Ötvennégy éves korában elhunyt Rudolf Nurejev.
Ereiben tatár vér csörgedezett és nagy orosz lelke volt. A transzszibériai vonaton, a Bajkál-tó és Vlagyivosztok között született, 1938. március 17-én. Katona apja mellett gyerekkorában – a baskír Ufában – sokat szenvedett, apja mélyen megvetette fia táncszenvedélyét. Rudolf Hametovics Nurejev hétéves korától kezdve megszállottan táncolt.
Tizenhét évesen ösztöndíjat kapott a híres leningrádi Kirov Balettiskolába. A világ legkiválóbb táncintézményében korunk legzseniálisabb férfitáncosa vált belőle. Három év után főszerepben debütált, hamarosan a nagy múltú együttessel már külföldi turnékra indult. Az üstökösként feltűnt Nurejev nevét gyorsan megtanulták a tánc világában.
Nehéz embernek tartották. Tisztában volt az értékével, követelt, lázadt, botrányt keltett. 1961-ben, Párizsban vendégszerepeit a társulata. Nurejev hevesen bírálta a karmestert, hozzávágta a balettcipőjét… Siker ide vagy oda, a botrányhőst meg akarták leckéztetni, hazaparancsolták. Nurejev lelépett. Disszidált. Óriási politikai vihar kerekedett, miközben ő Cocteau vendégszeretetét élvezte. 1961 őszén, Londonban, egy jótékonysági gálaesten vendégszerepeit, Margót Fonteyn, az angol primabalerina, a legünnepeltebb nyugati táncosnő kérte fel, hogy legyen a partnere. A Királyi Balett azonnal leszerződtette.
Elegáns, mélyen muzikális, lenyűgöző jelenség volt, álom, ahogy táncolt. A brit főváros közönsége 40 percig tapsolt és a Guinness-könyvébe feljegyezték: 89-szer hívták a függöny elé!
Minden adottsággal rendelkezett ahhoz, hogy az egyetemes táncművészet óriásai közé sorolják: bámulatos szorgalom, nagyszerű fizikai erő, káprázatos virtuozitás, romantikus és szenvedélyes, hagyománytisztelő és hagyományteremtő. Szinte repült a színpadon. Ez a légies és robbanékony vadmacska táncköltészetet alkotott. Csak óriáshoz hasonlítható, ő volt korunk Nizsinszkije.
Nurejev és Margot Fonteyn, az „álompár ” , világszerte meghódította a közönséget, tizenkét éven át táncoltak együtt. Sugárzásától a nők és a férfiak egyaránt felvillanyozódnak. Parádés szerepeiről – Rómeó és Júlia, Hattyúk tava – film is készült. Sikeres koreográfus, 1983-tól a Párizsi Opera balettvezetője.
A nyugat-európai és az amerikai felső tízezer és a művészvilág dédelgetett kedvencének számított. Andy Warhol látta vendégül, a görög multimilliomos Niarchos jachtján pihent, barátjának számított Jeanne Moreau, Yves Saint Laurent, Peter O’Toole és sok más neves személyiség.
Valójában azonban a színpadon élt igazán. „Számomra semmi más – a szerelem sem – számít, csak a tánc ” – vallotta.
A senki földjén élt, mindenütt és sehol sem volt otthon, jegyezte meg találóan idős barátnője, Maude Goslin. Osztrák útlevele volt és több lakóhelye, egy Londonban és egy Richmondban, kastélya MonteCarlóban, Maria Callas párizsi, tizenkétszobás apartmanja is az övé lett, villát vett egy kis Karib-szigeten. Naponta hat óra alvás, maszszázs, forró fürdő és tizenhárom óra a balett-teremben, ez volt a napirendje. „A művészethez erőfeszítésre van szükség” – hangsúlyozta és ehhez tartotta magát.
A Bajadér díszbemutatóján, a Párizsi Operaházban, októberben óriási ovációban részesítették a mestert. Nurejev azonban a színpadon, ahol annak idején repült, már állni sem tudott. Ez volt a búcsú.
Nem az öregedés, korunk kegyetlen kórja, az AIDS végzett vele. Öt éve tudta, hogy pályafutásának vége, hónapjai, napjai megszámláltattak. „Ha abba kell hagynom a táncot, nincs értelme az életemnek” – mondta.
A tánc istenének most már csak Terpszichore – a tánc múzsája – lehet a partnere, az elíziumi mezőkön…
Szilágyi Éva
Nők Lapja 1993/3. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Rudolf Nurejev a Rómeó és Júlia táncpróbáján a Londoni Colosseumban, 1980-ban. (Fotó: Michael Ward/Getty Images)
