Erika Thompson tanítónő. Az alaszkai kisvárosban, Whittierben élt, egy tizennégy emeletes háztömbben lakott a kilencediken. Reggel, amikor munkába indult, a liftben találkozott két tanítványával. Bár odakint tombolt a hóvihar, az egyik kisfiú pólót és papucsot viselt. Lent, az alagsorban végigsétáltak egy hosszú folyosón, ami a ház mögötti iskolaépületbe vezetett. Az osztályból az összes diák a tanítónő szomszédja volt: mindannyian a nagy épületben laktak. „Ebben a házban nehéz különválasztani a munkát a magánélettől. Ha kiviszem a szemetet, szinte biztos, hogy összefutok a diákjaimmal. A szünetben rendszerint bekopognak hozzám és meglátogatnak” – mesélte Thompson. Amikor hálaadáskor édesburgonyát sütött, az olvasásórát a nappalijában tartotta meg. A tanítónő ma már nem lakik itt, de az utódja is ugyanígy él. A háztömbben működik vegyesbolt, posta és templom is. A rendőrség a közelmúltig a földszinten állomásozott, csak nemrég költöztek új irodába. A hatalmas házat Begich-toronynak hívják, szinte a város teljes lakossága ebben az épületben lakik.
Whittier Alaszka hatalmas hegyei között, egy öböl partján bújik meg. Évszázadokig a környéken utaztak át az eszkimók, a felfedezők, a bányászok és az aranyásók, ám a település története csak a második világháborúig nyúlik vissza. Mivel az amerikaiak tartottak a japán megszállástól, a hadsereg támaszpontot épített ide. Döntésükben komoly szerepet játszott a jégmentes kikötő, de bíztak abban is, hogy a sűrű felhőtakaró, a vastag köd védelmet nyújthat a japán bombázók ellen. A hegyekbe ők fúrtak utat a vasútnak. Whittierbe az ezredfordulóig csak vonattal vagy hajóval lehetett eljutni, az alagutat ‒ Észak-Amerika leghosszabb, négy kilométeres autóutas alagútját ‒ 2000-ben nyitották meg a forgalom előtt.
Hogy elkerüljék a baleseteket, az egysávos alagútra szigorú szabályok vonatkoznak. A kocsikat óránként engedik át: negyedórát kapnak azok, akik elhagynák a várost, negyedóra jár a befelé jövőknek, az ütemezést menetrend írja elő. Éjszakára az átjárót lezárják, Whittierbe az utolsó konvoj este fél tizenegykor indul, reggel az első autók hét órakor hajthatnak át rajta.
‒ Az alagúthoz igazítjuk az életünket. Anchorage városa egyórányi autóútra fekszik tőlünk. Ha valamilyen esti programot terveznénk a városban, gyakran ott is kell aludnunk, mert mire visszaindulnánk, már lezárják az alagutat ‒ magyarázza a Nők Lapjának Anna Dickason. Egy másik helybéli, Jamie Loan pedig arra mutat rá, hogy ha Anchorage-ba mennének például orvoshoz vagy állatorvoshoz, csak akkor érnek be a kora reggeli rendelésre, ha már előző nap odautaznak.
A második világháború után Whittier lakossága ezerkétszáz főre duzzadt, és a hadsereg két nagy háztömböt épített a településre.
A Begich-torony Alaszka első kongresszusi képviselőjéről kapta a nevét, Nick Begichnek egyébként egy repülőút során a környéken veszett nyoma. A másik hatalmas tömböt, a Bucknert komplett városnak tervezték, ám az 1964-es földrengés lakhatatlanná tette. A romjait máig meghagyták: mivel az épületet azbeszttel szigetelték, a lebontása súlyosan szennyezné a környezetet, ráadásul a törmelék elszállítása komoly nehézséget jelentene.
NINCSENEK TITKOK
