Nem mindegy, hogyan érkezünk e földi világra. Az ősi spirituális tanok szerint születésünk módja már eleve sokat elárul személyiségünkről, jövőnkről, de múltunkról, azaz előző életeinkről is. Fontos tényező lehet a születés előtti időszak is, így az anya várandósságának ideje: például történt-e koraszülés vagy túlhordás? Első gyermek-e az illető, vagy sem? Ha igen, hányadik? Voltak-e esetleg korábbi elvesztett, meg nem született testvérei?

Emellett az újszülött megérkezésének a körülményei is számítanak ezoterikus szemszögből. Az emberiségben ugyanis régóta él egy kép arról, milyen is egy normálnak, átlagosnak tartott születés. Utóbbit általában úgy képzelik el, hogy a gyermek viszonylag rövid vajúdás után jön a világra, egészséges külsejű kisdedként, aki azonnal felsír – és kezdetét veszi egy új ember élete a Földön.

Születésünkben a sorsunk

Ám mivel nem mindig történik minden szabályszerűen, felmerül a kérdés: vajon az átlagtól eltérő születések tényleg előre jelzik, hogy az illetőből különleges ember válik? A szkeptikusok ezt tagadják, mondván: csak azért hisszük, hogy híres embereknél gyakoribbak a szokatlan születési körülmények – mint például a 10 hónapra túlhordott Julius Caesar esetében a világ első dokumentált császármetszése –, mert csak róluk tudunk, az ő életük vonult be a történelmi krónikákba. Szerintük tehát nincs összefüggés a születés módja és a későbbi életút között.

A spirituális tanok alapján azonban nagyon is van kapcsolat. A „sima” születés arra utalhat, hogy az illető nem hozott magával előző életeiből olyan karmát, amely mostani életét extrémmé – például szokatlanul sikeressé vagy nehézzé – tenné. Ám a szülés, születés körüli bonyodalmak, netán a csecsemő átlagtól eltérő külseje szimbolikusan jelezhetik, hogy különleges életút vár rá.

…

Bővebben érdekel a téma? Lapozz az Ezotéria 2015/6. lapszámának 32. oldalára!

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock