Az iskolaérettség kérdése azért nehéz ügy, mert majdnem egy évvel azelőtt kell róla véleményt mondani, hogy a gyerek ténylegesen megkezdené az iskolát. Az a 8-9 hónap, ami a halasztási kérelem benyújtási határideje és a szeptemberi tanévnyitó között van, nagy idő, és azt kell megsaccolni, vajon fejlődik-e majd annyit a gyerek ezalatt, ami őt egy sikeres (de legalábbis nem kudarcos) iskolakezdésre predesztinálja. Ezt az óvónők, akik nap mint nap látják a gyereket, általában azért meg tudják állapítani – adott esetben az ott dolgozó fejlesztőpedagógussal, logopédussal vagy pszichológussal kiegészülve –, de nagyon sok olyan eset van, amikor a döntés meghozatalához, illetve a halasztási kérelem alátámasztásához nem elegendő az óvoda álláspontja, hanem egy szakértő véleményére is szükség lehet.

Fejlődési késés vagy fejlődési zavar?

„Amikor felmerül egy nagycsoportos gyereknél, hogy menjen iskolába vagy sem, akkor sokszor arról van szó, hogy a fejlődése jól halad minden területen, csak példádul egy picit lassabb, mint az átlag, vagy van egy adott terület, ami lassabban fejlődik a többinél. De az irány alapvetően jó. Ilyen esetben az a kérdés, hogy ezt a kis lemaradást be fogja-e hozni abban az egy évben, ami az iskolakezdésig hátra van, illetve olyan iskolába megy-e, ami az ilyen kis eltéréseket tolerálja, és nem várja el, hogy mind a húsz-harminc gyerek mindenből ugyanazon a szinten legyen” – mondja Dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus, pedagógus, a Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ társalapítója és szakmai vezetője.

Ehhez képest teljesen más helyzet, ha valami „gyanús”, ha a gyerek fejlődése eltér a tipikustól, mert ez nem egyszerűen fejlődési késés, hanem fejlődési zavar.

„Fejlődési zavar esetén szinte mindegy is, mikor fogja elkezdeni a gyerek az iskolát, neki az nehéz lesz.

Ilyen fejlődési zavar például, ha nem alakult ki a gyerekben az úgynevezett fonológiai tudatosság, vagyis az a fajta tudás, hogy a szavak hangokból állnak. Ez ugyanis nem velünk született képesség. Ahhoz viszont, hogy betűket tudjunk tanulni, az kell, hogy a hangok a fejünkben önállóan meglegyenek. Ennek el kell érnie egy bizonyos fejlettségi szintet az iskolakezdéshez, enélkül ugyanis a gyerek szenvedni fog az iskolában, nem lesz képes az olvasás, írás elsajátítására. Vannak olyan gyerekek, akiknek ez nem hatévesen jön meg, hanem hétévesen. Előfordul, hogy ötévesen még nem látszik, hogy ez meglesz-e hatéves korára. Miből következtetünk arra, hogy mi lesz egy év múlva? Abból, hogy ő most üti-e az ötévesek szintjét. Mi sem vagyunk jósok, de szakemberként az ilyen és ehhez hasonló kérdésekben tudunk adni egy jó becslést, ami alapján a szülő döntést tud hozni” – magyarázza Éva. Egyébként a legtöbb óvoda azon az állásponton van, hogy ha vannak kétségek, akkor inkább ne menjen a gyerek iskolába. Amit egy pedagógiai szakpszichológus ehhez hozzá tud tenni az az, hogy először is megállapítja, fejlődési késésről vagy zavarról van-e szó, pontosan beazonosítja a lemaradt részképességeket, és megoldási javaslatokat tesz a fejlesztés vagy terápia szükségessége és iránya terén.

Fejleszteni vagy nem fejleszteni, ez itt a kérdés

Dr. Jármi Éva, pedagógiai szakpszichológus-pedagógus, a Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ szakmai vezetője (Fotó: Posztós Csaba/PhotoMania)

Mit csinál a szülő, ha kiderül, hogy a gyereke le van maradva valamiben? Elviszi fejlesztésre. Ha hatévesen iskolába megy, akkor azért, hogy szeptemberre „odaérjen” a gyerek, ahová kell, ha visszatartja még egy évig, akkor pedig azért, hogy hétéves korára már valóban elérje az iskolakészültséget. A kérdés az, hogyan igazodjunk el a különféle módszerek tengerében és mekkora áldozatot kell bevállalnunk (családként, anyagilag, időben, logisztikailag, stb.) a gyerek fejlesztése érdekében. „A fejlesztés egy piac. Sok olyan elv működik ezen a területen, ami piaci elv, nem szakmai. Amikor az ember elviszi a gyerekét bármilyen fejlesztő helyre, olyan nagyjából nincs, hogy azt mondják, minden rendben van a gyerekkel, ne tessék többet jönni” – mondja Éva, aki szerint éppen ezért érdemes egy független szakembert is megkérdezni, akinek nem fűződik anyagi érdeke ahhoz, mit állapít meg a gyerekről. „Például minket itt a Központban nem terhel sem intézmény, sem a rokonság elképzelése az iskolaérettségről, nekünk semmilyen érdekünk nem fűződik ehhez vagy ahhoz, nem akarjuk, hogy a gyerek óvodában maradjon, nem akarjuk, hogy iskolába menjen. Mi tényleg nem fogunk mást mondani, mint amit látunk a saját konzultációnk, vizsgálatunk, mérésünk alapján” – szögezi le a szakpszichológus.

Iskolát válasszunk, ne tanítót

A szakértő szerint legtöbb esetben nemcsak az a kérdés, mikor menjen iskolába a gyerek, hanem az is, hogy hova. Nagyon fontos, hogy az iskolát elsősorban a gyerek személyiségéhez és képességeihez válasszuk, és ne a saját – tudatos vagy tudattalan – elvárásainkhoz. Az iskolaérettségi felmérések során ki fog derülni, hogy nagyjából mi az a terhelés, amit a gyerek gond nélkül bírni fog, és mi az, amit csak fogcsikorgatva és száz különóra árán fog tudni teljesíteni.

„Olyan iskolát kell keresni, ahol a gyerek jól érzi magát”

– mondja ki Éva a varázsmondatot az iskolaválasztással kapcsolatban. Vannak olyan horrorsztorik, amikor például a szülők felvetetik a sajátos nevelési igényű gyereküket egy kéttannyelvű osztályba, ahol aztán szegény vért izzadt a tananyagtól, és később ki is hullik. Ez tipikus példája annak, amikor a szülő magának választ iskolát, nem a gyereknek.

A korábbi években a szülők gyakran nem is feltétlenül iskolát választottak, hanem osztályfőnököt: aki nagyon kedves és szimpatikus volt a bemutató órán (vagy az ismerősök elmondásai szerint), ahhoz iratkoztak be. Első osztályban ugyanis az a lényeg, hogy a gyerek megszeresse az iskolát, ehhez pedig egy melegszívű tanítón keresztül vezet a legbiztosabb út. Jelenleg azonban a döntés szempontjából felértékelődött az iskola mint intézmény szerepe, annyira bizonytalanná vált az egyes pedagógusok helyzete. Nem lehet biztonsággal arra építeni, hogy a most kiszemelt osztályfőnök még szeptemberben is biztosan ott lesz, és nem megy el másik iskolába vagy nem kényszerül pályaelhagyásra. „Sok iskola most már annyira bizonytalannak érzi a saját pedagógusainak a helyét, hogy nem merik megmondani, ki lesz az elsős tanító. Jó hír viszont, hogy a Coviddal terhelt évek után most legalább újra lehet nyílt napra menni” – mondja a szakember.

A szülőkről is szól

„A mi Központunkban az iskolaérettségi vizsgálatok elég intenzív szülői jelenléttel valósulnak meg. Van, aki nem érti, miért kell az iskolaérettségi vizsgálatra a szülőnek is jönnie. Hiszen az a gyerekről szól, nem? Persze meg tudjuk csinálni a szülő nélkül is, de valójában ahhoz, hogy a szülő döntését igazán meg tudjuk segíteni, azt is látnunk kell, neki milyen tervei vannak, milyen iskolák vannak a fejében, milyen kimenetet szeretne az iskolától, és mennyire van a családon belül egyetértés ebben.

Ilyenkor rengeteg dolog ki szokott derülni a szülőkről. Például azért nagyon fontos a szülő számára, hogy a gyerek hatévesen elkezdje az iskolát, mert az óvodában maradást lemaradásnak értelmezi.

De ilyenkor át kell gondolnia, fel van-e készülve arra, hogy a hatévesének esetleg nehézségei lesznek? Tudja-e majd ebben támogatni, kibírja-e, hogy a gyereke elsőben nem lesz éltanuló? Vagy fordított esetben, kibírja-e, hogy egy csomó gyerek elballag az óvodából, és az ő gyereke lesz az, aki visszamarad?” – avat be a szülő dilemmák rengetegébe a szakértő.

Sok szülő egy idő után teljesen belecsavarodik a témába: ilyenkor jól jön egy külső szem, aki segít neki visszatalálni a helyes vágányra. „Pont most beszélgettem egy anyukával, aki abban gondolkodott, hogy csak kétféle iskola létezik. Az egyik, ahol a gyerekek boldogok tudnak lenni (ezek a személyközpontú, alternatív iskolák, például a Rogers vagy a Waldorf), a másik, ami sikeres gyerekeket tud »kitermelni«, és olyan muníciót ad nekik, amiből sikeres továbbtanulás, aztán sikeres élet lesz (például a kéttannyelvű iskolák). Az ő fejében a sikeresség és a boldogság egymást kizáró kategóriákká váltak: aki sikeres, az boldogtalan, és aki boldog, az nem sikeres. Őt például ebből a fekete-fehér látásmódból kellett egy picit kizökkenteni ahhoz, hogy tovább tudjon lépni iskolaválasztás ügyben” – meséli Éva.

Fotó: Getty Images

A halasztási kérelem

A halasztási kérelemmel kapcsolatos tudnivalók és az eljárás menetének részletes leírása megtalálhatók az Oktatási Hivatal honlapján. Elektronikusan és postai úton is be lehet nyújtani a kérelmet, amihez érdemes rögtön érdemi indoklást csatolni. (Az elmúlt évek tapasztalata alapján az augusztusi születés tűnik az egyetlen jolly joker érvnek, de semmiben sem lehetünk biztosak.)

„Ha valaki semmilyen indoklást nem ír, vagy csak annyit, hogy a gyerek még szeret délután aludni vagy szeret játszani, az valószínűleg kevés lesz a sikerhez.

Ha viszont van legalább egy óvodai támogató nyilatkozat a halasztáshoz, az nagy valószínűséggel nem fog automatikus elutasítást kiváltani, de lehet, hogy elrendelnek egy iskolaérettségi vizsgálatot az illetékes pedagógiai szakszolgálatnál. Azért mondom, hogy lehet, mert az nem teljesen átlátható, mi alapján dönt úgy az Oktatási Hivatal, hogy kell-e további vizsgálat vagy sem. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az is kérdés, hogy a kirendelt iskolaérettségi vizsgálat pontosan mit takar, lesz-e rá kellő szakember kapacitás, vagy csak egy tessék-lássék dolog lesz” – mondja Éva.

Az Oktatási Hivatal honlapja szerint például ezek mellékelhetők a kérelemhez: pedagógiai szakszolgálat szakértői véleménye, óvodai fejlődési napló, pedagógiai szakvélemény, szakorvosi igazolás.

Figyelembe véve, hogy december van, a pedagógiai szakszolgálatok pedig iszonyúan leterheltek, magánintézményektől is kérhetünk szakvéleményt.

„Ha valakinek megér annyit a nyugalma, hogy kifizessen egy magánszakvéleményt, akkor javaslom, olyan szakemberhez menjen, aki komplex iskolaérettségi vizsgálatot csinál, tehát nem csak a mozgást nézi, és lehetőleg csoportos helyzetben is végez mérést. Ha a szülő ezt a szakvéleményt feltölti a kérelemhez, akkor az Oktatási Hivatal munkatársa láthatja, hogy ezt nemcsak az anyuka meg az óvoda konspirálta össze, hanem szakértő is megnézte a gyereket. Ilyen esetben nem tartom valószínűnek, hogy ne fogadnák el a kérelmet további vizsgálat nélkül” – teszi hozzá a szakember.

Ha hatévesen menni kell, akkor se ijedjünk meg!

Előfordulhat, hogy az Oktatási Hivatal nem tartja megalapozottnak a halasztási kérelmet, és a gyerek hatévesen tankötelessé válik, vagyis iskolába kell mennie, annak ellenére, hogy a szülők ezt nem szeretnék. (Az Oktatási Hivatal határozata elleni egyetlen jogorvoslat a közigazgatási per indítása.) Ilyenkor sem kell azonban kétségbe esni. Először is, még majdnem egy év lesz az iskolakezdésig, ami alatt rengeteget változhat egy gyerek. De ha erre szeretnénk rásegíteni, akkor ott van a már emlegetett fejlesztés lehetősége. Azzal is optimalizálhatjuk a helyzetet, ha olyan iskolát és olyan profilú osztályt választunk a gyerekünknek, amelyben ő jól fogja érezni magát és nem ró rá extrém terhelést. Végül, amiről az új, 2019-es NAT kapcsán talán kevesebb szó esett:

belassították az első osztályosok tanmenetét, éppen azért, hogy jobban igazodjon a hatévesek fejlődésmenetéhez.

„Ez azt jelenti, hogy ugyan elkezdődik az írás-olvasás tanítás, de elég hosszú az alapozási időszak. Tehát mondjuk míg az írott betűk elemeinek előkészítésére a régi NAT-ban 2-3 hét volt, arra most bő két hónap van. Az, hogy ez mennyire valósul meg a gyakorlatban, persze valamennyire tanárfüggő is, de a lehetőség megvan a hosszabb óvoda-iskola átmenetre. Érdemes erről megkérdezni a kiszemelt iskola, tanító álláspontját” – hangsúlyozza Éva.

Kiemelt kép: Getty Images