A cinizmus az egészségünkre és a karrierünkre is hatással lehet

Van olyan helyzet, amikor mindenkiből előjön a cinikus, nagyszájú. Mert biztos neked is van olyan munkatársad, aki hétfőként rendszeresen „megbetegszik”, vagy olyan barátnőd, aki mindig az utolsó pillanatban mondja le a közös programot. Ilyenkor persze rögtön tudod, miről is van szó, és sommás véleményedet senki sem teszi zsebre. Cikkünkből kiderül, miért van ránk rossz hatással a cinizmus, miért alakul ki, és még egy tesztet is mutatunk, amiből kiderül, hogy mennyire vagy érintett (ha esetleg nem tudnád magadról).

Cinikusnak lenni és a legrosszabbat feltételezni a másikról nagyon egyszerű. A negatív gondolatok alattomosan veszik át az irányítást felettünk, és ha nem vigyázunk, egy kis idő múlva már csípőből így reagálunk mindenre. Ez pedig súlyosan károsíthatja az egészségünket is. Egy 2009-es amerikai, több, mint 90 ezer nő részvételével végzett kutatás szerint a cinizmus, pesszimizmus és úgy általában a negatív gondolkodás jelentősen növeli a rákos daganatok és a szív-koszorúér megbetegedésének kockázatát, míg a pozitív életszemlélet akár nyolc extra évet is jelenthet. Ez azért már olyan jelentős különbség, ami miatt érdemes azonnal életszemléletet váltanunk.

Azt sem árt tudni, hogy állítólag még az ember karrierjét is károsíthatja az örökös cinizmus. Olga Stavrova (Tilburgi Egyetem) és Daniel Ehlebracht (Kölni Egyetem) kutatásából legalábbis ez derült ki: 1146 amerikai adatait elemezték, akiket az első alkalom után kilenc évvel később újra megkérdeztek. Azt találták, hogy azok,

akik a legcinikusabbak voltak, általában kevesebb pénzt kerestek, és kilenc évvel később még mindig kevesebbet kerestek, mint az idealisták.

Később megismételték más alanyokkal, kisebb eltelt idővel, az eredmény ugyanez maradt.

A szakemberek szerint a cinizmus nem más, mint védekező mechanizmus, egy álarc, ami mögé elbújhatunk, amikor nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan szeretnénk. Dr. Lisa Firestone klinikai pszichológus, a jelenség kutatója szerint a rosszindulatú viselkedés mögött tipikusan sértődöttség és harag áll. Ha nem tudunk megbirkózni ezekkel a negatív érzelmeinkkel, akkor az torzíthatja a dolgokhoz való hozzáállásunkat. Ha egyszer elkezdjük a cinikus viselkedést, akkor hamarosan mindenre hasonlóan fogunk reagálni. Hogy ez miért is baj? A hosszútávú egészségügyi kockázatok mellett rövidtávon magányossá és boldogtalanná válunk (ami egy új tanulmány szerint még a dohányzásnál is jobban öregít). Hiszen nem engedünk senkit közel magunkhoz, a csípős beszólásokkal fedjük el a valódi, sérülékeny énünket. Amilyen viccesnek és frappánsnak tűnhetünk kívülről, annyira szenvedhetünk is a saját magunk által felépített elefántcsonttoronyban.

Teszt: Mennyire efolyásolja az életedet a cinizmusod?

Mintákat követünk?

A pszichológus szerint a legtöbbször egy rossz beidegződést, mintát követünk, például a szüleinkét (akiknek például a csillagjegyei is nagy hatással lehetnek a személyiségünkre). Nem tanultuk meg kezelni a bonyolultabb, megértést és empátiát igénylő helyzeteket, ezért a legkisebb ellenállás felé tartva inkább hárítunk. Igazából a cinizmus, rosszindulat abból fakad, hogy irreális elvárásokat támasztunk mások és magunk felé is, amiknek nem lehet megfelelni.

Cinizmus, szarkazmus vagy irónia?

Manapság is gyakran előfordul, hogy összekeverik az iróniát, a szarkazmust és a cinizmust, pedig mindhárom jól elkülönülő fogalom. A félréértésekért sokan Alanis Morisette-et hibáztatják, akinek a leghíresebb, Ironic című számában nem ironikus helyzetek szerepelnek, hanem csak balszerencsés szituációk (mint amilyen az eső az esküvőnk napján). Az irónia az, amikor a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, a beszélő szándéka szerinti értelme ellentétes; a szarkazmus pedig valakinek vagy valaminek a gúnyolása, vicctől, humortól mentesen. A cinizmus viszont egy alapvetően nihilista attitűd az élet és más emberek felé, míg a szarkazmus használható pozitív ideák vagy érzések kifejezésére is.

Amikor nem az elvárásainknak megfelelően mennek a dolgok, csalódottá és dühössé válunk, ezt leplezzük a flegma viselkedésünkkel. Félünk attól, hogy mások nem értenek meg, hiszen gyakran mi magunk sem értjük, mit miért teszünk. Az okokat megtalálni pedig fájdalmas: önvizsgálatot és önismeretet igényel, ez pedig sokszor akár évekig is eltart, és nagyon fájdalmas is lehet. Szembenézni a hibáinkkal a legnagyobb kihívás, hiszen nem menekülhetünk önmagunk elől, muszáj előbb-utóbb megküzdeni a démonainkkal. A cinikus és gyanakvó hozzáállás negatívan befolyásolja azt, ahogyan látjuk a környezetünket, ami miatt sok örömtől foszthatjuk meg magunkat. Kialakítunk egy „én a világ ellen” mentalitást, ahol minden és mindenki az ellenségünk, amivel eltorzíthatjuk mások személyiségének észlelését, és kikarikírozhatjuk a hibáikat, elterelve a figyelmet a sajátjainkról. Legtöbbször a cinikus beszólásaink igazából csak egy számunkra meghatározó személy szavai. Akaratlanul is azt a mintát követjük, amit kiskorunkban láttunk, és ez befolyásolja azt, ahogyan az életet szemléljük. Azok a helyzetek, amikben sérülékenynek, sebezhetőnek érezzük magunkat, mint például ismerkedés egy pasival, gyakran váltanak ki cinikus reakciókat. Meg kell próbálnunk elkülöníteni a saját érzelmeinket a tanult viselkedési mintáktól, különben a nagy önvédelemben másokat fogunk megbántani.

Merjünk nyitni

A negativitás pedig az ásításhoz hasonlóan, ragadós. A cinizmusunk megfertőz másokat, akik szintén felveszik ezt a „too cool for school” attitűdöt annak érdekében, hogy leperegjen róluk a beszólásunk. Ez pedig a végén teljes szeparációhoz vezet, amikor mindenki játssza a sebezhetetlen vagányt, közben pedig szenved az egyedülléttől. A mi saját érdekünk az, hogy megmutassuk a valódi énünket mások előtt. Ez még nem jelenti azt, hogy szabad prédává válunk, sokkal inkább azt, hogy érett személyiséggel rendelkezünk.  Egyedül mi tudjuk kontrollálni, hogy hogyan viselkedünk. Ne felejtsük el, hogy a cinizmusunkkal egyedül mi veszíthetünk, méghozzá egy teljes, érzelmekben gazdag és boldog életet.

Kiemelt és a tesztben felhasznált kép: Getty Images