Tulajdonképpen táncolni szeretett. Együtt mozogni, úszni a zenével. „Neked találták ki a balettet” — dicsérte mesternője a madárcsontú lányt. Ez még Brüsszelben volt, a háború előtt, amikor Edda Hepburn van Heemstra iskola után táncórára járt. Aztán jöttek a németek, az állandó légiriadó, meg a dohszagú óvóhely, és a különóráknak befellegzett. Nem volt mit enni, és a törékeny kislány fogyni kezdett. Egyre soványabb lett, csontsovány. A pincében is táncolt, míg zúgtak a szirénák, és az óvóhely hálás közönsége szép jövőt ígért neki. Biztosak voltak benne, hogy egyszer még táncolni fog a Brüsszeli Opera színpadán.

Londonban mindenkit elbűvölt a lány remek mozgása és gyönyörű, hatalmas őzikeszeme. Ez a fajta bambi-báj szokatlan volt a dívákkal és vámpokkal dobálózó show-businessben. Hamar felfigyeltek az angol tévéműsorok újdonsült kedvencére, aki a London Balett Társulatától csapódott a tévésekhez.

A 19 éves lány regényes álmokkal és új keresztnévvel érkezett a brit fővárosba. A kacifántos, flamand von Heemstra helyett ezentúl Audrey Hepburn névre hallgatott. Kirobbanóan tehetségesnek bizonyult. Még a habkönnyű vígjátékokból is „kiragyogott”. Raymond Rauleau, a híres rendező felfigyelt rá és meghívta a Broadwayre.

Hollywood lecsapott rá, bekebelezte, de a törékeny lányt nem mázolta össze a filmgyárat elöntő ragacsos cukormáz.

Egy vakáció története

Audrey nyurga volt, sovány és egyáltalán semmi, de semmi sem emlékeztetett benne egy hollywoodi filmsztárra: bosszantóan európai volt és bosszantóan fiatal. Egyetlen normális filmben sem játszott még. Persze kisebb szerepeket kapott angol limonádékban, játszott például egy cigarettaárus lányt egy éjszakai klubban. De nagyjából ez volt minden. Persze a Broadwayn voltak már sikerei, de más a színpad és más a film. Egészében véve a stáb meg volt rökönyödve. Mit akarnak ettől a fruskától? Gregory Peckkel az élen, mindenki kételkedett benne, hogy ez a lány megbirkózhat a szereppel. Ez egy Oscar-gyanús mozi, minden adott a kasszasikerhez, Audrey Hepburnt leszámítva. A próbafelvételek után a kedélyek csillapodtak. Az első kockák pedig mindenkit meggyőztek arról: sztár született. Audrey Hepburn lejátszotta Gregory Pecket.

„Emlékszem az első jelenetre – meséli Gregory -, amit a római Spanyol téren forgattunk. Legalább tízezer ember gyűlt össze és meg lehetett süketülni a rendőrsípok éles hangjától, amivel regulázni próbálták a tömeget. Audreynak és nekem az volt az érzésünk, mintha egy nagy amfiteátrumban játszanánk. Gondoltam magamban, ez a hisztéria biztosan zavarhat egy kezdőt. Hát egyáltalán nem zavarta. Lubickolt a szerepében. Amikor a jelenet végén a rendező azt mondta, »újra vesszük«, a tömeg tiltakozni kezdett: »No, no, va bene, molto buono!« Elégedettek voltak. Az egész forgatás alatt Róma utcám játszottunk, tomboló közönség előtt.”

A forgatás 1952 októberében véget ért, Audrey 1953-ban, 23 évesen Oscar-díjas lett. Ettől kezdve Hollywood krémje egytől egyig vele akart forgatni. Miss Hepburn a csúcson volt, és ott is maradt. Fegyelmezett volt, mindenki számára tartogatott egy-egy mosolyt, munkabírásról legendák keringtek. Évente egy film, néha kettő. A Római vakációt a Sabrina követte, fergeteges vígjáték Humphrey Bogarttal, és a többi világsiker: a Háború és béke, az Álom luxuskivitelben, a Hogyan kell egymilliót lopni, a Várj, míg sötét lesz, és a legendás My Fair Lady. Egészen 1988-ig forgatott, de akkor új fejezet kezdődött az életében…

Nagyon nő

A mítosz gondosan ügyelt rá, hogy mindig elsőnek ébredjen, nehogy a másik kócosan, csapzottan lássa. „Több nőiesség volt benne, mint Marylin Monroe-ban és Brigitte Bardot-ban együttvéve” – állították kollégái. Hepburn kisasszonyt száz és száz férfi ostromolta, egyre rutinosabban adott kosarat, mert a nagy ő sajnos nem írt rajongói levelet. Végül a Broadwayn rátalált. Épp az Ondine próbái folytak, amikor Mel Ferrerrel egymásba botlottak. Legfeljebb két évet, ha jósoltak ennek a kapcsolatnak. Tizennégy évig éltek együtt. A lány 24 éves volt és Oscar-díjas. A férfi 12 évvel idősebb, kétszeresen elvált, négy gyermek apja. A várakozások ellenére a frigy mindkettőjük számára boldogságot és megnyugvást hozott. És egy gyönyörű kisbabát, Seant. Svájcban rendezkedtek be, egy romantikus faházban. „Mel minden tekintetben gondoskodik rólam, és ezt imádom” – nyilatkozta Audrey boldogan.

A Háború és béke legendás szerelmespárja 1968-ban már a bíróság előtt állt. Útjaik szétváltak, a kisfiút Audreynak ítélik. Nem sokkal később férjhez megy Andrea Dottihoz, a híres pszichiáterhez, és még egy fiúcska édesanyja lesz. Jó feleség, csodálatos anya, szeretetre méltó ember. Könnyű vele élni, bár ő önmagát ideges természetű, hiperérzékeny asszonynak tartja. „Valami titkot hordoz, egy mély, gondosan álcázott sebet – mondta róla Givenchy, a párizsi divatdiktátor és parfümkirály, aki 40 éven át öltöztette a sztárt. Ő tervezte menyasszonyi ruháit és csaknem minden filmjének kosztümjeit. „Tökéletesen ismerte az arcát és a testét, annak minden szépségét és hibáit is. Audrey varázsa nem elsősorban karcsúságában, hosszú, formás lábaiban, törékenységében rejlett, hanem titokzatos tekintetében, amely mágnesként vonzotta a férfiakat. George Cukor, a My Fair Lady rendezője sok év után így emlékszik vissza: „A szemei gyönyörűek voltak. Ahogy ránéztem, azonnal beleszerettem és teljesen gyámoltalan rendező lettem.” Audrey tisztában volt kivételes külsejével, kislányos bájával, arisztokratikus szépségével. Nem élt vele vissza, de mint ezerszázalékos nő, bizonyos helyzetekben fegyverként használta.

Eperdzsemek mindörökké

A harmadik világ pókhasú, cserbenhagyott apróságaiért Audrey hegyeket volt képes megmozgatni. Mindent, amivel csak a sors megajándékozta, továbbadta azoknak, akiket a jó sors valahogy kifelejtett. Pénzét, hírnevét, szépségét ajánlotta fel a világ mostohagyerekeinek. Az UNICEF-nél folytatott tevékenységét sohasem tekintette missziónak. Nem zengett patetikus himnuszokat, ha az éhező gyerekekről beszélt. Egészséges emberi reflexként kezelte, amely minden emberben kialakul, aki már megismerte az éhezést. „Tisztában vagyok vele, hogy én egymagam képtelen vagyok orvosolni az etióp válságot, vagy megoldani a Szomáliái konfliktust. Az én feladatom a tájékoztatás. Boldog vagyok, hogy sikerült felhívni az emberek figyelmét ezekre a gyerekekre. Több tízezer fiataltól kapok levelet naponta, azt kérdezik, hogyan segíthetnének. Ilyenkor bízni kezdek a jövőben. Öt évig éheztem a háború alatt. Sohasem felejtem el, mit jelent az, ha az ember éhesen fekszik le és korgó gyomorral ébred. Mind a mai napig, ha ki akarok kapcsolódni, elmegyek egy szupermarketbe. Imádom nézni a teli polcokat. A sok gyümölcs, az eperdzsemek, a nápolyik és üdítők és a felvágottak – ez az a látvány, amivel sohasem fogok betelni…”

Az örök Lady január 20-án 63 évnyi teljes és boldog élettől búcsúzott.

Vass Virág

Nők Lapja 1993/6. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Audrey Hepburn a Sabrina című film reklámfotózásán (Bettmann/Getty Images)