Pár évvel ezelőtt szerettem bele a karácsonyi falut ábrázoló diorámákba, vagyis a háromdimenziós, világító makettekbe, kicsi házikóval, havas dombbal, fenyőfával, korcsolyázó gyerekekkel, hóemberrel. A férjemet vagy sikerült meggyőznöm, hogy enélkül nem lehet élni, vagy megunta, hogy nem tudok másról beszélni, mindenesetre kaptam egyet karácsonyra, még rénszarvasszánon száguldó Mikulás is van benne! (Szeretnék egy síelőset is, csak mondom.) Ez az első adventi dekoráció, amit előveszek, és az utolsó, amit elcsomagolok. Idén pedig rájöttem, hogy Bajorország észak-nyugati csücskében ezt az egész karácsonyi falu érzést életnagyságban megkapom.

NÉGYSZÁZ ÉVNYI RUTIN

Az adventi vásárok az utóbbi időben nálunk is az ünnepvárás fontos részeivé váltak: az egyforma bódék, a forralt bor és a sülő gesztenye illata, az apró ajándékoktól roskadozó standok ügyesen hangolják országszerte a látogatókat a karácsonyra. Nürnbergben mindennek négy évszázados hagyományai vannak. 1628-ból származik az első erről szóló írásos emlék, addigra már szokásnak számított, hogy a város főterén játékokat, édességeket árulnak a környékbeli kézművesek. Jelenleg három fő részből áll a vásár. A főtéren található száznyolcvan, lucfenyőből készült pavilonban – amelyek közül harminc még a 19. századból való – kizárólag Németországban készült termékeket lehet kapni. Van itt minden a helyi édességektől a karácsonyfadíszeken át a fajátékokig. Az egyik legkülönlegesebb nürnbergi vásárfia a Zwetschgenmännle, vagyis a szilvaemberke. Ez a tenyérnyi-arasznyi bábu valóban szilvából készül, akad köztük pucér és precízen felöltöztetett, hagyományos foglalkozást űző és modern figura is. A fából és drótból álló vázra húzzák a jól kiszárított aszalt szilvákat, a testet füge, a fejet dió alkotja. A szilvaemberkék több évig elállnak, mert kifejezetten dísznek és nem csemegének szánják őket. A mondás szerint „Hosd an Zwetschga im Haus, gäid dir es Geld und Gligg ned aus”, vagyis „Ha szilvaember van a házban, a pénz és a boldogság is marad”. Egy térrel arrébb nemzetközi vizekre evezünk, jellemzően Nürnberg testvérvárosainak portékái és finomságai közül válogathatunk, a harmadik vásár pedig a gyerekek adventi birodalma. Itt nemcsak vásárolni és falatozni lehet, de játszani is; körhinták, terepasztalok, népi és modern játékok szórakoztatják a családokat. 

A nürnbergi karácsonyi vásár egyik fő attrakciója a Christkind, az a tizenhat és tizenkilenc év közötti szőke lány, aki fehér és aranyszínű ruhában, koronával a fején megnyitja a vásárt. A szövegen az elmúlt évtizedekben csak nagyon keveset változtattak, az aktuális Christkind ugyanazt mondja; az emberek élvezzék az advent időszakát, és a felnőttek merjenek gyerekek lenni az ünnepek idején. E hagyomány gyökerei az 1500-as évekig nyúlnak vissza. Korábban Szent Miklós hozta az ajándékokat december hatodikán, ám Luther Márton úgy döntött, karácsonykor ajándékozzák meg egymást az emberek, a gyerekeknek pedig azt mondták, a meglepetéseket a Chriskindtől kapták. 

KARÁCSONY AZ ÉV 365 NAPJÁN