Mivel a hétköznapjainkban mindenhol találkozunk vele – ha balra nézek, most is látok egyet –, nem is gondolnánk, hogy milyen varázslatos dolog az üveg. Színtelen, szagtalan, rossz ízű (senki ne kóstolja meg!), kemény és átlátszó, van belőle leheletfinom és golyóálló, sőt a világ ma ismert legkeményebb anyaga is egy üvegfajta, amelyik még a gyémántot is karcolja. És noha olyan kemény, hogy nincs is mihez hasonlítani, az üveg mégsem szilárd halmazállapotú, hanem cseppfolyós. Azaz folyadék. Ha valakinek van rá tizennégymilliárd éve, megnézheti, amint a borospohara szétfolyik az asztalon. Szóval, a tudósok sem tudják, hogy az üvegnek mely tulajdonsága okozza – talán egy olyan, amiről még csak nem is hallottunk –, hogy ha embereket ültetünk egy üveglap mögé, megváltozik a viselkedésük. És nem jó irányba.

Elzárva

Egy felmérés szerint a szélvédő üveg biztonságában ülő autóvezető honfitársaink közel háromnegyede szenvedett el – egy másik szélvédő üveg mögül érkező – szóbeli gyalázkodást az utakon az elmúlt egy év során. Sokáig azt hittük, az emberek azért válnak agresszívvé, ha az interneten kommentelnek, mert névtelenségbe burkolódzva megtehetik. Ma már tudjuk, hogy névvel és arccal is rutinszerűen olyan alpári tud lenni valaki, amilyen valódi személyes helyzetekben soha. És mára már személyes tapasztalatokkal rendelkezik arról nagyjából mindenki, hogy mennyire másképp viselkedik, ha egy videókonferencia-alkalmazáson keresztül vesz részt az értekezleten, mint amikor személyesen. Sokak számára egy online meeting kiváló alkalom multitasking-képességeik fejlesztésére, ami személyes jelenlét esetén eszükbe sem jutna, és az éppen beszélővel szemben is minimum udvariatlanság.
Hogy mekkora szerepe van abban az üvegnek mint anyagnak, hogy képernyő elé ülve megváltozik a személyiségünk, tudományosan még nem tisztázott, az viszont már igen, hogy ennek a jelenségnek neurobiológiai gyökerei vannak, mégpedig az agyunkban. A személyes találkozások bizonyos jelentéktelennek tűnő részletei egyszerűen reprodukálhatatlanok egy videókonferencia során, méghozzá éppen azok, amelyek arra sarkallnak minket, hogy megértők, együttérzők, empatikusak legyünk embertársainkkal. Az amerikai Psychiatric Times kiadványában nemrég megjelent cikk szerint amikor valaki online értekezleteken vesz részt, valódi, személyes találkozások nélkül, akkor nem termelődik az agyában az emberi jó érzés és empátia alfája és ómegája: az oxitocin nevű hormon.

Egy ritmusra ver a szív