A Mélylevegő Projekt munkatársaival a saját magunk iránt tanúsított empátiáról, az önsegítő könyvek dömpingjéről és arról is beszélgettünk, hogyan lehet eladni az önismeret fontosságát azoknak, akik másképpen szokták megoldani a nehézségeiket. 

Nagy örömmel forgattam korábbi köteteteket, az Elmerülőt, és ez a mostani is nagyon tetszik, noha teljesen más, mint a korábbi munkátok. Bemutatnátok egy kicsit?
Az Elmerülő inkább elméleti jellegű könyv volt, amiben igyekeztünk közérthetően összefoglalni a tudnivalókat bizonyos mentális betegségekről, illetve körbejárni olyan pszichológiai témákat, amik jelen vannak a mindennapjainkban, és sokak érdeklődésére számot tartanak. Az Öntöző ezzel szemben inkább egy gyakorlati munkafüzet – még ha a munka szót nem is szeretjük ebben a szóösszetételben. Rövid elméleti részek vannak benne, amik kontextusba helyezik az azt követő, kifejezetten önismereti, önfejlesztő jellegű gyakorlatokat. A könyv elején van egy helyzetértékelés azzal kapcsolatban, hogy ki hogy áll az önismerettel, a végén pedig azt lehet megnézni, hova jutottunk.

A kettő között javarészt arról esik szó, hogyan csökkentsük az életünkben a rosszat, és hogyan növeljük a jót,

hogy szabaduljunk meg a halogatástól, perfekcionizmustól és hogy előzzük meg a kiégést. Ez a pozitivitás jelenik meg minden fejezetben és a könyvhöz készült grafikában is. A koncepció szerves része volt, hogy különbözzünk az előző kötettől, mert el akartuk kerülni az összehasonlítást, és azt, hogy ebben a könyvben egyszerűen azt hozzuk, ami onnan kimaradt. A grafikáktól pedig azt reméljük, hogy mindenki számára könnyen fogyaszthatóvá teszik a tartalmat és érthetőbbé tesznek absztrakt, elvont megközelítéseket is.

Mi a szakmai oka annak, hogy a most megjelent kötetben az önismeret van a fókuszban?
Egyre többen ismerik fel, hogy az önismeret milyen kiemelkedő jelentőségű testi-lelki jóllétünkkel kapcsolatban, nagyon sokszor merül fel ez a téma a Mélylevegő Projekt Insta-oldalán is. Az Öntözőt – életkortól függetlenül – főként olyanoknak ajánljuk, akik most indulnak el az önismereti úton: úgy építettük fel a könyvet, hogy az olvasók képet kaphassanak saját tulajdonságaikról, erősségeikről, fejlesztendő területeikről, ami segíthet felismerniük, mi húzódik meg egy-egy reakciójuk mögött, vagy mi az, ami testi tünet formájában mutatkozik meg náluk.

Az Öntöző borítója (Fotó: Libertine Kiadó)

Ha ironizálni akarnék, azt mondanám, üzleti szempontból kész szerencse, hogy azoknak szánjátok a könyvet, akik az önismereti út elején vannak, mert itthon a legtöbben itt, vagy még itt se tartanak.
Ez így igaz. A könyvnek az is célja, hogy kicsit eladja az önismeretet azoknak is, akik szkeptikusak és azt kérdik, „miért is kellene időt fordítanom az önismeretre, hiszen én ismerem magamat, itt vagyok 2022-ben a saját fejemben, csak tudom, mi van velem?!” Pedig a valóság az, hogy rengeteg mindent nem tudunk magunkról.

Ha kedvünk lenne is, mennyire van időnk és lehetőségünk arra, hogy a mentális egészségünkre fókuszáljunk?
Ez nagyon egyéni, de hogy nem szánunk rá eleget, az biztos. Azzal kapcsolatban például rengeteg infónk van kiskorunk óta, hogy a testi egészségünkre hogyan figyeljünk: öltözzünk fel melegen, ha hideg van, táplálkozunk vitamindúsan, ne dohányozzunk…Viszont mentális egészségünkkel már nem foglalkozunk ugyanígy. Az is érdekes ellentmondás, hogy bár

nagyon korán megtanuljuk, hogyan legyünk másokkal kedvesek és előzékenyek, arról nem esik szó, hogy magunk felé hogy tudunk ugyanilyen kedvesen, empatikusan, megértően fordulni.

Eltérő mértékben ezért, de mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy önismerettel foglalkozzunk. 

Szerinted miért nem tudunk magunkhoz olyan empatikusan fordulni, mint másokhoz?
Társadalmilag nem támogatott, hogy saját sikereinkre büszkék, gyengeségeinkkel megengedők legyünk, mert ennek az az olvasata, hogy nagyképűek vagyunk, vagy épp olyasvalakik, akik nem törekszenek arra, hogy jobbak legyenek. Pedig az önismeret kifejezetten segíthet abban, hogy könnyebben vegyük az elénk gördülő akadályokat, hogy jobban működjünk a társas viszonyainkban, hogy jobbá váljunk, ha úgy tetszik. 

Ez a jobbá válás lenne a könyvben többször emlegetett mentális virágzás kifejezés tartalma?
A mentális egészség és a mentális betegség a köztudatban skálaként jelenik meg, aminek az egyik végén vannak a mentális betegségek, a másik végén pedig a teljes mentális egészség. Pedig az például, hogy valakinek van valamilyen mentális betegsége, nem jelenti azt, hogy nem lehet mentálisan mégis egészséges. Olyan ez, mint a szemüvegesség. Ha szemüveges vagyok, akkor nem egészséges a szemem, de összességében nyugodtan mondhatom egészségesnek magam, hisz nincs krónikus betegségem. A mentális egészséggel is hasonlóan áll a dolog. A mentális virágzás olyan állapot, amiben megfelelő erőforrásaink vannak ahhoz, hogy jól legyünk, akár küzdünk valamilyen mentális betegséggel vagy más akut nehézséggel, akár nem.

Hogyan lehet elérni ezt az ideális állapotot?
Tudatos odafigyeléssel, ami végül azt eredményezi, hogy bár esetleg szorongásos tüneteink vannak, megismerjük, mi segít abban, hogy csökkenteni tudjuk ezt, és például egy félelmetesnek tűnő munkahelyi prezentációt a szorongásunk ellenére is megtartunk. A cél tehát nem az, hogy soha ne szorongjunk, hanem hogy azt egy olyan szinten tudjuk tartani, ami nem gátol minket az életvezetésünkben. Az önismeret többek közt abban segít, hogy a szorongást vagy más tünetet felismerjük, kezelni pedig olyan hétköznapokba is illeszthető dolgokkal lehet, mint hogy megtanulunk relaxálni, meditálni, időt szánunk az érzelmi kikapcsolódásra, pihenésre. Ha az önismeretre is időt fordítunk, megtudhatjuk, hogy bizonyos dolgokra miért úgy reagálunk, ahogy. Hogy mi van amögött például, ha sokszor a környezetünk számára érthetetlen módon felcsattanunk, pedig nem bántottak minket. Az ilyen minták felismerése rengeteget segít abban, hogy élhetőbbe váljanak a mindennapok. 

Sokat olvasok arról, hogy csökkenthető a szorongás, hogy küzdjük le a stresszt, miközben nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezeket mindenképpen tűzzel-vassal írtani kellene. 
Valóban így van: a szorongás és a stressz elkerülhetetlen része az életnek, az egészséges pszichés működésnek, hiszen ezek sarkallnak minket arra, hogy tegyük a dolgunkat, hogy kikeljünk reggel az ágyból, hogy elmenjünk dolgozni. Az viszont, hogy ki mennyire szorong, és mikor jut el addig, hogy a szorongása már nagyon zavaró mértéket ölt, nagyon sok dolog függvénye. Nem véletlen, hogy itt is az önismeret kérdésébe botlunk: ahhoz, hogy kezdeni tudjak valamit a szorongató helyzetekkel, fel kell ismernem, hogy mi és miért gyakorol rám ennyire erős hatást. 

A könyv szerzői és a kiadó vezetője az Öntöző bemutatóján (Fotó: Szabó Lilla)

Szerinted miben tud kiemelkedni a ti könyvetek egy olyan piacon, ahol kis túlzással más sincs, csak önsegítő könyv?
Szerintem fontos, hogy mi nem világmegváltást ígérünk, nem azt mondjuk, hogy olvasd el ezt a 12 pontot, és megváltozik az életed, hanem kis ajánlásokat fogalmazunk meg, amikkel el tudsz indulni egy önismereti úton. Fontos az is, hogy pszichológusként odafigyelünk arra, hogy szakmai igényességgel készüljön el a kontextusba helyezés is, hogy olyan elméleteket hozzunk, amik korszerűek, tényleg megállják a helyüket. Egyébként nem mondjuk, hogy coaching könyvek nem lehetnek jók. Csak sokszor azt látjuk, hogy one size fits all megközelítéssel próbálkoznak, mi viszont egy olyan könyvet szerettünk volna, ami az olvasóról szól, hogy saját magának tudja feltenni ezeket a kérdéseket, és a saját maga válaszait tudja megadni.

Mire használjam az Öntözőt és mit remélhetek, ha jól használom?  
Bízunk abban, hogy az Öntöző arra fogja sarkallni a használóit, hogy a könyvvégeztével tovább haladjanak a megkezdett önismereti úton. Akár szakemberrel, akár csak úgy, hogy körülnéznek, és további könyveket keresnek. Hiszünk benne, hogy a könyv egyfajta iránytű is lehet azzal kapcsolatban, hogy pontosan merre is kell majd továbbmenni, hol van szükségük változtatásra. Nehezen tudok erre jobb időszakot elképzelni, mint a december 23-a és 31-e közötti pár napot, amikor szerintem valamivel több módjuk van az embereknek arra, hogy magára is szakítson egy kis időt. 

Semmi világmegváltásra vonatkozó ígéret?
Nem kizárt, hogy nagy változásokat indít el a könyv, de ez tényleg azon múlik majd, aki használja. 

Kiemelt kép: Getty Images