Életútja nemcsak annak kivételes hosszúsága miatt lenyűgöző, de azért is, mert a tornásznak és családjának a kiemelkedő sikerek mellett a háborúkkal és forradalommal tarkított múlt század csapásaiból is jócskán kijutott. A zsidó származású sportoló kifejezetten jómódú családba született (édesapjának élelmiszergyára volt), a háború alatt azonban már hamis papírokkal, Juhász Piroska néven kényszerült bujdosni származása miatt, édesapja pedig a holokauszt áldozata lett.

„1940-ben már felnőtt magyar bajnokságot nyertem, de jöttek a zsidótörvények, és hat évig be sem tehettem a lábam a tornaterembe. Ki voltam tiltva az összesből. Persze, nem ez volt a legnagyobb baj ezekben az időkben.

Apukám lement utcai telefonfülkét keresni, hogy betelefonáljon a munkahelyére. A balkonról még sokáig integettem, amikor befordult a Rákóczi térről a körútra. Soha többé nem láttam.”

– mesélt édesapja haláltáborba-viteléről két évvel ezelőtt, századik születésnapján Szegő András kollégánknak.  

Keleti Ágnes a Vasas Sporcentrumban 1949-ben. Fortepan / Kovács Márton Ernő

16 évesen, a Nemzeti Torna Egylet színeiben kezdett komolyan tornázni, első olimpiai aranyérmét viszont „csak” 31 éves korában szerezte meg, és Keleti életében mintha egyébként is másképpen járt volna az idő.

Mindig, mindenre sokat várt, de sohasem hiba: sportolói karrierjének csúcsára 35 évesen ért fel, amikor is Melbourne-ben 4 aranyat nyert, és lett ezzel a valaha volt legidősebb olimpiai aranyérmes tornász. Néhány év múlva – a hatvanas években még meglehetősen szokatlan módon – megint csak későn, 41 évesen lett először anya. Előbb (80 évesen) választották meg a női sportolók nemzetközi hírességek csarnokának tagjává, mint a Nemzet Sportolójává (83 éves korában) és Izrael Állam is egy évvel azután tüntette ki az ottani sportért végzett emberfeletti munkája miatt, hogy 95 éves korában Magyarországra költözött. 100 évesen lett a magyar főváros díszpolgára és 101 éves korában készült el az életét bemutató egész estés dokumentumfilm, az Aki legyőzte az időt. 

Úgy tűnik, ő maga keveset mereng elismerések időszerűségén, vagy jogosságán: győzelmeiről, a sporthoz fűződő viszonyáról gyakran ironikusan nyilatkozik, híres mondása például, hogy

„Én soha nem szerettem tornázni!”,

illetve élesen és szellemesen fogalmaz világraszóló olimpiai teljesítménye kapcsán is.

„Sosem szerezhettem volna ennyi aranyérmet, ha ezt az olimpiát békeidőben rendezik meg . 1956-ban azonban annyira rosszul állt az oroszok szénája a világpolitikában, hogy egyszerűen nem volt erejük megszervezni a pontozóbírókat. Csak és kizárólag ezért születhettek reális eredmények”  – nyilatkozta az olimpia.hu-nak. 

Mindez persze csak imponáló szerénység. A ma élő, nemcsak Magyarországon, de világviszonylatban is legidősebb olimpiai bajnok tornász, – aki nem mellesleg a legeredményesebb magyar tornásznő is – megkérdőjelezhetetlen sikerének titka kortársai és ismerői szerint ráadásul nemcsak tehetsége, de óriási akaratereje és elhivatottsága is volt. Keleti nem vette könnyen a sikereket. Sportszerető édesapja hatására egészen korától ambíciója volt, hogy versenyeket nyerjen, és hamar látszott kiemelkedő tehetsége is: az 1940-es olimpia óriási esélyese lehetett volna, hogy éremmel mutatkozzon be. A történelem azonban közbeszólt, nem rendeztek olimpiát és Keletinek néhány évig nem a sportra, hanem élete épségére kellett koncentrálnia. A kiváló sportoló a háború évei alatt volt szűcsinas, szobalány és dolgozott fegyvergyárban is, az 1948-es Olimpián pedig sérülés miatt nem tudott részt venni, így összesen majd egy évtizedet várt arra, hogy bizonyíthasson a tornasportban, miközben munka mellett, után, sokszor megfelelő eszközök nélkül, önállóan gyakorolt hosszú ideig. 1952-ben szerezte első olimpiai aranyérmét, 1956-ben pedig (35 éves korában) négyet hozhatott haza. Vagyis hozhatott volna.

A Melbourne-i olimpiáról 43 másik sportolóval együtt a hazai események miatt nem tért vissza, politikai menedékjogot kért, de Ausztráliában nem voltak adottak a megfelelő felkészülés feltételei, így Keleti egy ideig (megint a tornától távol) egy rádió-összeszerelő üzemben dolgozott. 1957-ben Izraelbe vándorolt, és itt kezdett edzősködni és letenni a helyi tornasport alapjait. Keleti Ágnes izraeli évei alatt több tornaelméleti könyvet írt, rendszeresen versenybíráskodott és később itt alapított családot is: két fiút szült, túl a negyvenen.

Hosszabb két- és többlakiság után Keleti Ágnes a kétezer-tízes években hazaköltözött Magyarországra, Budapesten él, korát messze meghazudtoló testi és szellemi kondícióban. Isten éltesse sokáig!

Kiemelt kép: Az akkor százéves Keleti Ágnes Budapesten / Derencsényi István, Getty Images