Nélkülözhetetlen alkotóelemünk és normál működésünk alapja a vas, hiszen részt vesz az oxigénszállításban, a vörösvérsejtek és az izomzat munkájában, fontos szerepe van a sejtek életében, a sejtlégzésben, továbbá az anyagcsere-folyamatokban. A vas fontos összetevője a vörösvértestekben a hemoglobinnak, az izomban pedig a mioglobinnak, és számos enzimnek. Megfelelő szintje nemcsak fizikai, de szellemi működésünkről is gondoskodik, frissességünk, energikusságunk mellett jelentős a koncentrációs és emlékezőképességünk vonatkozásában is. 

Fontos az életmódunk

A kiegyensúlyozott táplálkozás a vas tekintetében is hangsúlyos tényező, hiszen a szervezetünk nem képes előállítani a mikroelemet, amelynek pótlásáról így
külsőleg, azaz étkezéssel gondoskodhatunk. Napi szinten 0,5–1 mg vasra van szükségünk, ami nagyjából 10–20 mg vas bevitelével fedezhető. Míg a szervezetünk egy nap 50–100 mg-ot képes felvenni, hiány esetén ez a szám inkább 100 mg. 

– A táplálkozás kapcsán a változatosságot érdemes szem előtt tartani, vagyis odafigyelni arra, hogy minél sokszínűbben legyenek jelen a tányérunkon az élelmiszerek – javasolja dr. Bajnok Éva obezitológus, endokrinológus, belgyógyász. – A hús (elsősorban a vörös) és a tojás tartalmazza a legtöbb és legjobban felszívódó vasat, ezért ez kifejezetten értékes forrás, emellett tanácsos fogyasztani teljes kiőrlésű gabonákat, magvakat (főleg napraforgómagot), hüvelyeseket (például lencsét, babot, borsót), mákot és vasat tartalmazó bogyósgyümölcs-­leveket is, amelyek enyhe vashiányban is a támaszaink lehetnek. A közhiedelem szerint a spenót fontos vasforrás, a valóság viszont az, hogy a zöldség magas vastartalmát nem élvezhetjük maximálisan, mivel az nem, vagy csak nagyon kis mértékben képes felszívódni belőle. A vegetáriánus és vegán életmódot követőknek vassal dúsított gabonaféléket és egyéb élelmiszereket is ajánlott fogyasztaniuk, mert bár a növényekben is megtalálható a vas, azokból sokkal nehezebben szívódik fel.

Rizikócsoportok

A vashiányt előidéző okokat három csoportra bonthatjuk. Az első az életmóddal van összefüggésben, amikor nem viszünk be elég vasat a szervezetünkbe, vagy olyan élethelyzetben vagyunk (például kismamaként szoptatunk), hogy sokkal nagyobb mennyiségre lenne szükségünk belőle. A második ok a nem jó felszívódás, ami általában valamilyen gyomor és bél területeit érintő gyulladás következtében figyelhető meg, vagy bélrendszeri műtéten átesett betegeknél. Egyes gyógyszerek, mint a gyakran szedett gyomorvédő protonpumpa-gátlók is előidézhetnek felszívódási zavart, akárcsak a pajzsmirigybetegség.