Az utóbbi évtizedekben úgy tűnhetett, hogy a világ az extrovertált személyiségeket részesíti előnyben. Erénynek, a sikeres ember ismertetőjelének számított, ha valaki mindenhol képes volt a társaság középpontjává válni, mindenkit ismert, nem lehetett elmenni mellette. Aztán jött 2020, és ahogy sok más kőbe vésettnek gondolt alapelvet, úgy ezt is a feje tetejére állította. A lezárások idején a társaságkedvelő extrovertáltak szenvedtek a bezártságtól, míg az introvertált személyiségjegyekkel rendelkezők valósággal kivirágoztak attól, hogy végre nyugodtabbá vált az életük. Társadalmi szinten is felismertük végre, hogy az introvertált nem fura és nem különleges: egyszerűen csak másként működik, mint az extrovertált.

Mi kell az egyensúlyhoz?
Mind az extrovertált, mind az introvertált személyiségtípussal kapcsolatban rengeteg sztereotípia forog közszájon. Sokan leegyszerűsítve úgy gondolják, hogy az extrovertáltak talpraesett, szórakoztató emberek, akik mindenféle társaságban könnyedén feltalálják magukat. Ezzel szemben az introvertáltakról az a hír járja, hogy emberkerülők, félénkek, kevés a barátjuk, ezzel pedig eleve hátrányból indulnak.

– Pedig a két személyiségtípus között mindössze annyi a különbség, hogyan töltődnek fel, honnan nyerik az energiájukat – mondja Tregova Anita pszichológus. – Az extrovertáltaknak lételemük a társas interakció: ezért látjuk őket sokat közösségben, ezért szeretnek beszélgetni, ezért keresik mások tekintetét, és ezért élvezik, ha visszajelzéssel halmozzák el őket. Ha egyedül kell maradniuk, lemerülnek az elemeik. Az introvertáltak ezzel szemben képesek társas helyzetekben is jól működni, sőt élvezni is azokat, ám ez nem feltölti, hanem leszívja az energiaraktáraikat. Nekik egyedüllétre van szükségük ahhoz, hogy helyrebillenjen az egyensúlyuk. Egyébként nem két szélsőségről beszélünk, mindenkinek vannak az extrovertáltakra és az introvertáltakra jellemző személyiségvonásai is, a kérdés csak az, melyikek kerülnek egy adott helyzetben előtérbe. Felmérések szerint a népesség harminc–ötven százaléka nevezhető inkább introvertáltnak. Nem kétséges, hogy a mai társadalom nagy általánosságban az extrovertáltakra jellemző tulajdonságokat részesíti előnyben. Ez azonban nem volt mindig így: gondoljunk csak a régi korokban kifejezetten tisztelt remetékre, a nagy világvallások bölcseire, a jógikra. Figyelni befelé és kifelé, elcsendesedni, elvonulni a bölcsesség jele volt. Az extrovertáltakra jellemző tulajdonságok a városiasodással,
a világ felgyorsulásával kerültek előtérbe.

Klasszikus sztereotípiák