Az tény, hogy Magyarországon nem vetjük meg az alkoholt: a KSH 380 ezer alkoholistát számolt az országban, de ez a szakemberek és a WHO adatai szerint valójában sokkal közelebb jár az egymillióhoz. A helyzet azért ilyen súlyos, mert az alkoholfogyasztás gyakorlatilag a kelet-európai kultúra alapvető része, nem probléma az sem, ha valaki napi több pohárral felhörpint a saját borából vagy éppen házi pálinkájából, sőt, sokszor viccet csinálunk abból, ha valaki a reggeli műszak előtt betol egy „csavaros kiflit”. Mivel annyira a mindennapjaink részévé vált, nem meglepő, hogy a magyar alkoholfüggők 90 százaléka nem ismeri be, hogy beteg, és hogy az ivás problémát jelentene számára. A WHO adatai alapján a férfiak átlagosan háromszor annyi italt fogyasztanak itthon (a magyar férfiak mintegy 37 százaléka számít orvosi értelemben is alkoholistának), mint a nők, bár a legutóbbi felmérések szerint kezdenek ők is felzárkózni (az anyák különösen érintettek), korosztály tekintetében pedig leginkább a fiatalok és a 60 év felettiek veszélyeztetettek. Ráadásul Magyarország 2022-re világelső lett az egy főre jutó alkoholbetegek számában: a legfrissebb kimutatás szerint a magyar társadalom 21,2 százaléka számít alkoholbetegnek, ugyanez az arány a második helyezést elért Oroszországban 20,9, míg a bronzérmes Fehéroroszországban 18,8 százalékos.
Részegen sokkal veszélyesebb
Ez persze önmagában is egy igen súlyos probléma, azonban egy kutatócsoport újabb kockázatra hívta fel a figyelmet.
A Journal of Studies on Alcohol and Drugs című folyóiratban megjelent új tanulmány szerint ha valaki ittasan elég súlyosan megsérül ahhoz, hogy az kórházi kezelést igényeljen, ötször nagyobb lesz a kockázata annak, hogy a következő évben meghal. „A sérülések a problémás ivási magatartás egyik legközvetlenebb veszélye – mondja a kutatást vezető Dr. Sidra Goldman-Mellor, a Kaliforniai Egyetem Mercedben található Közegészségügyi Tanszékének munkatársa az EurekAlert! online lapnak. – Amellett, hogy olyan dolgok miatt sérülnek meg, mint az autóbalesetek és az esések, egyesek verekedésbe is keveredhetnek, vagy önmaguknak is árthatnak, miután ittak. Azonban nagyon keveset tudunk arról, hogy mi történik az alkoholfogyasztási zavarral küzdő emberekkel egy súlyos sérülés elszenvedése után, ezért akartuk megvizsgálni a legfontosabb kimenetelt: milyen valószínűséggel halnak meg”. Ennek vizsgálatához Goldman-Mellor és munkatársai a 2009 és 2012 közötti időszakban a 10 éves és annál idősebb kaliforniai lakosok sürgősségi osztályon tett összes látogatásának adatait megvizsgálták, ami mintegy 10 millióra rúgott. E betegek közül 262 222-nek volt olyan nem halálos kimenetelű sérülése, aminek idején ittasak voltak, vagy alkoholhasználati rendellenességet diagnosztizáltak náluk (magyarul diagnosztizált alkoholisták voltak).
E sérülések többsége (76,9%) nem szándékos volt, tehát balesetnek számított, 13,2%-uk testi sértés, 7,9%-uk önkárosítás, 2,1%-uk pedig meghatározatlan szándék miatt történt. A kórházi látogatást követő 12 hónapon belül 13 175 ilyen beteg halt meg – több mint 5% –, a teljes halálozási arány közel 5 205:100 000 volt, azaz
százezer sérült közül több mint ötezren veszítették életüket. A kutatók megállapították, hogy ez az arány több mint ötszöröse a kaliforniai lakosság többi részének, az életkor, a nem, a faj és az etnikai hovatartozás – amelyek a halálozási kockázatot erősen meghatározó tényezők – tekintetében.
Ez annyit tesz, hogy aki mondjuk most az ünnepi időszakban alkoholos befolyásoltság alatt megsérül súlyosabban, az nagyobb eséllyel nem éri meg 2023 végét. Goldman-Mellor szerint őt és kollégáit az ösztönözte a téma tanulmányozására, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy az alkoholfogyasztás az elmúlt néhány évben, különösen a világjárvány idején megnőtt. De mint elmondta, őt is meglepték az eredményeik. „Az alkoholfogyasztási zavarokhoz kapcsolódó sérülések önmagukban is közegészségügyi problémát jelentenek, de most már tudjuk, hogy a halálozás jelentősen megnövekedett kockázatával is járnak. A legtöbb ember, aki alkoholfogyasztási zavarral küzd, nem kapja meg a szükséges segítséget.” A kutatócsoport nem tudta megvizsgálni, hogy mi történt a betegekkel az elbocsátás után, de gyanítják, hogy sokan már akkor is meglehetősen betegek voltak, amikor először kerültek a kórházba, és a betegek egészségi állapota ezt követően romlott. Goldman-Mellor rámutat magukra a sürgősségi osztályokra, mint olyan helyekre, ahol az alkoholproblémákkal küzdő emberek további segítséget kaphatnak. Megjegyzi, hogy egyes sürgősségi osztályok összekapcsolhatják a betegeket olyan forrásokkal, mint például a járóbeteg-programok, amelyek a kábítószer-használat kezelését integrálják a krónikus betegségek, például a szívbetegségek, a cukorbetegség és a májbetegségek rendszeres alapellátásával. „Remélhetőleg a miénkhez hasonló tanulmányok felhasználhatók az erőforrások növelésére, hogy minden ilyen beteg átfogó ellátáshoz jusson, mind a szerhasználat, mind az általános egészségi állapot tekintetében” – tette hozzá.
Van segítség!
Ha úgy érezzük, hogy nekünk vagy szerettünknek meggyűlt a baja az alkoholfogyasztással, tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül, és létezik segítség. Az egyik legfontosabb dolog azonban az, hogy merjünk beszélni a témáról, ne tabusítsuk – ez az egyik első lépés. Az alábbi helyekhez bizalommal fordulhatunk:
- Anonim Alkoholisták: http://www.anonimalkoholistak.hu/
- Al-anon családi csoportok: http://www.al-anon.hu/
- A KIÚT Alapítvány honlapja: http://kiutalapitvany.hu/
- A Homokháti Szociális Központ Szenvedélybetegek Nappali Intézménye: http://hoszkp.hu/index.php/szenvedelybeteg-nappali-intezet
- Dr. Farkasinszky Terézia Drogcentrum: http://www.drogcentrumszeged.hu/
- Drogambulancia Szentes: http://www.szentesdrogamb.hu/
- Horváth Szilveszter addiktológia konzultáns: http://www.szenvedelybetegsegito.hu/
- A BMSZKI addiktológiai hálózatának online műhelye: http://addictus.blog.hu
- Nagy Zsolt és Mészáros Piroska addiktológiai konzultánsok: http://www.addiktologus.hu/
- Magyar Tudományos Akadémia szakkönyvek: http://www.mat.org.hu/szakkonyvek.php
Kiemelt kép: Getty Images