Ha karácsonyi klasszikus ételekre gondolunk, a töltött káposzta biztosan eszünkbe jut, Magyarország legnépszerűbb receptoldala, a Nosalty tavaly pontos adatokkal is alátámasztotta, hogy ez az egyik legnépszerűbb ünnepi főétel. Talán azért is ilyen populáris, mert jó nagy adagot lehet belőle főzni, akár már előre is, hogy összeérjenek az ízei, és hogy ne a főzéssel kelljen bíbelődni szenteste… A tökéletes töltött káposzta receptjére rengeteg verziót találunk az interneten és a szakácskönyvekben, ahány ház, annyi elkészítési mód, illetve annyi titkos összetevő és generációról generációra szálló praktika – sőt, ha körülnézünk Európában, láthatjuk, hogy szinte mindegyik országnak megvan a maga verziója, hiszen a C-vitaminban gazdag káposzta mindig is kiváló tápanyagforrásként szolgált a téli hónapokban. Szóval ha még keressük az igazi receptúráját, lehet, hogy érdemes kipróbálnunk, mondjuk a franciák vagy a svédek töltött káposztáját. De vegyük sorra, melyik mitől különbözik a kiemelt képünkön is látható magyar változattól!
Franciaország: sou fassum
Ennek a káposztás ételnek Franciaországban több elnevezése is van, Nizzában sou fassum, Grasse-ban lou fassum néven ismert, de például chou farci à la Niçoise-ként is megtalálhatjuk az étlapokon. Főleg Dél-Franciaországban számít kedvelt fogásnak, és úgy tartják, a franciák a görögöktől vették át az 5. század környékén. Az egyenként becsomagolt kis porciók helyett a sou fassum felépítése inkább a rakott palacsintáéra hasonlít, a méretes félgömböt cikkekre vágva tálalják. De legalább az összetevői abszolút ismerősek: a töltelék húsból, rizsből és tejbe áztatott szikkadt kenyérből áll (esetleg mángoldot is tesznek hozzá), ezt halmozzák a kelkáposztalevelek közé, amelyet azután csirkealaplében párolnak meg.
Románia: sarmale
Sok ország elmondhatja magáról, hogy megvan a maga töltött káposztája, de sehol sem annyira szerves része a gasztronómiának ez az étel, mint Romániában – a legtöbb utazási portál a kötelező programok közé sorolja a sarmale megkóstolását, ha a román fővárosban, Bukarestben (vagy bárhol az országban) járunk. És hogy miben más ez a káposztatekercs, mint a többi? Leginkább abban, hogy ebben az esetben a káposztaleveleket savanyítják, mielőtt a húsos tölteléket (ez állhat borjúhúsból, sertéshúsból, de akár libából vagy vadhúsokból is) beleteszik. A töltelékbe kerül krémesre főzött rizs, a tetejére pedig tejföl. A sarmale mellé általában polentát tálalnak.
Litvánia: balandeliai
A balandeliai kis galambnak fordítható, ám nem azért, mert galambhúsból készítik. A név eredetét illetően nincs konszenzus, de talán arra vezethető vissza, hogy a kis húsos csomagok formáját a sült galambhoz hasonlónak találták, amely az arisztokrata francia konyha népszerű étele volt, és amely az egész kontinensen elterjedt. A balandeliai egy olyan káposztás tekercs, amelyet darált hússal és rizzsel töltenek meg, főzés után pedig könnyű paradicsomszósszal vagy jó nagy adag tejföllel tálalnak. Remekül illik mellé a litvánok másik specialitása, a kugelis, amely burgonyából, szalonnából és tojásból készül.
Svédország: kåldolmens
A svédek az 1697–1718 között uralkodó XII. Károly királynak köszönhetik a töltött káposztájukat, az utolsó svéd abszolút uralkodó ugyanis úgy megszerette ezt az ételt, amikor az Oszmán Birodalomban járt, hogy otthon is valami hasonlót kívánt fogyasztani. A kåldolmenshez a káposztaleveleket nem savanyítják, csak főzik, a hússal töltött tekercsek tetejére pedig sűrű mártást tesznek, amely jellemzően vörös áfonyából készül. A savanykás szósz igazán érdekes kombinációt alkot a káposztával. 2010 óta a svédek külön napot is szentelnek ennek az ételnek, a kåldolmens napot minden évben november 30-án ünneplik.
Németország: Krautwickel
Németország északi részén Kohlrouladen néven is találkozhatunk ezzel a káposztaétellel, délen azonban jellemzően Krautwicknek nevezik. A németek darált sertés- és marhahús keverékével töltik meg a kelkáposztaleveleket, a tölteléket pedig nemcsak paprikával, majorannával és mustármaggal teszik ízletessé, hanem füstölt szalonnát is csempésznek bele. A batyukat kötözőzsinórral kötözik össze, hogy szorosan tartsa a levelek tartalmát. Szerintük barna mártással és főtt burgonyával a legfinomabb, és ők is szívesen teszik ezt a tradicionális káposztaételt a karácsonyi asztalra.
Kiemelt kép: Getty Images