e el az élete értelme, ha nem csinál mást, csak utazik.
– Én viszont egyre nehezebben viselem egy-egy útról hazaérve itthon az értelmetlen csevegést a liftben azok után, hogy mondjuk Délkelet-Ázsiában megtapasztaltam, milyen őszinte érdeklődést mutatnak a helyiek, mintha valóban érdekelné őket, ki vagyok. Gyakran felteszem magamnak a kérdést, nem boldogabb-e nálunk az a pár fogú ember, aki Thaiföldön feketén hajóztatja a turistákat, és egész nap olyan emberekkel találkozik, akik életüknek éppen egy boldog szakaszát élik, hiszen nyaralni vannak. Egy ilyen út után nem egyszerű itthon bemenni a közértbe és látni az eladók unott, kelletlen arckifejezését, miközben negyvenszer annyit keresnek, mint egy délkelet-ázsiai bódé tulajdonosa.
Ákos a Jótékony Majmok nevű internetes csoportjában maga köré gyűjtötte azokat, akik bármilyen formában segíteni tudnak rászoruló családoknak: akár abban, hogy azok el tudjanak menni nyaralni, de a csoport segített már tűzifával, kályhával vagy műtétre gyűjtött pénzzel is. Most arra gyűjt, hogy a Fülöp-szigetekre és Tajvanra napelemes lámpákat vigyen az ottaniaknak azokra a helyekre, ahol nincs bevezetve az áram.
– Amikor már bárhová el tud jutni az ember, és nincsenek többé elérhetetlen úti célok a számára, azon kezd gondolkodni, hogyan tudna minél inkább hasznára lenni másoknak – mondja Ákos. – Akármennyi munkát is ad az oldalam, számomra ma is az okozza a legnagyobb örömöt, ha bármilyen formában segíteni tudok másoknak. Például úgy, hogy az általam közzétett információk birtokában eljussanak egy olyan úti célra, amiről korábban nem is álmodtak, hogy számukra mindez valaha elérhető lesz.
Oravecz Éva Csilla
Az eredeti cikk a Nők Lapja 2017/26. lapszámának jelent meg.
Szöveg: Oravecz Éva Csilla
Fotó: Körmendi Imre
