Köszönöm, de inkább nem beszélgetnék a háztartási géppel

Egy fárasztó munkanap után, estefelé hazaérve takaros rend vár, és mennyei illat árad a konyhából. A frissen mosott és megszáradt ruhák színek szerint és a másnapi időjárási viszonyoknak megfelelően sorakoznak a szekrényben. A vacsora az asztalon gőzölög, a kedvencem. A teríték tökéletes, a pohár bor pont olyan hideg, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a […]

Egy fárasztó munkanap után, estefelé hazaérve takaros rend vár, és mennyei illat árad a konyhából. A frissen mosott és megszáradt ruhák színek szerint és a másnapi időjárási viszonyoknak megfelelően sorakoznak a szekrényben. A vacsora az asztalon gőzölög, a kedvencem. A teríték tökéletes, a pohár bor pont olyan hideg, ahogy a nagykönyvben meg van írva, a fürdővíz frissítő csobogása zene füleimnek. Evés után mezítláb közelítem meg a kádat, mert a padlón nemhogy morzsa, de még egy porszem sincsen. Lefekvéskor ropogós ágynemű vár és a hőmérséklet a hálóban kifogástalan, az ideálisnak mondott 21 fokban alszom el este 11 óra körül.

Másnap kipihenten, madárcsicsergésre ébredek a városi lakásban, de mire kiérek a konyhába nemcsak gőzölgő tejeskávé, hanem az a felismerés is fogad, hogy fél órával később keltem. Sebesen sarkon fordulok a fürdőbe, ahol az ébresztő zuhany végeztével gyorsan átböngészem a híreket az okostelefonomon. A cikkeket a keresési előzményeim alapján listázza, pedig szeretnék rákattintani valami másra, amiről tegnap egy kollégámtól hallottam. Bosszúsan felszisszenek, ide-oda nyomogatom a készüléket, de csak nem történnek úgy a dolgok, ahogy én akarom.

Váratlanul érkezik egy hívás egy kellemetlen ismerőstől, aki nem érti, miért kerestem este. Kérdőn nézek magam elé, hiszen tegnap az ő telefonszámát biztosan nem tárcsáztam. Nagy nehezen ezt neki is elmagyarázom. Közben videóhívást kapok a főnökömtől, aki idegesen kérdőre von, hogy hol kések a korai megbeszélésről. Milyen megbeszélésről?! – mondom magamban, és bambán bámulom a kivetített képét és az okosnoteszemet, amiben csak holnapra van betervezve egy reggeli meeting. Miután letettük, kapkodva indulnék, de az ajtóhoz lépve a biztonsági zár nem enged, percekig nem jutok ki a lakásból. Legszívesebben ordítanék dühömben, mire a háztartási segédem mosolyogva és sajnálkozó pillantással rám néz, majd udvariasan közli: elnézést kérek, máris kiengedem. Zavartam megköszönöm a segítséget, majd munkába menet azon gondolkodom, hogy meghibásodott-e vagy éppen öntudatra ébred(t) a háztartásomat vezető androidom…

Sors Rita